Bölcsis beszoktatás - normális dolog ami velünk történik? (beszélgetős fórum)
Azért az nyugtasson meg, hogy jó ott neki:) Én majdnem a kardomba dőltem hogy milyen anya vagyok én, mikor eldőlt, hogy megy bölcsibe, és nagoyn nem bántuk meg végül. Az anyuka dolgát is megkönnyíti, hogy látja, hogy a gyereknek jó ott, jól érzi magát.
:) gondolom apa ritkábban megy érte? Nálunk is magas volt apa ázsiója, ha ketten mentünk, az ő nyakába ugrott :)
Nálunk is így volt, nincs ezzel semmi gond.
Nagyon rövid ideje jártok a bölcsibe.Az igen jó dolog, ha a beszoktatás eddig zökkenő-mentesnek mondható. Valószínű egyébként is kiegyensúlyozott a gyermeked. Távol áll tőlem, hogy rémisztgesselek, de előfordulhat, hogy lesznek kevésbé "gördülékeny" napok.Vannak esetek,amikor a beszoktatás elhúzódhat akár 1 hónapig is, amikor is kijelenthető, minden rendben. Nincs sírás, kapaszkodás, mint amiről hallottál a többi anyukától. Kívánom maradjon minden így, ahogyan most van.Véleményem szerint a lehető legjobb idöben kapcsolódtatok be a közösségi életbe. Sok sikert kívánok, működj együtt a gondozónőkkel, minden rendben lesz. Egy volt gondozónő, aki 25 évig dolgozott e területen.
Nalunk egy hetig ilyen volt, utana kezdodott a siras minden reggel. Hat nem kívánom senkinek azt az erzest, amikor ugy kell lefejteni rolam a gyereket. Aztan 5 percig sir meg kb es utana jol erzi magat.
Ott alszik, igen. Az egy kicsit szokatlan volt neki de mostmár belejött. Biztos voltam benne, hogy mostanra megunja, hogy mindig ugyanoda megyünk, úgy látszik ez el fog tolódni egy pár nappal/héttel.
Kötődik hozzád és bízik benned. Tudja, hogy nem "adnád" olyan helyre ahol neki nem jó és tudja, hogy minden délután mész érte.
Az enyém még "rám is csapja a csoportszoba ajtaját", mondván "Anya oda nem tartozik. :)
Ettől még nagyon boldog lesz, amikor délután mész érte és mentek haza. Nálunk még az is előfordul, hogy engem kikerül és ugrik az apja nyakába. Na az se túl boldog pillanat :)
De tényleg az a lényeg, hogy amíg én dolgozom, addig ő jól érezze magát a kispajtások között.
Nem, elsöre körbefutotta a csoportszobát, mindent megfogott, megpaskolt, aztán átmentünk az irodába ahol sikeresen kikapcsolt egy számítógépet :-)
Szia! Ott alszik már? Nálunk ugyanez volt, másfél éves volt, és annyira élvezte a gyerektársaságot, hogy rám se hederített. Eleinte próbált becipelni engem is a csoportba, mondtuk hog ynem lehet, és beletörődött. Nálunk az első ottalvásoknál volt egy kis cirkusz, három - négy napig, aztán ennél se volt gond.
És kiegyensúlyozott, nyugodt, jókedvű, barátkozó, jól kezelhető gyerek itthon is, oviban is.
Szóval vannak ilyen gyerekek.
Arra azért számíts, hogy majd pár hét/hónap múlva elmúlik az újdonság varázsa, és lehet hogy akkor fog sivalkodni, kapaszkodni kicsit.
Ne bántson, hogy jó kedvvel megy a bölcsikébe – mert ha dolgozol, nyugodtabb vagy te is – tudod,hogy jó helyen van.
Engem annak idején az viselt meg a legjobban, amikor elsős lett. Sírva mentem be dolgozni, mert éreztem, hogy valami szép”!! aznap elmúlt.
Nagy gyerkőc lett….
Én sem azt szeretném ha sírna. Csak már arra gondoltam mit rontottunk el a férjemmel, hogy látszólag ennyire nem kötödik a kisfiunk. De jó tudni, hogy másoknak is van ilyen természetü kisgyerekük :-)
MInden gyerek máshogy reagál.
Van, amelyik eleinte sír, majd megszokja és elengedi az anyját.
Van, amelyik nem sír eleinte, később viszont elmúlik az újdonság varázsa, és sír reggelente.
És van, amelyik se eleinte, se később nem sír, és olyan is, aki még másfélév múlva is ordít...
Ennek örülni kell... téged is sokkal jobban megviselne, ha a síró és kapaszkodó gyerekedet kéne otthagyni. Én is rettenetesen féltem a beszoktatástól, de nálunk is hasonló volt a helyzet. Azóta is imád járni, néha vannak hullámvölgyek, amikor kicsit kapaszkodik, de mindig el tudják terelni a figyelmét valamivel. Az én kisfiam már egy éve bölcsis és azóta is imádja.
Ja, és a sírós kisgyerekek is velünk együtt kezdték a bölcsit.
Múlt héten kezdtük a bölcsit. Mostanra ott tartunk, hogy már 6-7 órát ott van a kisfiam (21 hónapos) a jelenlétem nélkül. Egyelôre szeret bölcsibe járni, reggel rohan az ajtóhoz, mikor odaérünk szaladna be a szobába... És itt jön az érdekes rész, a búcsúzás. Mást se hallok a többi anyukától, mint hogy így sír a gyerek, úgy kérleli, hogy be hagyja ott a mama stb. Az enyém bezzeg rám se hederít :( Fülig ér a szája, rohan a többiekhez, úgy kell elkapnom, hogy megpusziljam. A gondozónéni szerint egyébként szépen halad a beszokással - napok alatt megtanult egyedül enni - és szófogadó is. Mégis bánt, hogy ennyire nem hiányzom neki... Értem én, hogy sose volt egy bújós gyerek de ez nem tudom, normális-e. Bennem van a hiba vagy csak ilyen a természete?
További ajánlott fórumok: