Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

Hát a trükk a következő:

Vettem 12 e forintért egy gőzölős cuccot. Bele teszek egy kis domesztoszt és a hatás fantasztikus és gyors.

Hogy hívják? Gőz fúvó, vagy mi. :))))

Ez nem a jófejségről szól. Attól, hogy valaki az, még lehetnek olyan tulajdonságai, amik a másiknak nem szimpatikusak.

Szerintem ilyenkor két vverzió van:

-vagy tényleg rossz tulajdonság, és Te is jól jársz, ha változtatsz

-vagy jó tulajdonság, ekkor az embert kell lecserélni, akinek nem tetszik:)

Remélem a pórszivód nem fújja ki hátul az atkákat!

Te nagyon gyorsan kimostad azt a wc-t! Hogy csináltad???? Tessék elmondani a titkot! Utálom órákig csinálni a takaritást...:)

Persze igy is mondhatjuk:) De kompromisszumot abban az esetben kell kötni, ha az álláspontunk nem ugyanaz, nem? Én igy értelmezem. Ha tök jó fej vagyok, akkor szórakoztató vagyok, nem kell kompromisszumot kötnie senkinek csak jól éreznie magát velem.

De ha undok vagy, irónikus, háklis, stb. ez esetben kell a kompromisszum...Vagy nem? Lehet rosszul gondolom...

Nem szerencsés. Ha azt érezzük, hogy az jobb, mint korábban, akkor igen. Ha csak egy másik emberért, akkor nem fog jól működni.

A másik oldalon ott kell, hogy legyen a tolerancia, ami elfogadja, mint ahogy mi is az ő sajátját.

Sosem várnám el, hogy miattam valaki negatív kompromisszumot kössön.

Köszönöm. Úgy lefáradtam a sló pucitól, hogy egy kicsit le kellett ülnöm pihenni :)))

Most jönnek az atkák :))))

A kompromisszum szerintem az álláspontok közeledését jelenti.

Mindenki annyit enged, amíg még nem érzi tehernek, és reménykedik, hogy lesz közös nevező:)

Nem kell. Semmilyen kompromisszumot nem kell kötni, max csiszolódni jó irányba. Ha a saját személyiségünk eltűnne, akkor előbb-utóbb kidobnának, vagy megcsalnának.

És nem is lennénk boldogok.

De azért te is érezted, hogy erre a válasz nem lehet olyan, hogy igen, el kell vesztenünk a személyiségünket :)))))

A kompromisszum más. Attól, hogy tudunk kompromisszumot kötni nem fogunk hasonlitani a másikra. elfogadjuk az ő hülyeségeit a mieink elviselése miatt:)

Ruha: A férjem oda van a magas sarkú cipőért (már irtam:)), én viszont nem érzem jól magam benne, mert nyomja a lábamat, fáj tőle a derekam, nagyon figyelni kell a menésre és nem mellesleg egy debellának érzem magam benne, pedig átlagos a magasságom, igy nem nagyon hordok, csak abban az esetben ha a ruházatom meg kivánja. A férjem szeretné, ha sokat hordanék ilyet. sokszor szóváteszi, hogy milyen szépek a magas sarkú cipők, stb. Én meg mindig mondom, hogy vegyél magadnak, ha annyira oda vagy érte:))))

Ugyanez a hosszú haj:)

Sok sikert...:DD

A csempét is mosd le!:O)

Egy pasi aki takarít....hova írjam fel....:DD

Sziasztok:)

Egy mondta, aztán mennem kell házimunkázni :))

Sokan mást hibáztatnak. Meg a világot. :)

Rengeteg párkapcsolat arról szól, hogy nevelődjünk, ezért sokszor olyan kapcsolatok vannak, amiben bizonyos szempontból az ellentétünket kapjuk, amiben szélsőségesek vagyunk, hogy csiszolódjunk abban a témában.

De ilyenkor nem ezt vesszük általában észre, hanem azt, amiben a másik szélsőséges. :))

Asszem erről szól az idézet.

Ezek a karmikus kapcsolatok, amikben változnunk kellene.

