Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egyedülálló kismamák fórum

Egyedülálló kismamák (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯
337. aduska00 (válaszként erre: 336. - Niki29)
2012. dec. 22. 12:25
:))) és lehet, hogy jobb is lesz így! :)))
336. Niki29 (válaszként erre: 335. - Aduska00)
2012. dec. 22. 12:15
olyankor a legrosszabb, tudom magamról. amikor ott vannak a kispapák és velem nincs ott... de sebaj, ezen is túl leszünk csajok! :)))
335. aduska00 (válaszként erre: 332. - Niki29)
2012. dec. 22. 09:27
velem majd talán el jön néha egy egy barátnőm. fura, mert mindig arra vágytam, hogy ezeket az örömöket az apukával szeretném megélni...hát ez nem jött össze.
334. aduska00 (válaszként erre: 333. - Lepke99)
2012. dec. 22. 09:25

fogadott orvosod van?

melyik kórházban fogsz szülni?

333. lepke99 (válaszként erre: 331. - Aduska00)
2012. dec. 21. 21:04
most a 28. hétben. Amúgy lehet, hogy erre a kötelezőre én is egyedül fogok menni, de azért remélem, hogy nem, mert amikor kiderült a baba, akkor is oda mentem, ahová most kell majd, akkor a barátnőm kísért el, egyedül mentem be, és elég bunkó bolt velem az orvos.
332. Niki29
2012. dec. 21. 15:24
én a 24. hétben vagyok, a 12 hetesen egyedül voltam, a 20 hetesen anyukámmal.
331. aduska00 (válaszként erre: 329. - Lepke99)
2012. dec. 21. 15:21

én majd a 18. hetire egyedül fogok menni.

Ti hanyadik hétben vagytok?

330. Niki29 (válaszként erre: 329. - Lepke99)
2012. dec. 21. 07:35
anya engem is elkísér, a fejemnél van monitor, így végig láthatok mindent, és alig várom már a 28 hetes uh-t (*.*)
329. lepke99
2012. dec. 20. 21:46
nekem a dokim mindig megmutatja uh-n a kicsit, olyan kis aranyos, annyira szeretem nézni :) az a szerencsém, hogy nem kell ezekre egyedül elmennem, mert anyukám elkísér, vagy a húgom, vagy mindketten :)
328. Niki29
2012. dec. 20. 08:41
Görcsök miatt voltam kórházba.
327. aduska00 (válaszként erre: 325. - Niki29)
2012. dec. 19. 20:10
Miért kellett kórházban lenned?
326. aduska00 (válaszként erre: 324. - Niki29)
2012. dec. 19. 20:06

Sajnálom, hogy te is ebbe a helyzetbe kerültél.

Annyira hihetetlen, hogy ennyire nem érdeklődik...de tudod én azt gondolom, hogy az ilyen menjen a fenébe. Nincs szükség rá, valószínűleg még éretlenek az apaságra és lehet, hogy több szomorúságot okozott volna a jelenlétük, mint ahogyan nélkülük élhetünk. :)


Az egyik barátnőm azt mondta, hogy egyik férfira sincs garancia...igaza van, rengeteg pasi gyáva mostanában!

A mi feladatunk az, hogy egy személyben próbáljunk meg helytállni...és biztos vagyok benne, hogy még van esélyünk a megtalálni az igazit! ;)


Én kaptam dvd-t a 12.hetiről és már kb. 15x újranéztem :)

Mi lesz a kislányod neve? Nekem most el kell gondolkodnom, mert a kedvenc lánynevem nem nagyon passzol a saját vezetéknevemhez. :)

