Családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, lelki terror szenvedői és amit erről gondolunk (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

ÉN pont ugyanebben a témában írom a szakdolgozatomat! úgyhogy nekem is nyújtottatok egy kis segítséget!

Sajnálattal olvasom, hogy micsoda emberek vannak, szerintem a média még mindig nagyon keveset foglalkozik ezzel a témakörrel, pedig nagyon is szükséges lenne.

A magyar törvényhozásról pedig jobb nem is beszélni, amikor ez a témakör szóba kerül....

Jaj, még azt kifelejtettem a sztoriból, hogy a nő teljesen ki van szolgáltatva a férjének, 11 éve a férj nem engedi még dolgozni se, teljesen elhízlaltatta az asszonyt. csak a férj keresete van. Szerintem a szomszédasszonynak rég már Tb-je sincs. Ő csak van otthon és mire a férj hazaér fejedelmi lakomát kell főznie.

Egyszer valaki rendőrt hívott rájuk, és csendháborításért 20e ft-ra megbüntették őket. De azt a pénzt ugyanúgy a feleség is megsínylette, szóval csak vele lett kicseszve. Mert sokszor gondolkodtam hogy rendőrt hívok hozzájuk, de épp emiatt, hogy ebből is csak a szomszédasszonynak lesz rossz, nem tettem. De mit lehet tenni?

Sziasztok!

Gondoltam hogy írok ki egy fórumtémát a családon belüli erőszakról, de látom, hogy van már ilyen.

Kérlek segítsetek, hogy mit tegyek!!!

Nemrég költöztünk ki egy kis faluba. Délutánonként, mivel zsákutcába lakunk és a két szemközti ház közt is alig van 6 méter, így az utca népe össze szokott gyűlni beszélgetni, a gyerekek játszani az utcán. Van az egyik szomszédom aki "néha" (kb minden másnap)részegre issza magát. Ilyenkor olyan mint a vadállat. Kijön az utcába ahol a felesége és a lánya beszélget velünk és ordibál vele. Sőt...veri őket. Tegnap este is kint álltunk és odament a feleségéhez és jól lefejelte. (Múltkor is láttam tőle hasonlót, sőt akkor fejszével kergette az asszonyt majd a földbe csapta a fejszét és mi bevittük ne is találja meg). Azóta azon rágom magam hogy az asszony elé kellett volna ugranom, hogy engem fejeljen le, hátha akkor a többiek tettek volna valamit. Ugyanis ami az egészbe legjobban dühít, hogy tényleg sokan voltunk kint, és 3-4 megtermett férfi is a a férjemmel együtt és álltak/álltunk ott mint a birkák. Szó nélkül tűrték, nézték az eseményeket. Én rárivalltam a férjemre hogy szedjük a gyerekeket és menjünk. Ő meg ott áll. Később nagyon lecsesztem hogy nagyot csalódtam benne hogy a férfiak nem igaz hogy nem tudták volna 3an megfogni és bevinni a szomszédot. Azért csinálja ezt az utcán mert látja h következmények nélkül teheti, sőt még a szomszédok is csak nézik mikor ott vannak közvetlen mellette . Nagyon dühös voltam, már azon gondolkodtam hogy jól felpofozom a szomszédomat, de bevalljam én is féltem, mivel gyenge nő vagyok ő meg elég erős, szóval gesztuson kívül csak én is összeverettettem volna magam. De engem bánt hogy 3 erős megtermett férfinak ez még eszébe se jutott. már nem hogy megverjék de hogy mondjuk hátrafogják a kezét és bevigyék a házba, vagy nem is tudom...férjem azt mondta hogy azért nem csinált semmit mert sokkolta ez a jelenet.

Igazából hogy kéne ezt kezelni? Mit tud egy szomszéd csinálni? Vagy nem a mi dolgunk? De ilyenkor mindig az jut eszembe mikor a híradóba hallom hogy egyik családtag legyilkolja a másikat, mert a férj üti veri őket....és a szomszédok nem tudtak ezekről, nem lehetett volna megakadályozni a tragédiát? és a szomszédok tudnak róla, itt már 11 éve és tűrik,( ugyanis mióta szülés közbe meghalt a kisfiúk azóta egy állat a szomszéd. Ezt nem tudják feldolgozni.) Mi nemrég költöztünk ide ne én nem akarom ezt tűrni, nézni évekig. Mert ha kihozták az utcára akkor már nem csak magányügy, nem? Kollektív felelősség is van! vagy nincs?

