Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Nyugtalan a lelkem, mikor vissza-visszatekintek a múltra.
Rögös volt meg szép is, de úgy érzem mégis, elkezdhetem újra.
Szaladnak az évek, mint az édes álmok május éjszakákon,
De úgy szép az mégis, itt vagy velem te is gyönyörű virágom.
Légy boldogabb mint én,
rád ragyogjon fény....
Óh, ha milliomos lennék,
mást akkor sem szeretnék.
Csak gond lenne a pénzzel,
hát félre az egésszel!
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát...
Mikor jössz már énfelém?
Meddig, meddig, meddig várjak?
nehéz a boldogságtól búcsút venni,
lehet,hogy én meg sem teszem...
A végtelen itt van
Ring a karomban...
Piros volt a paradicsom,
nem sárga,
elhagyott a feleségem,
a Sára....
Apám hitte az otthon melegét,
Apám hitte az ünnep örömét,
Apám hitte az apja örökét,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
Apám hitte az első éjszakát,
Apám hitte a gyűrű aranyát,
Apám hitte a szavak igazát,
S úgy hiszem, ez így volt szép.
(Zorán)
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!
Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...
Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!
Kell egy kis áramszünet
időnként mindenkinek,
s aztán megint mehet
minden tovább...
"Szilveszter alkalmából az jutott eszembe,
Mi lenne, ha neked is jönne egy kis szerencse?
Búcsúztassuk együtt az ó esztendőt,
S ünnepeljük együtt a sok jót, a jövőt.
Ünnepeljük meg azt, hogy egészségben élünk,
Ünnepeljük meg, hogy van akit szeressünk.
Gondoljuk végig ezt a régi évet,
Jövőre kívánjunk minden jót és szépet!
Éjfélkor millió sok pezsgődugó pukkan,
Petárda is szép számban: milliónyi robban.
Poharainkat egymással összekoccintjuk
És mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!"
B U É K!!!!
Rejtély, ez a szív egy nagy titok,
Bilincsbe vertél,
nincs azóta éjjelem sem nappalom,
csak fáj még, tudom ez banális........
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár
(Máté Péter)
Százezer átok sem állíthat meg,
miben hiszek, azt végigcsinálom.
Százszor eltaposhatsz, újra felállok,
az utam végig kell járnom.
borban az igazság
borban a vigasz,
borban a felejtés
borban a tavasz...
Rohan az idő, elmúlik a nyár,
Közeleg az ősz, elmúlnak a szép napok
hamar, jönnek a bús, álmodozó, hűvös éjszakák.
Rohan az idő, elmúlik az ősz,
Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,
Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.
Rohanó évek után
Vajon emlékszel-e rám
Régi álmom most is vár
Ez is Demjén
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Itt vagyok.
Itt vagyok.
Itt vagyok.
(A Padlás - Presser)
zöld a kukorica Kati,
sej zöld a kukorica
tudod-e Kati
Te rongyos élet,bolondos élet!
Mitől tudsz olyan édes lenni,mint a méz?
Te rongyos élet,bolondos élet!
Leszokni rólad,Istenem milyen nehéz!
S mint egy főnyereményt,
megkaptunk mindent,
ne szidd a reményt.
(Demjén Ferenc)
Debrecenben voltam
Nagy erdőbe jártam
A mi kis padunkon
Ifjú párt találtam
Feléjük repesett
Örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak
Roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?!
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
(Ákos)
..Terajtad áll,
légy aki nékem mondod el,
ha valami fáj,
legyen mindig egy a mi utunk,
s a válságunkból kijutunk.....
Kék és narancssárga
Színekbe öltözöm
Most már senki se bánthat
Most már semmi se fájhat
(Republic)
De hogyha mégis kérdik, mindent letagadok.
Azt mondom halkan, én is nagyon boldog vagyok.
A szívem titokban majd megszakad,
Árván maradtam egy másik miatt.
De most már mindegy, csendben tovább megyek.