Egyedülálló kismamák (beszélgetős fórum)
fogadott orvosod van?
melyik kórházban fogsz szülni?
én majd a 18. hetire egyedül fogok menni.
Ti hanyadik hétben vagytok?
Sajnálom, hogy te is ebbe a helyzetbe kerültél.
Annyira hihetetlen, hogy ennyire nem érdeklődik...de tudod én azt gondolom, hogy az ilyen menjen a fenébe. Nincs szükség rá, valószínűleg még éretlenek az apaságra és lehet, hogy több szomorúságot okozott volna a jelenlétük, mint ahogyan nélkülük élhetünk. :)
Az egyik barátnőm azt mondta, hogy egyik férfira sincs garancia...igaza van, rengeteg pasi gyáva mostanában!
A mi feladatunk az, hogy egy személyben próbáljunk meg helytállni...és biztos vagyok benne, hogy még van esélyünk a megtalálni az igazit! ;)
Én kaptam dvd-t a 12.hetiről és már kb. 15x újranéztem :)
Mi lesz a kislányod neve? Nekem most el kell gondolkodnom, mert a kedvenc lánynevem nem nagyon passzol a saját vezetéknevemhez. :)
Szia Niki!
Nekem soha nem volt korábban terhességem, sőt inkább néhány nőgyógyászati műtétem, ami miatt aggódtam, hogy talán már nem is lehet gyerekem.
Korábban 2 kapcsolatomban próbálkoztunk a babával, de soha nem jött össze.
Alapvetően mindig ügyeltem nagyon arra, hogy csak olyan apukával közösen vállaljak babát, akiben megbízom és úgy érzem, hogy egy életen át képes lennék szeretni.
Nem sokkal év eleje után találkoztam a gyermekem édesapjával.
Az első perctől fogva úgy éreztük, hogy az Isten is egymásnak teremtett minket. Minden pillanatban ha csak lehetett együtt voltunk, szinte már a kapcsolatunk elejétől együtt laktunk. Soha nem veszekedtünk, mindketten konfliktus kerülők vagyunk. Figyelmes volt, nyíltan vállalta az érzéseit és ez kölcsönösen tudott működni.
Tervben volt a házasság és a baba.
Néhány hónappal ezelőtt jelezte, hogy ő már nyitott a babaprojektre. Egy percig nem gondolkodtam, jól éreztük magunkat...miért ne?...gondoltam magamban. Mivel korábban soha nem voltam terhes, megvoltam győződve arról, hogy esetleg hosszabb időszak esetleg külső beavatkozás szükséges majd a megtermékenyüléshez. Nem is akartam az időt pazarolni.
Aztán belevágtunk. Jött a következő mensi ideje, de csak nem akart megérkezni. Vettem tesztet és pozitív lett! :) Nem akartam hinni a szememnek, arra gondoltam, hogy biztosan rossz a teszt ezért megismételtem. Hihetetlen érzés és élmény volt egyben! Nekem kisbaba van a hasamban???? Az nem lehet... :))))
Mindketten örültünk neki! :)A 6. héten elmentünk együtt az orvoshoz, ő is bent volt. Az ultrahang azonnal kimutatta a pici dobogó szívét, mindketten csak mosolyogtunk, én egész nap euforikus állapotban voltam.
Én, egy boldog jól működő párkapcsolatban, egy pici babával a hasamban, akit terveztünk és mindketten szeretetben vártunk. :) Hihetetlen álomvilágban éltem!
Aztán jöttek a problémák, családi betegségek, nálam vérezgetések, vérömleny. Emiatt betegállományba vonultam.
Elkezdett tőlem távolodni, de azt annak tudtam be, hogy sok a probléma. Persze zavart ezért időnként rákérdeztem, hogy minden rendben van-e, mire ő mindig azt mondta, hogy igen, csak sok a gond.
De a rossz érzésem csak nem akart múlni, ezért úgy döntöttem, hogy utána járok a dolgoknak. Hát így utólag nem is tudom lehet, hogy nem kellett volna...
Amikor kész tények elé állítottam, akkor támadni kezdett és azt mondta, hogy költözzek el. Nem kaptam semmire se magyarázatot. Fel volt háborodva, hogy kutakodtam ezért nem volt hajlandó magyarázatot adni.