325. Niki29
2012. dec. 19. 19:25
én 3* 1 hétig voltam már kórházba 15 hetesen utoljára, ott mindig volt Uh. De eddig csak a kötelezőn voltam,ezen felül, 29 hetesen szeretnék 4D-re menni, a védőnő és a doki szerint is akkor a legjobb megcsináltatni.
324. Niki29 (válaszként erre: 323. - Aduska00)
2012. dec. 19. 19:22
Nekem is az első terhességem, sose volt abortuszom,de semmilyen nőgyógyászati beavatkozásom sem, egy cisztát kivéve,ami magától kifakadt. A nevembe, ott az életkorom, mindig vigyáztam magamra, vhogy mégis teherbe estem,utólag mondta a doki,h.szerinte mi lehetett,de amikor rájöttem,h.babát várok, napokig fel sem fogtam. Az apaságival én sem tudom mi legyen, ő magától nem fogja aláírni, de basszus 5 percre lakunk egymástól, 6 hetes voltam amikor elhagyott, most meg 24 hetes vagyok, és egyszer sem kérdezte meg h.mi van velem. Logikusan azért mert nem érdekli,éli a kis világát, nem törődve azzal,h.mit okozott. Elhiszem,h.szerelmes vagy a babádba, mert én is. A 12 hetes UH után órákig kóvályogtam a városba céltalanul,pedig a buszhoz indultam,mert a képet nézegettem róla. Nekem a 20 hetesen mondták meg,h.kislány. Üdv a lányos kismamák között.
2012. dec. 19. 18:28

Szia Niki!

Nekem soha nem volt korábban terhességem, sőt inkább néhány nőgyógyászati műtétem, ami miatt aggódtam, hogy talán már nem is lehet gyerekem.

Korábban 2 kapcsolatomban próbálkoztunk a babával, de soha nem jött össze.

Alapvetően mindig ügyeltem nagyon arra, hogy csak olyan apukával közösen vállaljak babát, akiben megbízom és úgy érzem, hogy egy életen át képes lennék szeretni.

Nem sokkal év eleje után találkoztam a gyermekem édesapjával.

Az első perctől fogva úgy éreztük, hogy az Isten is egymásnak teremtett minket. Minden pillanatban ha csak lehetett együtt voltunk, szinte már a kapcsolatunk elejétől együtt laktunk. Soha nem veszekedtünk, mindketten konfliktus kerülők vagyunk. Figyelmes volt, nyíltan vállalta az érzéseit és ez kölcsönösen tudott működni.

Tervben volt a házasság és a baba.

Néhány hónappal ezelőtt jelezte, hogy ő már nyitott a babaprojektre. Egy percig nem gondolkodtam, jól éreztük magunkat...miért ne?...gondoltam magamban. Mivel korábban soha nem voltam terhes, megvoltam győződve arról, hogy esetleg hosszabb időszak esetleg külső beavatkozás szükséges majd a megtermékenyüléshez. Nem is akartam az időt pazarolni.


Aztán belevágtunk. Jött a következő mensi ideje, de csak nem akart megérkezni. Vettem tesztet és pozitív lett! :) Nem akartam hinni a szememnek, arra gondoltam, hogy biztosan rossz a teszt ezért megismételtem. Hihetetlen érzés és élmény volt egyben! Nekem kisbaba van a hasamban???? Az nem lehet... :))))

Mindketten örültünk neki! :)A 6. héten elmentünk együtt az orvoshoz, ő is bent volt. Az ultrahang azonnal kimutatta a pici dobogó szívét, mindketten csak mosolyogtunk, én egész nap euforikus állapotban voltam.

Én, egy boldog jól működő párkapcsolatban, egy pici babával a hasamban, akit terveztünk és mindketten szeretetben vártunk. :) Hihetetlen álomvilágban éltem!

Aztán jöttek a problémák, családi betegségek, nálam vérezgetések, vérömleny. Emiatt betegállományba vonultam.

Elkezdett tőlem távolodni, de azt annak tudtam be, hogy sok a probléma. Persze zavart ezért időnként rákérdeztem, hogy minden rendben van-e, mire ő mindig azt mondta, hogy igen, csak sok a gond.

De a rossz érzésem csak nem akart múlni, ezért úgy döntöttem, hogy utána járok a dolgoknak. Hát így utólag nem is tudom lehet, hogy nem kellett volna...

Amikor kész tények elé állítottam, akkor támadni kezdett és azt mondta, hogy költözzek el. Nem kaptam semmire se magyarázatot. Fel volt háborodva, hogy kutakodtam ezért nem volt hajlandó magyarázatot adni.

Még aznap eljöttem, majd rá 3 hétre teljesen elköltöztem.

Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Nem tudok benne megbízni és terhesen kivágott.

Azóta már nem is beszélünk. Kérte, hogy menjek abortuszra és mint ahogy Nálad is Niki, azt mondta, hogy utána kezdjük újra. Úgy tűnik a fiúknál ez egy sztenderd beetető szöveg.

