Szerintem ez nem a titkolózásról szól, hanem arról, hogy azért, mert van lehetőséged valamit megtenni(ismered másik jelszavát), nem biztos, hogy szabad is. Vannak etikai alapszabályok, amiket persze egy kapcsolaton belül felül lehet írni, de mindkét fél tudtával, beleegyezésével.
Mi is ismerjük egymás jelszavát, de csak akkor használom az övét, amikor ő kér meg rá, és nem akkor, amikor nekem eszembe jut. És ez fordítva is így van.
Én nem tartom jogosnak a felháborodást. Én is tudom a párom jelszavát, és egyáltalán nem szól, hogy megnézem. Neki ritkán adódik ideje arra, hogy nézegesse, túlzottan nem is érdekli, én többet vagyok fent, így szólok, ha kap e-mailt nézze meg. Volt már rá példa, hogy én válaszoltam helyette. Utólag említettem neki, nem volt probléma belőle. Szomorúnak tartom azt, ha a házaspárok titkolóznak. Az már nem igazi kapcsolat. Ha meg megadtad neki a jelszavadat, akkor ne csodálkozz, hogy belenéz. De, ha mindenképpen titkolózni szeretnél, akkor nyiss egy másik e-mailt egy új jelszóval, és ne közöld vele.
Azért van felháborodva, mert férfiként neki több minden el van nézve, alapból, társadalmilag... A másik jelszó csak külsőség. Mi lesz a belsővel? Ott is rendezkedj.
Ma összevesztem nagyon a párommal, mert elolvasta az e-mailjeimet. És ez engem teljesen kiborított, mert milyen alapon olvasgatja el őket? Mégis miért lép be a levelesládámba engedély nélkül? És miért van felháborodva azon, hogy ez nekem rosszul esik?
Van alapja az ő sértődésének? nem bízik bennem és azért lépett be?
szeretnék független véleményeket is hallani. ha hozzászólnál, örülnék. :)