Egyedülálló anyák (beszélgetős fórum)

Igen, sajnos az ember ha nem jut el addig agyilag, akkor nem tesz semmit. Majd jön valami vagy valaki, és azonnal tudod , lépned kell. Nem könnyű és nem tudom még egyszer lennék e olyan erős, de megtettem.

Bár ezt hiába írod bárkinek, az tudja csak, aki benne volt.

Utána persze felértékelődik minden. A kézzel fogható dolgok a kézzel nem foghatókkal szemben vesztenek...

új élet csak így kezdődik illetve kezdődött el.

A hezitálás nálam is eltartott sokáig, túl sokáig.

Féltem,hogy mi lesz ha egyedül maradok.

Azóta is bánom,hogy nem hamarabb maradtam egyedül mert sokkal kevesebb baj ért volna.

És sokkal hamarabb lett volna meg az a bizonyos nyugalom amiről írsz. És amit nagyra értékelek! Többre mint az anyagi jólétet!

Nekem is ez a véleményem.

15 év után fellélegeztem, mikor vége lett.

Akkor is mindig enyém volt a döntés, most, hogy tudom nincs mellettem senki,most csak magamra számíthatok. Na, meg a családom mellettem áll. De este, ha lefekszünk, azt a nyugalmat semmivel nem cserélném el.

Olvasom a fórumokat megcsalásról, váljak, ne váljak témákról...hát, én jól érzem magam a bőrömben! Két gyerekkel vagyok egyedül , lassan 4 éve, de egy percét sem bántam meg! Sajnálom a sok hezitálót, biztos sok dolog lehet, ami visszatartja őket, de ha ezt a fajta nyugalmat megízlelnék, nem lenne kérdés merre tovább!

Sziasztok!

Én olyan megbízható,korrekt,nehéz helyzetben lévő édesanyákat keresek akik egyedül nevelik gyermeküket és szívesen bérelnének egy hasonló helyzetben lévő anyukával közösen lakást vagy esetleg egyedül maradtak gyermekükkel és van kiadó szobájuk :)Hátha egymást segítve könnyebben boldogulunk :))S.O.S!!!Várom jelentkezésetek !

Köszönettel : Tamás Viktória (0630-853-81-33,t.vikusz83@citromail.hu)

Ha csak simán nem adod át a határozat ellenére, akkor feljelenthet..

Én azt ajánlom menj el a családsegítő és gyermekjóléti szolgálathoz, mondd el mi a helyzet, aztán valószínűleg részt fog venni a kisfiad, vagy mindkettő egy játékos gyermekpszichiátriai felmérésen, és ha indokoltnak látják, akkor ők ha jól tudom a gyámügyhöz küldenek (bár ez nem biztos, de megmondják mit kell tenni vagy hová kell menni a kapott papirokkal, de lehet még valaki el is megy veled), és láthatás megvonás is lehet belőle..stbstb..magyarul az első lépés a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat..onnan tovább majd ők mondják.:)

Sziasztok!

Új vagyok még itt, de remélem sikerül hamar barátokra lelnem. Az életem nagyon rosszul sült el, 2 pici fiúcskával maradtam magamra. Az apjuk az elmúlt hónapok során teljesen kifordult magából, mostmár 1 éve, hogy teljesen különvagyunk. Állandóan gyámüggyel fenyegetőzik, el akarja venni őket. Gyámügyi határozat van a láthatásról, miszerint a nagyobbikat, aki 3és fél éves, 2hetente elviheti, de viszont hetente idejöhet, mert a kicsit csak itt láthatja. De november 30tól már elvihetné a kicsit is. A gyámügy teljesen az ő pártján áll, meg sem hallják szinte, ami ellene szól. Őt nem a gyerekek érdeklik, nem is foglalkozik velük, csak engem akar bosszantani minden alkalommal. Ügyvédnél is jártam már, de sajnos még mindig nem vagyok tisztában mindennel. Mit tehetnék, hogy ne vihesse el őket?? Nem bánik jól velük, nem tud rájuk odafigyelni, koszosan, sárosan hozza haza őket minden alkalommal. A kicsi fél tőle, hisz alig ismeri. Milyen bajom származhat abból, ha a határozat ellenére nem adom ki a gyerekeket neki?? A nagyobbik teljesen "idegroncs" amióta újra feltűnt az apjuk. 3és fél évesen bepisil, összeszorított fogakkal beszél, én magam is alig értem meg néha. Csikorgatja a fogait és minden feszültségét az öccsén vezeti le, üti vágja. Mindenért az apa felbukkanása a felelős, mert semmi más változás nem történt az életünkben. Kérlek adjatok tanácsot, hogyan lehetne őt távol tartani?? Köszönöm előre is.

Hali!

Móni vagyok,egyedül nevelem a négy gyerköcömet.Brigi 10,Bence 8,Dávid 5 és Anna 2,5 éves.Május elején lesz 1 éve,hogy elváltam.

Az én kisfiamnak öt hónapig tartott mire feldolgozta a dolgokat. Szinte a szivem szakadt meg érte. Ő nem pisilt be, de reggelente az oviban keservesen sirt, hogy ott hagyom...fogösszeszoritva, sajgó szivvel hagytam ott mindig. Igaz nálunk apuci is tömte a gyerek fejét...ez is közrejátszott.

Azt hiszem most kamatoztathattam azt a tudást, hogy én is apa nélkül nőttem fel, és tudtam nagyjából azt, hogy nekem anno mire lett volna szükségem. Igaz, az enyém meghalt, és talán szerencsésebb ez a helyzet, mert a fiam apja rendszeresen viszi magához. De rengeteg munkám, türelmem és odafigyelésem van abban, hogy decemberben az óvónők azt mondták, hogy mostmár teljesen kiegyensúlyozott a fiam..Meg persze nekik sem győzök elég hálás lenni, mert nagyon odafigyeltek rá. De igy is sokszor gyomorösszeszoritva várom haza a kisfiamat egy egy apás hétvége után, hogy vajon mennyit ártott a kis lelkének egy egy elejtett mondata.:) De lassan felfogja, hogy apuci bármit mond, nem azt tapasztalja:)

Ezzel maximálisan egyet értek!

A fiam - csonka családban ugyan - de boldogan nő fel.

Az, hogy az apja olyan, amilyen, nem minket minősít, egyes-egyedül őt magát.

Mondtak már nekem sokan, sok mindent.

De akkor is tartom magam ahhoz, hogy ha a fiam odanő, és kíváncsi lesz az apjára, majd megkeresi.

Én nem erőltetem.

Csak rossz, hogy nincs egy apaképe... még ha csak 2hetente látná is :(

Sziasztok csatlakozom hozzátok,mert én is egyedül nevelem a kislányom ráadásul albérletben de sokkal boldogabbak vagyunk rémséges életünk volt.Viszont lenne kérdésem is hátha tud valaki segiteni mit tegyek.

ellkell mondanom hogy nagyon sok mindenenmentünk keresztül aminek a következménye az lett hogy kislányom aki most öt éves pisilési problémáival küzdünk.szeptember óta járunk oviba nem szivesen jár,de jó lenne ha megszokná mert munkát kellene találni.mostmár ott tartunk hogy szinte két percenként jár pisilni ,emiatt nem tudunk intenziven oviba menni, kértünk orvosi segitséget hogy kiderüljön mi a baja a pici lányomnak.

mert valami bántja.De nekem nem mondja el

Tudna valaki tanácsot adni mit tegyek mert mostmár azt érzem zsarol is a lányom akkor is pisilni akar ha nem kell csak ne menjünk oviba