Csupán elméleti kérdés, mi helyes, folyton hallgatni vagy odamondani a véleményünket? (beszélgetés)

Nem "odamondani" kell, hanem megbeszélni kell a problémákat!

Az anyós elmondhatná, hogy neki ez sok, nem tudja tovább vállalni, mert lassan ő maga is segítségre szorul.

30 év után még akkor is megtanulja a házimunkát, fözést ha nem akarja.

Nem muszáj mindent elviselni szó nélkül.

Ezért kellett volna már rég külön költözni. Több olyan nőt ismerek, akinek otthon égvilágon semmit nem kell dolgoznia, mert anyucija még él, eltartja a családot, menyeket, vőket,udvarlókat, unokákat, gyakran 14 főre főz, nyugdíjas nagypapa meg bevásárol. Mikor férjem kolléganőjének meghalt az anyja, 61 évesen azt sem tudta, hol van a porszívó. Sírt, mint a lánc, de végül muszáj volt megtanulnia eltartani magát.

Ha az öregnek is jó ilyen helyzet, csinálják, míg a halál el nem választ. Fel nem tudom fogni, mi benne jó... Kettőn áll a vásár.

Ja, és amíg a fiatalok anyósnál laktak, megspóroltak legalább beugró összeget lakásra?

Adott mondjuk egy férj feleség és anyós kombináció. A lány túl fiatalon ment férjhez, nem tudott se főzni semmi, ezért úgy döntöttek, hogy az anyósához költöznek a férjével. Lassan eltelik 30 év, de a nő még mindig nem tanult meg főzni s a házimunkát se látja el, de mégis azon van, hogy el kellett volna költözzön. Az anyós mindent megtesz főz, mos, takarít, míg a menye folyamatosan a saját anyját isteníti és lesi minden kívánságát nem foglalkozva a saját családjával.

Ilyenkor szerintetek mi a helyes? Szembesíteni a nőt vele, hogy nem úgy viselkedik, mint egy normális családanya s esetleg vitába keveredni, vagy mindent lenyelni?

Régebben tudom, hogy az öregek hallgattak a béke miatt, de a mai világban is így szokott ez működni?