A párkapcsolatok is, mint minden a lélek fejlődésének egy lehetősége. Ezért "kapunk" olyan párt, amilyet kell. Ha macerás, akkor nagyot kell változnunk, vagy kilépnünk. Van, amikor az a feladat :)

Igen...én értelek...ezen én is végigmentem már sokszor....

A legutóbbi hosszú párkapcsimban csináltam ugyanezt...illetve nem is...mindig ezt csináltam régen.....megfelelni-megfelelni...

Saját magammal voltam elégedetlen...

Aztán a másik volt érte a hibás...

Én is utálom ha valaki olyan ruhában jön velem szemben, mint amiben én vagyok, sőt ha valakin látok olyat mint az enyém, többszőr nem veszem fel.

Ruháról: egyszer megláttam egy gyönyörű zsabós fehér blúzt a boltban és azon nyomban meg is vettem. Fel is vettem néhány nap múlva szerzeményemet:)

Egész nap rajtam röhögtek a kollégáim, hogy mennyire nem illik hozzám. Azóta nem vettem fel....

Jucussal:)))) Van egy barátnőm, aki Jucus és imádom:))))))

A taktikám: nem nagyon szólok hozzá csak ha elkerülhetetlen, nem folyok bele beszélgetésbe, hogy ne terheljen a problémáival. Az új kolleginát megkértem, hogy kérjen tőle is segitséget és ne beszélgessen velem sokat, hogy ne legyen féltékeny. Igy most jó, bár hozzátartozik, hogy most nincs a főnökünk, igy nincs ki előtt futtatnia magát. Aztán majd változik. Azt irta a horoszkópom, hogy a hét második felétől fellélegezhetek, mert a karrieremben pozitiv változás következik be:))))

Nem, nem:)

Annyira nem vesszük át egymás stilusát, csak pont annyira, amennyi még nem sok:)

Én is kiakadnék, ha a férjem egyszercsak olyan lenne, mint én:)))))) Vicces lenne:)))) De óhatatlanul átveszünk pl. szavakat, annak használatát, bizonyos arcjátékot, mozdulatokat és még reakciókat is. És sok dolgot nem!!!!!!! Ettől nem tűnik el önmagunk! Csak szinesebb lesz az egyéniségünk.

Természetesen nem a rossz dolgokat vesszük át általában. egyébként nem vesszük észre, hogy átvettünk valamit, ezt csak azok látják, akik ismernek minket.

Egy példa: A férjemnek is van gyerek kori barátja. A férjem és ő is egyéniség, de ha együtt vannak csak kapkodom a fejem, hogy vajon most ki utánoz kit?

Másik példa: én barna hajó vagyok és barna szemű, a barátnőm szőke hajú és kék szemű. Magasságunk hasonló, de alkatunk más. Ő hosszabb lábú igy magasabbnak tűnik. Sokszor dolgoztunk egy helyen és sokszor megtörtént, hogy hozzám jött valaki oda, hogy megkérdezze azt, amit a barátnőmtől kellett volna. Mi mindig tovább irányitottuk a másikhoz, mire a válasz: mindig összekeverlek benneteket,olyan egyformák vagytok. erre csak azt szoktuk mondani, hogy tudjuk, hiszen ikrek vagyunk:)))))

Valamiért nem számit, hogy teljesen máshogy nézünk ki. Összekeverhetők vagyunk!

"de ha nem önálló személyiség,hanem olyan amilyennek a másik látni akarja,és hozzáidomul és úgy változik,és olyan amivé a másik formálja,akkor azt előbb utóbb....hosszú távon megunja,és előtör belőle az önmaga...ami már nem fog a másiknak tetszeni.... "

és akkor ugye ez történt most az Én agyamban is... nem tudtam már eldönteni, hogy amit csinálok, az a felvállalt szerepem-e amit azért csinálok hogy megfeleljek vagy már ezt Én akarom??? Én személy szerint most el tudtam dönteni mit teszek Magam miatt és mit már csak a megszokásból, a "szerepem" miatt és úgy döntöttem hogy azokat elengedem és csak azokat tartok meg amiket Én akarok tenni, amilyen Én akarok lenni.... és tudod miért????? mert akkor leszek jól! akkor leszek harmóniában Önmagammal és akkor leszek igazából boldog... ha pedig ez bekövetkezik, akkor a párom is boldog lesz, mert van mellette egy kiegyensúlyozott NŐ!!!! aki lehet hogy nem 100%-ban a tökéletes az Ő számára, de összességében igen és ez a fontos!!!!! Ez azt hiszem a korral jött Nekem hogy erre ráébredtem, mert már nem az a 17 éves kislány vagyok, aki nem tudja hogy mit akar és ezért azt akarja ami a társának jó!!!