Még aznap eljöttem, majd rá 3 hétre teljesen elköltöztem.
Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Nem tudok benne megbízni és terhesen kivágott.
Azóta már nem is beszélünk. Kérte, hogy menjek abortuszra és mint ahogy Nálad is Niki, azt mondta, hogy utána kezdjük újra. Úgy tűnik a fiúknál ez egy sztenderd beetető szöveg.
Mondtam neki, hogy felejtse el, ez a baba hallja a hangunkat, kifejlődött és akkor voltam 11+1napos, tehát ha úgy gondolkodtam volna ahogy ő és képes lettem volna egy ilyen tettre, akkor sem lehetett volna már "megölni" (bocsánat, de felháborodom még most is)a kisbabát.
Teljesen megszakadt minden kapcsolat közöttünk. Elég rossz anyagi körülmények közé kerültem. Semmiben nem támogat, mert szerinte én csak ki akarom használni. :D
Lelkileg már egyben vagyok, de ezt csak is a babának köszönhetem, de rengeteg megoldandó probléma előtt állok.
Gondolkodom én is az apaságin. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok tenni. De rettenetesen csalódott vagyok. Magunkra hagyott és teljesen eldobott minket. Egy kis ember, aki semmiről az égvilágon nem tehet, elhagyta őt! Azt gondolom, hogy egy állat nem tesz ilyet a kölykével, sőt harcol érte.
Azért kíváncsi lennék arra, hogy ezek az apukák hogyan fekszenek le aludni, hogyan képesek abban a tudatban élni, hogy van valahol egy kisbaba, aki az ő gyermeke is...kik ezek az emberek??? Hogy képesek erre?
Na de előre. Azért jelentkeztem be ide, hogy tényleg próbáljunk egymásnak segíteni amiben csak tudunk. :)
Most vagyok 13+4, voltam down szűrésen és láttam a babát. Hááát, gyönyörű!!! Mindene ki van fejlődve, folyton izeg-mozog, iszik :) Szerelmes vagyok belé!!! :) És azt mondták, hogy úgy tűnik kislány :))))
Már nagyon várom a 18. heti ultrahangot! :)
Te/ti többször mentek ultrahangra, mint a kötelező 4?
Sziasztok!
Én is egyedülálló kismamaként csatlakozom hozzátok!
Talán itt tudunk egymásnak hasznos tanácsokkal szolgálni! :)
Sziasztok,én is benéztem...közben úgy alakult az életünk a nagylánnyal(24-25.hét)hogy felköltöztünk az édesapához...kezdek megnyugodni...néha házasságot említ....egyre többet beszél a bébiről...érdeklődik mekkora most,hogyan fejlődik hétről hétre...az anyósom egy görény sótlan tumor....az apám a mai napig nem beszél velem-nem is érdeklem...
Még nem tudom,hogyan alakul az életünk,mennyire fog beijedni még ezek után...igyekszem mindent beszerezni ismerős anyukáktól...de egyáltalán nem könnyű...sokat tipródom..féltem a gyerekem a csalódástól,mi van,ha ez csak álom,és mégsem kell majd az édesapukájának???
Nagyon ocsmány heteken vagyunk túl-és tartok a jövőtől....
Azért gondold át.Kérhetsz apasági vizsgálatot,és ha bebizonyosodik,hogy ő az apa akkor fizetnie kell,olyan nincs,hogy ő eldönti,hogy nem,de akkor meg joga is van,láthatáshoz pl.
Követelni minden esetben jogos ha ő a gyerek apja,az teljesen mindegy,hogy egy gyerek egy 10 éves házasságból vagy egy futó kalandból született-e.
További ajánlott fórumok:
- Szerintetek manapság mennyire gyakori, hogy a 30-as férfiak egyedülállóak?
- 30-40 éves egyedülálló fiúk édesanyjai figyelem!!
- Mi a furcsa abban, ha valaki hosszabb ideje egyedülálló és nem keres párt?
- 24 éves, 8 hetes terhes, egyedülálló egyetemista. És a nagy kérdés...
- Ki hol ismerkedik? Segítsünk. Adjunk tippeket egyedülállóknak.
- Melyik honlapon lehet egyedülálló kismamákkal beszélgetni?