Az még ezután fog kiderülni, hogy tudok-e normálisan gyereket nevelni. Remélem hogy igen. Igaz hogy most megfogadtam hogy nem fogom bántani a gyerekemet, de sajnos pont nemrég láttam egy példát a környezetemben: általános iskolai osztálytársam immár 3 gyerek édesanyja(?), 22 évesen. Ennek a lánynak az anyja alkoholista volt és verte őt is és az öccsét is. Nevelőszülőkhöz kerültek, akik szigorúan nevelték. 16 évesen úgy döntött, hogy elköltözik az apjához, aki nem tudott vele foglalkozni mert egész nap dolgozott. A lány elkezdett pasizni, majd 17 évesen terhes lett. Ezt a gyereket állítása szerint gyűlölte, mert "elrontotta az életét". Fakanállal ütötte állandóan. Lett még neki kettő gyereke, akik a mai napig ott vannak nála és csak szenvednek. A legnagyobbat már elvették tőle és nevelőszülőkhöz adták. Nem rég kérdezte tőle az egyik barátnőm, hogy nem bántja egy kicsit sem hogy elvették a gyerekét? Azt válaszolta nemes egyszerűséggel, hogy nem, maradt még kettő.

Azért is kérdőre lett vonva hogy miért verte meg annyira szegény gyereket, amire az volt a válasz hogy nem tudja, csak elborult az agya... Tehát csak beleivódott az hogy annyi éven át verték? Vagy a saját hülyesége?

Visszatérve magamhoz, van egy barátnőm, aki egy sarokra lakott csak tőlünk, és ő is ugyanebben a helyzetben volt mint én. Vele meg tudtam beszélni ezeket a dolgokat. Neki is van már azóta családja, és nagyon szépen neveli a kislányát, nem verte meg még egyszer sem.

Néhány kis válasz a kérdéseidre az én életemet figyelembe véve... Engem az anyám bántalmazott, nem is akárhogyan, vastag ugrálókötéllel vert, állandóan tiszta kék-zöld "hurkás" volt a combom, a hátam. Én nem osztottam meg senkivel. Nagyon zárkózott voltam, nem panaszkodtam el senkinek sem. Egyszer a nagymamám meglátta a hátam és elsápadt az arca, de anyámra nem tudott hatni... :=(

Az életemre, a családomra nagy hatással van, ami velem történt. Gyűlölöm a bántalmazás mindenféle formáját. Van két fiam, de még pofont sem kaptak, nemhogy verést. Tudom, hogy ez nagyon szélsőséges, tudom az eszemmel, hogy egy pofonnak vagy fenéken billentésnek nevelő jellege is lehet akár, de nem vagyok rá képes és a férjemnek sem engedném meg. Ha látom, hogy bárki megveri, megüti a gyerkőcét, én újra annak a megalázott, meggyötört kislánynak érzem magam, aki régen voltam.

Nekem az eszem és a lelkem külön "él" ebben a dologban.

Sziasztok, köszi annak aki írt, bevallom ahogy láttam milyen sokan írtatok biztos lettem benne, hogy jó témát választottam a szakdolihoz.

Nem értek egyet azzal aki azt mondja ne várjam, hogy itt bárki megosztja velem az igaz történetét. Hála az internetnek na meg a média hatásának egyre nyitotabbá váltak az emberek a témára. Az persze már más kérdés, hogy a saját dolgainkat nem mindig látjuk reálisan.

Én azon vitatkoznék, hogy a szülőktől elszenvedett pofonok vagy "negatív ösztönzések" bántalmazásnak számítanak e. De remélem abban egyetértünk, hogy akárhogyis de hatással van a gyerek személyiségfejlődésére.

Ami engem leginkább érdekelne történetekből az az, hogy ha bántalmazó családban nötettek fel sikerült e a mostani kapcsolatban családotokban ezt kihagyni.

Amikor pedig ezt elszenvedted vagy szenveded ki volt az akivel meg tudtad osztani.

Van még pár kérdésem, amiről majd csinálok kérdőívet vagy itt a hoxán beírom a szavazásra. De elég lassan haladok a témával, mert a gyerkőceim szétszednek :)

Egyébként szociális munkás szakon végzek. Reményeim szerint fogok is a szakmában dolgozni.

Most egy kis időt ott töltöttünk a háznál és nagyon jól éreztük magunkat :)

Az a nyugalom... egészen kipihentem magam.

szia

tényleg azt beszéltük hogy vidékre költöztök, mikor?

Hát szerintem már megérkezett :)

Lehetséges hogy akkor fogok csak feloldódni ha végre elköltözünk a szüleimtől...

helló csajok

én inkább azt mondanám hogy érzelmileg kiegyensúlyozattlan vok, olyan jó lenne már összeszedni magam

Sajnos az én anyukámmal inkább eltávolodtunk egymástól mert ő nem tett ez ellen semmit, inkább tartott pár macskát és őket szeretgeti. Az én támaszom a vőlegényem, aki mindenben kitart mellettem :)

Sajnálom ami anyuddal történt :((((

Szia!

Milyen szakon végzel?

sajnálom lányok, fiúk

nagyon sok ilyen van és nagyon felkavaró még hallani is hogy ha ilyen történik meg egy gyerekkel