Mondtam neki, hogy felejtse el, ez a baba hallja a hangunkat, kifejlődött és akkor voltam 11+1napos, tehát ha úgy gondolkodtam volna ahogy ő és képes lettem volna egy ilyen tettre, akkor sem lehetett volna már "megölni" (bocsánat, de felháborodom még most is)a kisbabát.

Teljesen megszakadt minden kapcsolat közöttünk. Elég rossz anyagi körülmények közé kerültem. Semmiben nem támogat, mert szerinte én csak ki akarom használni. :D

Lelkileg már egyben vagyok, de ezt csak is a babának köszönhetem, de rengeteg megoldandó probléma előtt állok.

Gondolkodom én is az apaságin. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok tenni. De rettenetesen csalódott vagyok. Magunkra hagyott és teljesen eldobott minket. Egy kis ember, aki semmiről az égvilágon nem tehet, elhagyta őt! Azt gondolom, hogy egy állat nem tesz ilyet a kölykével, sőt harcol érte.

Azért kíváncsi lennék arra, hogy ezek az apukák hogyan fekszenek le aludni, hogyan képesek abban a tudatban élni, hogy van valahol egy kisbaba, aki az ő gyermeke is...kik ezek az emberek??? Hogy képesek erre?

Na de előre. Azért jelentkeztem be ide, hogy tényleg próbáljunk egymásnak segíteni amiben csak tudunk. :)


Most vagyok 13+4, voltam down szűrésen és láttam a babát. Hááát, gyönyörű!!! Mindene ki van fejlődve, folyton izeg-mozog, iszik :) Szerelmes vagyok belé!!! :) És azt mondták, hogy úgy tűnik kislány :))))

Már nagyon várom a 18. heti ultrahangot! :)


Te/ti többször mentek ultrahangra, mint a kötelező 4?

322. Niki29
2012. dec. 19. 17:43
Szia! Ha nem vagyok tolakodó neked mi a történeted Aduska? :)))
2012. dec. 18. 19:42

Sziasztok!


Én is egyedülálló kismamaként csatlakozom hozzátok!

Talán itt tudunk egymásnak hasznos tanácsokkal szolgálni! :)