hűű, ez nem tudom mennyire volt világos, de Én értem!!!!!!!!!! :)

Én éppen most folytattam ezzel kapcsolatban egy másfél órás monológot Magammal... leírom miről van szó, legalábbis az egyik közérthető példán keresztül....

szóval, most 28 éves vagyok, 17 éves korom óta vagyok a párommal... azóta ugye nem keveset változtunk, már csak korunknál fogva is mások vagyunk. általában a nőiességgel voltak gondjaim... szerettem sportosabban, kicsit fiúsabb ruhákban lenni, a viselkedésemben sem voltam túl kifinomult, ráadásul hamar felkaptam a vizet stb stb... egy idő után páromnak való megfelelési kényszer miatt elkezdtem magamra erőltetni a nőiességet. lefogytam, más ruhákat kezdtem hordani, megnövesztettem a hajam, sminkelni kezdtem stb stb... majd, úgy alakult hogy mostanra, már nem kizárólag miatta csinálom, hanem valóban ettől érzem jól Magam!!! Ugyanakkor, örökösen elégedetlenkedek a külsőm miatt, mindig találok kivetnivalót Magamon. Régen emiatt és nem gyenge önbizalomhiány miatt, nagyon féltékeny voltam, ebből mára sokat sikerült lefaragnom.... DE, ma történt valami... elmentünk vásárolni, és nem kaptam a mértemben nadrágot... 4-t próbáltam fel, majd jól berágtam, nem voltam hajlandó bemenni más üzletbe, hát hazajöttünk.... marha szarul éreztem magam és ilyenkor szokásom hogy leülök beszélgetni magammal... megfejtem, hogy mi bajom is van VALÓJÁBAN!? sok sok dolgot tudtam felsorolni, majd rájöttem hogy tulajdonképpen akkor úgy fest a dolog, hogy igazából a párom a hibás, Ő tehet arról hogy Én most ilyen rosszul érzem Magam... na, ezt sejtettem hogy nem jó, így tovább folytattam a "beszélgetést" és rájöttem mi van?!?!?!?!? maradjunk az aktuális példánál;

nem kaptam megfelelő méretű nadrágot és emiatt baromi pipa lettem. de mi a bajom igazából????

az, hogy nem vagyok megelégedve magammal mert még tudom hogy fogynom kellene, ezzel most szembesültem is, fájt az igazság, főleg hogy belássam ez az Én hibám, Én Nekem kell még rajta dolgoznom... ezt ugye nem jó érzés belátni, hát elkezdtem mást hibáztatni!!! ez így nem helyes, nem jó senkinek sem!!!!

ezek után felmerült a kérdés, hogy most ezzel tisztában vagyok, mit tehetek?? elgondolkodtam igazából miért akarok ezen a dolgon változtatni?? őszintén szólva magam miatt... ezt le lehet bontani részletekre, hogy a páromnak akarok megfelelni, mert nem akarom hogy máshol keressen valamit amit tőlem nem kap meg, mert akkor kiborulnék és újabb bizonyíték lenne rá hogy milyen kevés vagyok neki.... szóval értitek???? Nekem van bajom Magammal, amit kivetítek másra, és végül Őt kezdem hibáztatni, ugyanakkor az elégedetlenség Bennem van.... ezért ami tehetek vagy tennem kell, hogy elfogadom azt amilyen vagyok, tudatosítom mi az ami nem jó Nekem és elkezdek rajta dolgozni hogy megváltozzon a Nekem tetsző módon... mert Nekem van bajom Magammal, nem a páromnak Velem - csak utóbbi sokkal könnyebben elfogadható!!