Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Reggelizz, ne háborúzz,
Igyál teát vagy narancsdzsúszt,
Egyél kiflit vagy kalácsot,
Ezzel váltsd meg a világot!
Köszönet a boldog évekért, köszönet a sok-sok mindenért,
és azért hogy bármi áron mellettem maradtál.
Köszönet a boldog évekért, köszönet a sok-sok mindenért,
csakis veled élhettem ezt jól tudom ma már....
Kezed alatt énekelnek
A tétova mozdulatok
Szürke egű napjaimat
Fényesíted, ragyogtatod.
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
...komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Nyári zápor, mondom, hogy tréfa,
Hisz látod, már nevetünk,
Nincs nagy baj minálunk,
Ameddig így szeretünk!
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény....
Leszek én aki vár, aki vérét adja újra míg tart a szikra
Leszek én a vidám, akkor is ha az ördög a lelkem rég kiszívta
Leszek én aki véd ki imád aki bízik benned bármi a vád
Aki ért ki nem árt és nem félt mástól kinek semmi se fáj
Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!
Ments meg, kérlek, vagy ölj meg, ha kell
Mert álmok nélkül csak a félelem ölel
Csapdába estem, fényem egyre csak fogy
Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.
Adj erőt az útra, hogy higgyek, bízzak újra.
Ne várd a májust, hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz
S ha fázol, bújj az ágyba velem
Akarod-e még,
Akarod-e mondd?
Legyek-e egy vándor,
Ki megszöktet innen?
tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra"
Ki lesz, ki gyertyát gyújt csak,
Ki lesz ki fáklyát,
Ki lesz ki újra elhozza a
Máglyák éltető lángját.
Jegenyefák szomorúan néznek ott a kéklő magas égre,
Ahol az én édesapám nyugszik messze csendes temetőben.
Sírhalmán a kék ibolya, kék nefelejcs vadrózsa virágzik,
Felette a susogó szél madárdalos nótaszóval játszik.
Oly jól csúszik ez a banánhéj,
együtt csúszni vele babám kéj....
Szívemben egyetlen kívánság,
hogy már megtudjam végre azt,
amit nem értek most sem,
hogy honnan szól, ki súgja meg nekem,
mitől szép, mitől jó?
Táncol velem a világ, mikor látlak téged,
Táncol velem a világ, mikor illatodat érzem,
Táncol velem a világ, hogyha te is táncolsz,
És akkor majd erősen a szívedhez láncolsz!"
...őszinteség, ez a mindig szép erény
csak annyit ér, mint víz alatt a fény
Hiszen mindenkiben támadhat egy gyilkos gondolat
de a gondolat még tettet nem jelent
És ha félig mondom el, mit elmondani nem lehet
ez a vallomás még félre is vezet...
Őt látom fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Egy szívben, egy dalban
Mondd, mért kell, hogy halljam
A fában, a fűben
Egy eldobott kőben
Van, mi sosem múlik el
Minden nap, mikor eljön az este,
Állok az ablak előtt.
Várok egy hangot a csendben,
Várom, hogy eljöjjön ő.....
... postakocsin érkezem
Elmesélem, mi történt velem..
Láttam a madarakat szállni az égen,
Sajnos szemembe sütött a Nap.
Láttam az embereket járni a réten,
Sajnos szemembe sütött a Nap.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Piros lett a pipacs virága, megnősülök én nemsokára.
Piros lett a pipacs virága, megnősülök én nemsokára.
Várjál kicsikét még, fiatal vagyok én még ,
Tizenhat éves vagyok, szeretni még nem tudok,
Gyere babám, tanítsál meg szeretni!
Napok-évek elfutóban,
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném,ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.
Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
Távolodom, de egy könnycsepp a kezemre hull,
Oly nagyon fáj most a búcsúzás.
Távolodom, és a könnyeim felszárítom,
Elmegyek, többé nem is látsz.
Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!
Ha piros az alma, rázd meg jól a fát!