Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szex & Psziché fórumok » Az életed veled van vagy ellened? fórum

Az életed veled van vagy ellened? (beszélgetős fórum)


1 2 3
63. syria
ápr. 28. 09:50
Mikor hogy. :)
62. VersEmber (válaszként erre: 56. - hópihe14)
ápr. 25. 21:16

Több, mint egy hónapja írtad ezt.

Nem ezen gondolkodtam azóta, de érleltem a gondolatot, amit leírtál.


Az Élet = Lehetőség

Az Élet akkor olyan élet, amire "eredetileg" teremtetett, ha érzed, hogy te irányítod.

Minél inkább az elfogadod az Élet "partnerségét", annál jobban tudsz a jelenben élni.


Miért jó a jelenben élni?

Mert máshol nem tudsz - ez egyértelmű.


Hogyan lehet a jelenben élni?

Úgy, hogy kizárod a másik kettőt.

Ezt vagy alapból tudod, vagy megtanítottak rá, vagy... senyvedsz a "múlt" és a "jövő" nyomása alatt.

61. *Zolcsika* (válaszként erre: 56. - hópihe14)
márc. 21. 20:43

Az igazán bátrak nem mennek vissza, max. ha ez a küldetésük hogy szeretetből halnak meg a szülők karmája miatt. Mert az olyan a szülőknek, mintha elevenen megnyúznák őket. Mindent lefejt róluk, tehát az ő fejlődésüket alapozza meg.


Általában amikor a szülők nem vállalják a felelősséget az új életért, akkor megrendül a bizalom, és ez bizony bonthatja a kapcsolatot a Földdel. Mert alapesetben a beágyazottság azt jelenti, hogy megvan a bizalom az életke részéről, jól érzi magát testileg-lelkileg, komfortos számára ez az egész. Ergo, folytatja.


És nem rögtön érkezik meg a Földre, hanem évek, kábé amikor eléri a felnőttkorúságot, akkor elvileg stabilnak kellene lennie a személyiségnek, hogy két lábbal álljon a földön. Akkor megérkezett.


De mutass olyat, akinél minden flottul megy és 18 éves korára megérkezik.


Sokan pont akkor halnak meg, mert addigra elfogy az erő, kétségbeesnek, nem bírják. A szülők, a világ, az elfajzott értékrendek, stb...


Bedől a lélek és valami nagy hülyeséget csinál. Kivonja magát a forgalomból.


Még egy indigó is bedőlhet! Mert a szeretet és a bizalomhiány, az mindenhol AZ!


Az indigóknál és egyebeknél meg főleg nagy az önérzet, ők tripla-megán érzik a kirekesztettséget és a meg nem értettséget.

60. *Zolcsika* (válaszként erre: 55. - VersEmber)
márc. 21. 20:29
Nekem előbb volt a "tudás", és csak JÓÓÓVAL azután jöttek a könyvek, tehát nálam tudatos volt ez az egész, nem is felejtettem nagyon el, szóval mondhatni az én szavaimmal vannak megfogalmazva, de lehet hogy valamelyik könyvben is kifejtik éppen.
59. VersEmber (válaszként erre: 58. - hofiagi)
márc. 20. 21:23

Miért?

Mert nem jól mennek a dolgaid?

márc. 20. 20:38
Ellenem :(
57. VersEmber (válaszként erre: 56. - hópihe14)
márc. 19. 21:50

Hópihe!

Nagyon magasra tetted a lécet.

56. hópihe14 (válaszként erre: 55. - VersEmber)
márc. 19. 08:05

"Aztán ahogy kezd beágyazódni az ember ebbe az inkarnációjába, úgy gyengül a Fény, és erőre kap az a NÉV, ami alatt fut az ember ebben a "kis" időben."


Valahol régen olvastam: fogantatásunktól számítva születésünk után további 6 hónapon keresztül bármikor "visszamehetünk" (= csecsemő halandóság), ha úgy tűnik, hogy túl kemény lesz a magunkkal hozott életfeladat. Addig van lehetőség a változtatásra mert közvetlen kapcsolatunk van a föntiekkel, a fény-nyel.


Ha ezt nem tesszük meg, akkor megkezdődik az a bizonyos beágyazódás a saját kis inkarnációnkba, az éppen akkor választott énünkbe, és közben megindul az elszakadás a fentiektől = kezd benőni a fejünk lágya (ami állítólag 7 éves korunkig megtörténik) és egyre inkább csak a fizikai síkra terelődve éljük napjainkat.


Persze az utóbbi években, évtizedekben egyre több lélek marad később is közvetlen kapcsolatban a fény-nyel, őket nevezik a fény gyermekeinek, indigó gyerekeknek, stb.

Ők alapból tudják, érzik, hogy mit kell tenni itt és most ebben az életben, míg mások hosszas keresés-kutatás után kapnak választ:


"Terjeszd a fényt, terjeszd a szeretetet!"

55. VersEmber (válaszként erre: 44. - *Zolcsika*)
márc. 19. 00:58

Köszi Zolcsi, valami elképesztően kifejtetted az "ÉN keresés gondolatmenetét".

