Egyedülálló harmincasok - mi az ok? (beszélgetős fórum)

Érdekes, amit írsz. Sok mindenhez én is hozzászoktam, de megfelelő társ mellett szívesen változtatok.

Ehhez persze olyan társ kell. Volt, akinél könnyedén lemondtam dolgokról, másnál viszont zavart sok minden.

Egy ismerősöm több mint 2 éve van egyedül, DE vágyik a társra és akar is társat.

Szóval cáfolom :))

Azt hiszem ez sok szingli embernél van így.Nőnél is és férfinál is.8 hónapot voltam egyedül...mikor ide jött a párom ő nagyon alkalmazkodott a mi szokásainkhoz(van két fiam).Így is észrevettem magamon, hogy más minden....széjjel voltak a ruhák több volt a mosatlan siettem a munkából haza, hogy mire hazaér kaja legyen stb....még nem lakott itt más ritmusban éltünk.Akkor is főztem minden nap de általában este,mióta együtt lakunk sok minden megváltozott de.....nem bánom.Engednem kell olykor nekem is, és neki is, hogy jól működjön a dolog.

Minél tovább van egyedül az ember annál jobban ragaszkodik a saját dolgaihoz ritmusához...az idő telik és egyre nehezebben adja fel az önálló életet, bár szeretne kapcsolatot de nem együtt élni valakivel.Tudja ő is, hogy ez nem jó mert vágyik egy igazi társra de ahhoz engedni kell a gyeplőn.

Egyet értek...az én barátnőm is így járt.Azt hiszem az a baj hogy nem képes kompromisszumra.

Másoknál meg gondolom más de igaz hogy nem jó sokáig egyedül.

Azt hallottam valakitől,hogy nem szabad két évnél tovább egyedül maradni mert fenyeget a hozzászokás réme:)

Szerintetek is így van ?