Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetős fórum)

[link]

Ez a legcukibb. Elneveztem szív-kecskének a nyakán lévő szivecske minta miatt.

Szia :)

Hát ő nagyon cuki! :)

Sziasztok :)

[link]

Az élet?

Játék,színdarab,mozifilm,és mindig te döntöd el,mit és hogyan játszol épp.:)))

Az élet meg folyamatosan visszacsatol,hogy jól játszol-e vagy sem.

Van,hogy sokszor eljátszat velünk,egy-egy felvonást,amíg jól nem csináljuk.

Van,hogy vizsgáztat,és van,hogy elismerést kapunk.

Minden a játékunktól függ!:))

Hát én az életre talán nem mondok újdonságot azoknak, akikkel már filóztunk :)

Az élet egy jó kis tanulópálya.

Iszonyatosan nehéz, ha fogalmunk sincs a működéséről és nagyon kellemes, ha megértjük. De teljesen azt gondolom sosem érthetjük meg, mert rengeteg apró részlet van, amik talán nem is annyira fontosak, de mégis számítanak :)

Az élet számomra már egy klassz dolog. Nem volt mindig így és az értelmét sem igazán láttam annak, hogy mire jó szenvedni.

Most már szeretem, ahogyan lehet rajta siklani, élvezem, hogy korrekt és következetes, szeretem, hogy visszahat rám aszerint, ahogyan cselekszem és gondolkodok.

Izgalmas, hogy mire mit lépnék és arra mit az élet.

De valójában a harmónia érzését szeretem, ami akár pozitív izgalmat is jelenthet, a lényege a frusztráltság és szorongás nélküliség. Persze az is tanít, de ha azt kapom, akkor tudom, hogy valamit nem akarok észrevenni :)

:)

Én is így vagyok vele. Ebből is kiderül szerintem, hogy mennyire más életszakaszban vagyunk és mennyire másképp élünk meg dolgokat.

Nekem a Ma nem igazán létezik:(

Vagy a tegnap van, vagy a holnap.

Nekem az élet azt jelenti, ÉLNI a mában, mindent átélni jót rosszat, kipróbálni magam olyan dolgokban amitől eddig féltem és örülni, hogy VAGYOK. ( sokszor nehéz a mába lenni, ha jönnek a rossz gondolatok... )

Nekem is vannak terveim, vágyaim de mi a biztos..., ami tőlem függ meg teszem a többi...

Az Élet a következő feltevés?:))

Nekem sokáig a túlélést jelentette, aztán a kihívásokat, ebben a pillanatban a várakozást.

Visszatérve a tegnapi kérdésre, én szeretem, ha mindenre van tervem, A-Zs-ig:) Ha minden létező variációt ismerni vélsz, akkor úgy érzed, felkészültél. Aztán persze, az események felülírják az összes tervet:))

Sziasztok, érdekes volt visszaolvasni a hozzászólásokat, kinek mi jut eszébe róla.

Szeretem olvasni az olyan fórumokat, ahol egy mondat vagy egy szó leírásánál, mindenkinek más jut eszébe.

Mint például az ÉLET szó is ilyen.

Átmeneti időre gondoltam én is,és akkor kezded kitapasztalni az újat,és építesz egy új,saját tapasztalatokon alapuló életet.

Ez lehet egy költözés,vagy egy gyerek vállalás,vagy nézzünk meg egy tinit,aki most lép középiskolába.

Mondjuk ezeknél,az életünknek,csak egy bizonyos részénél nem látunk előre,de szerintem van olyan is amikor semmilyen területen,semmit.

Ja...bocs!:))

Akkor van olyan,hogy nagyjából tudod,hogy mi lesz később.Szóval azért látsz előre,mondjuk megvan a munkahelyed,nyugi van körülötted,ott a párod,a családod,a gyereked,a házad az autód,eszel,iszol,dolgozol,hétvégente elviszed a srácokat pecázni...

Ilyesmik...amikor azért látsz előre...persze körvonalakban.

Viszont van,amikor semmi,0...elképzelésed nincs róla,hogy holnap mi lesz,vagy 5 perc múlva???

Ért?:)))

Én is ezt mondtam, nem?

Viszont egy életen keresztül véleményem szerint nem működő képes.

Igen, ezen még tovább agyaltam. Azért nem mindig lehet mindig mindent kiszámítani. Azt hiszem mostanában váltam megint ilyenné, de azt hiszem ez időszakos is. Szóval helyesbítenék, hogy van olyan dolog, ami az élethez tartozik és jó, és igen :), izgalmas, hogy nem tudjuk mi lesz a jövője.

Nekem is van hasonló tapasztalatom...

Na igen, úgy szép az élet ha zajlik.

Olyan nincs, hogy az ember nem tudja, hogy mi lesz, hiszen mindig van valami, valahogy, stb. Csak a pontos behatárolható történést nem ismerjük, de alakithatjuk saját izlésük szerit:)

Elképzelésünk van a dolgok kimeneteléről, csak a végleges eseményt nem ismerjük.

Az ember valójában sosem tudja, hogy mi lesz, csak szeretné tudni.

Ha meg nem úgy jön össze, ahogyan várta, akkor meg csalódik.

Ha rájön, hogy nemszükséges előre látni, mert már nem fél a következményektől, akkor az valójában egyfajta bizalom, akár magában, akár az életben.

Bár Hamvas Béla nem erre célzott szerintem.

Ő arra gondolt szerintem is, hogy ha nem tervezed, akkor lesz igazán szabad és érdekes.

Az élet egyébként nem ezt igazolja. Időszakosan ez is egy érdekes élet, de egész életünkre nem működik jól.

Az ellenkezője szintén nem.

Jó, ha az embernek vannak elképzelései, céljai, vágyai, ezeket megfogalmazza, elképzeli, megtesz érte pár lépést és hagyja, hogy az élet választ adjon, hogy helyes-e az irány.

Az elképzelés nélküli ember csak sodródik. Egy megfontolt életmód után ez szükséges lehet, de hosszútávon nem elégíti ki az embert. Mert célorientáltan működünk. És ez nem baj, csak érdemes a megfelelő szintre belőni és nem eltúlozni akármelyik irányt.

Mint mindenben :)

Ha az ember nem tudja,hogy mi lesz a későbbiekben,akkor egy olyan életszakaszhoz ért,amikor még kénytelen kitapasztalni dolgokat.Az ismeretlenbe vág,és nem tudja,hogy hogyan van a folytatás,vagy úgy lesz-e ahogy elképzelte,így épp csak cselekszik valahogyan,amit éppen gondol,és alakítja,ahogyan éppen tudja.

Kicsit bizonytalan talaj.

Szerintem azért mondja,hogy akkor kezdődik az élet,mert akkor az egyén a saját maga bőrén érzékeli,tapasztalja a dolgokat,és úgy vonja le a következtetéseket,és úgy csinálja,ahogy épp jónak látja.

Saját maga alakít ki magának egy életet,a saját dolgai alapján.

De izgalmas is.

A félelmünk sok mindenben akadályoz, mi lesz ha... előre gondolkozunk és ez miatt nem lépünk. ( ez saját tapasztalat )

Huh... Hanvas Bélán már túl vagyok. :)

Nekem nem túl pozitív ez a mondat. Olyan bele a nagy ismeretlenbe, és mondjuk én az ismeretlentől félek, nekem a, b, c terv kell majdnam mindig mindenhez.

Ezért nekem nem tetszik. De ez csak az én véleményem. :)