320. Érdekes73 (válaszként erre: 318. - Niki29)
2012. dec. 18. 09:17
Gyere a klubba !
319. Niki29 (válaszként erre: 314. - Lepke99)
2012. dec. 17. 13:34
és u.anazok a a problémáim és érzéseim vannak az apaság nyilatkozattal,mint neked lepke. bár én nem hinném,h.az exem vha ránéz majd a gyerekére, attól független,h.megmondtam neki,h.5 percre lakik tőlem, és egy fillér sem kell tőle, gyerektartás címén. viszont a gyereknek meg nem lesz mindegy,h.kitalált apja van-e a papírjaiba,vagy sem. Én ragaszkodom,h.az igazság benne legyen a baba anyakönyvi kivonatában,de semmi másra nem kötelezem.
318. Niki29
2012. dec. 17. 11:40
10 évre nyúlik vissza a történetem. Akkor megismertem vkit, akivel pár évig együtt voltunk, majd szétmentünk,aztán én külföldön éltem egy darabig. Mikor haza költöztem újra összejöttünk, nem volt nehéz újra találkozni,mivel 5 percre lakunk egymástól. Aztán teherbe estem, jelzem 2 hónap múlva 29 leszek,sosem voltam ezt megeőzően terhes, és abortuszom sem volt,először nem akartam a babát,kaptunk 1 hét gondolkodási időt dokitól,mikor visszamentem 1 hét múlva és megmutatta az orvos,h.már pulzál a kicsi szíve, visszatáncoltam az abortusztól. Akkor 6 hetes terhes voltam,ahogy haza értem mondtam az exemnek,hogy megtartom a babát, ő pedig szó szerint ezt mondta,sose fogom elfelejteni; "nem kell a k.rv. babád,és akkor te sem kellesz". Utána átjött az édesanyja,anyukámmal beszélt,mivel én dolgoztam,és azt mondta,h.a kicsi fia azt üzeni nekem,h.vetessem el a babát, házasodjunk össze,majd utána legyen gyerek. (na persze nekem meg tollas a hátam),és,h.a kicsi fia még nem kész az apaságra, egyébként ő ugyanannyi idős mint én. Aztán rá pár napra az exem összejött egy 25 éves nővel,akinek van egy 9 éves lánya, és szépen nevelgeti, iskolázza azt a gyereket,azóta is együtt vannak. Tőlem egyszer sem kérdezte meg,h.hogy vagyok,vagy ilyesmi. Nagyon dihéjban ennyi a történetem.
317. lepke99 (válaszként erre: 316. - Niki29)
2012. dec. 15. 19:02
Neked mi a történeted? Hogy sikerült egyedülállónak lenned várandósan? Nem tolakodni akarok :) de itt úgyis anonim minden és kíváncsi vagyok, hogy a többi egyedülálló várandóssal mi van :)
316. Niki29
2012. dec. 15. 12:51
Sziasztok! Ha jól látom annyira nem aktív ez a fórum,de én is egy 23 hetes egyedülálló kismama vagyok. Jó lenne hasonló kismamákkal, anyukákkal beszélgetni.
315. Érdekes73 (válaszként erre: 314. - Lepke99)
2012. dec. 5. 09:41
Még a hormonok hatását érzed. Pár hónap és máshogy fogod látni...
314. lepke99
2012. nov. 27. 09:48
tényleg nem akarom, hogy egy fiktív név legyen, de úgy érzem, hogy ha egy ilyen dolgot erőltetni próbálnék az a későbbiekben csak ártana a kicsinek, abban reménykedem, hogy előbb-utóbb magától fogja érdekelni
313. Érdekes73 (válaszként erre: 309. - 80fc141063)
2012. nov. 26. 21:11
Így van.
312. Érdekes73 (válaszként erre: 303. - Lepke99)
2012. nov. 26. 21:09
3 éves korig kell rendezni az apasági kérdést. Kellemetlenséged lehet mert hivatalból megkeresnek majd szülés után hogy rendezd a dolgot.Akkor majd vszínű hogy te se akarod hogy fiktív apanév legyen a gyerek anyakönyviébe. 3 éves korba ha addig nem rendeződött a helyzet az kerül be.
311. Érdekes73 (válaszként erre: 310. - Nemmondod)
2012. nov. 26. 21:05
Egyenlőre még pici még van időd...
2012. nov. 25. 23:01

Sziasztok,én is benéztem...közben úgy alakult az életünk a nagylánnyal(24-25.hét)hogy felköltöztünk az édesapához...kezdek megnyugodni...néha házasságot említ....egyre többet beszél a bébiről...érdeklődik mekkora most,hogyan fejlődik hétről hétre...az anyósom egy görény sótlan tumor....az apám a mai napig nem beszél velem-nem is érdeklem...

Még nem tudom,hogyan alakul az életünk,mennyire fog beijedni még ezek után...igyekszem mindent beszerezni ismerős anyukáktól...de egyáltalán nem könnyű...sokat tipródom..féltem a gyerekem a csalódástól,mi van,ha ez csak álom,és mégsem kell majd az édesapukájának???

Nagyon ocsmány heteken vagyunk túl-és tartok a jövőtől....

309. 80fc141063 (válaszként erre: 308. - Lepke99)
2012. nov. 23. 16:38

Azért gondold át.Kérhetsz apasági vizsgálatot,és ha bebizonyosodik,hogy ő az apa akkor fizetnie kell,olyan nincs,hogy ő eldönti,hogy nem,de akkor meg joga is van,láthatáshoz pl.

Követelni minden esetben jogos ha ő a gyerek apja,az teljesen mindegy,hogy egy gyerek egy 10 éves házasságból vagy egy futó kalandból született-e.

308. lepke99 (válaszként erre: 307. - 80fc141063)
2012. nov. 23. 15:20
Köszi, most sikerült megnyugodnom, mert ettől picit féltem. Idáig nem látok esélyt arra, hogy elismerje, reménykedni meg inkább nem szeretnék, de ha elismerné akkor sem fizetne gyerektartást szerintem. Követelni meg szerintem nem lenne jogos, mert nem is voltunk igazi kapcsolatban és a beleszólása nélkül tartottam meg a babát.
❮❮ ... 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook