Biztos vagy bizonytalan? (beszélgetős fórum)

Én csak azt tudom mondani, hogy nekem is volt ilyen érzésem egy időben. A barátom nem foglalkozott velem, magányos voltam. Viszont volt egy rendes srác, akire mindig számíthattam. Vonzódni is kezdtünk egymáshoz. Aztán a barátom (azóta exem) mégis visszacsábított és jó volt még két hónapig... és azóta folyamatosan lökött el magától és 4 napja szakítottunk.

Ha akkor lelépek a másik sráccal, amikor már nem fájt volna elhagyni a barátom, most boldog lennék.

Ehelyett most én sírok és ő meg él, mintha mi se történt volna.

Szerintem, ha már egyszer kihűlt a kapcsolatotok, lehet, hogy egy ideig-óráig megint boldogok lehetnétek, de utána megint ki fog hűlni. Kívülálló vagyok, nem ismerem a helyzeted, csak az én példámat tudom elmondani neked. Én jobban jártam volna a másikkal, aki megbecsült.

Csak itt még az a baj,h én diák vagyok. Ő tart el. Szüleimmel nem vagyok túl jóban. habár ők nem szeretik páromat, örülnének ha szakítanánk. de nem akarom,h az legyen,ami régen volt. Teljesen kiborítottak mindig, mert úgy kezeltek mint egy 10 évest.

Nektek pedig további sok boldogságot.

a "ti mit tennétek?" című fórumban leírtam 1 sztorit, ami pont ide vág... az én történetemet, a régi és a mostani párommal, ha gondolod olvasd el...

Mindenesetre tény és való,h ilyen fiatalon érdemes a szívedre hallgatni, főleg, ha ilyen súlyos helyzetben van a kapcsolatotok, ha már a pasid is azt mondja,h 1 hajszál tart össze titeket az már nem lesz jó, olyan mint régen, meg főleg nem. Én annak idején majd fél évig próbáltam életet lehelni az akkor már gyakorlatilag halott kapcsolatunkba mindhiába... az eredménye csak az lett, h idegbeteg és láncdohányos lettem a végére; pedig mennyire mondta mindig, h változik/változtat dolgokon, amik megmérgezik a kapcsolatunkat, és mindig cska akkor tett úgy, mintha tényleg változott volna, mikor érezte a vesztét, vagy ki akartam tenni a szűrét, de ez persze csak ideig-óráig tartott minden alkalommal; és még rosszabb, mintha elengedett volna, mert így folyamatos szenvedést okozott.

Én sem vagyok jóban a szüleimmel, de ez ne befolyásoljon a párválasztásban;ahogy a szüleidnek se kéne. Ők már meghozták a maguk döntéseit régen, a tieidet rád kéne hagyniuk, a te életedet NEKED kell élned!

Nincs jobb, csak más.

Senki sem tökéletes, Neked kell eldöntened, úgy akarsz-e még élni 20-30 évig, mint most, vagy változtatsz rajta. A változtatás lehet olyan jellegű, hogy a mostani pároddal beszéled át a dolgot és változtattok azon, ami rossz, vagy választhatod a könnyebb(nek tűnő) utat: váltasz.

Nem tudom hány éves vagy, de amíg függetlenként élsz (nincs gyerkőc) addig keresgélj, válogass!

Alapjában véve hasonlóak az emberek, mindenkiben van egyformán jó és rossz.

Ha úgy érzed, hogy ebben a kapcsolatodban hiányzik valami, lépj tovább és próbáld ki az újat. (A szakítás mindenképpen fáj, nem idő kérdése)

Én már 2 gyerekkel nem ugrálhatok, de azt tudom, hogy hiába is mennék tovább a köv. jelöltben is lenne valami, ami nem fog tetszeni. Ezért nem is keresgélek:) Pedig elhiheted 8 év alatt történt nálunk is egy, s más.

Szia!

Ha megromlott a kapcsolatod, egyértelmű, hogy jól esik a másik nem közeledése feléd. Ez mindenképp pozitív élmény.

Magadnak tedd fel a kérdést! Tudok fejlődni ebben a kapcsolatban? :)