-----------

"Aztán ahogy kezd beágyazódni az ember ebbe az inkarnációjába, úgy gyengül a Fény, és erőre kap az a NÉV, ami alatt fut az ember ebben a "kis" időben."


Zolcsi!

Évek óta olvaslak és nem kispályás vagyok, de ez a mondat nagyon megpöccintett engem.

Ne haragudj, hogy megkérdezem: ezt olvastad valahol, vagy te raktad így össze?

54. *Zolcsika* (válaszként erre: 52. - lapbarna)
márc. 16. 21:27
Általános probléma... Forrest...!
márc. 16. 07:32
Velem.
márc. 15. 16:47

"- Te megtaláltad már Jézust, Forrest?

- Nem is tudtam, hogy keresnem kellett volna, uram."

51. unom (válaszként erre: 50. - globus)
márc. 15. 16:40
Bár úgy lenne😀
50. globus (válaszként erre: 49. - unom)
márc. 15. 16:37
Ő gondolatátvitellel tolja :)
49. unom (válaszként erre: 46. - *Zolcsika*)
márc. 15. 16:36
Ha bajod van a technikával kérlek hanyagold. Azzal is sokat nyernénk.
48. globus
márc. 15. 16:31
Velem van.
márc. 15. 15:51
Most ellenem
46. *Zolcsika* (válaszként erre: 41. - VersEmber)
febr. 17. 22:28

Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen tapasztalat egy egész kollektíva éltetője. Hogy mennyi mindent köszönhetnének az emberek egy ilyen tapasztalat átélőjének. De fel sem fogják. Helyette a buta telefonjukat nyomkodják. Hogyha tisztába lennének vele az emberek, hogy mit nyernének, ha ők is megkeresnék ezt, és nem a telefonjukat nyomkodnák!


Az a boldogság leírhatatlan!


De nem fognak eljutni idáig. Mert a telefonjuknál maradnak. Ezért is mondják, hogy a "technika ördöge".


"Egész egyszerű. És a világ legnehezebb dolga. Mert az emberek elzárkóznak a Nagytól és a kicsibe menekülnek. Futnak-futnak, meg nem állnak."


/Szepes Mária/

45. *Zolcsika* (válaszként erre: 41. - VersEmber)
febr. 17. 22:16
És ha ez a tapasztalat nem lett volna velem, nem húztam volna idáig. Ebben majdnemhogy biztos vagyok.
44. *Zolcsika* (válaszként erre: 41. - VersEmber)
febr. 17. 22:14

Én se nagyon emlékszem rá, de azt tudtam annak idején, hogy a legnagyobb "problémám" abból fakadt, hogy nem érzékeltem rendesen a saját inkarnációmat. Időbe tellett, amígra úgy tekintettem magamra, mint Zolcsira. Ez az alsó szintű tudatosság hiánya. Valahogy így tudom megfogalmazni. Ennél sokkal univerzálisabb volt az érzékelésem, tehát legalább csoport, vagy bolygóméretű. A lényeg, hogy kollektív. Mit nyer ezzel az ember? Hatalmas örömöt, békét, fényt, halhatatlanságot, stb... Ki cserélné ezt le egy sz*ros kis inkarnáció tudatára?


Szóval nem nagyon foglalkoztam vele. Annyit tudtam, hogy VAGYOK! JÓL VAGYOK! NAGYON JÓL VAGYOK!


Aztán ahogy kezd beágyazódni az ember ebbe az inkarnációjába, úgy gyengül a Fény, és erőre kap az a NÉV, ami alatt fut az ember ebben a "kis" időben.

43. Clarah
febr. 17. 20:53

Ma is magam mellett voltam abban az életemben, melyet én élek, én irányítok.

Ezt választottam 😎

42. hópihe14 (válaszként erre: 41. - VersEmber)
febr. 17. 06:33
Szépen összefoglaltad!
febr. 17. 01:59

Az ÉLET velünk van. Mindig.

Azon egyszerű oknál fogva, mert, az ÉLET az Te magad vagy.


Az ÉLET az te magad vagy, de nem az, akit az emberek legtöbbször önmaguknak gondolnak.

Mivel azonosítják magukat az emberek jellemzően és lehet, hogy te is?

A nevükkel, a nemükkel, a testükkel, az elért eredményeikkel, a pozíciójukkal, a családban elfoglalt helyükkel, a társadalomban elfoglalt helyükkel, a nemzeti hovatartozásukkal, stb.

Pedig a fent felsorolt állapotok csak egy-egy pillanatképek a Te teljes, valódi életed folyamatában.

Tudom, nem könnyű ráhangolódni arra a gondolatra, hogy egy olyan hatalmas rendszer része vagy, aki "soha nem hagy cserben" és az itt, a születésedtől a halálodig eltöltött időd csak egy piciny része a TE VÉGTELEN ÉLETEDNEK.

Nem könnyű erre ráhangolódni, mert legtöbben elfelejtették.

Azért írom, hogy legtöbben, mert már sokan vagyunk, akik emlékszünk.

Jó, hogy egyre többen vagyunk ebben a tudatban.

febr. 14. 16:44
Kopogtat a halál, az öreg kinyitja az ajtót, erre a halál: -Az életedért jöttem!, mire az öreg hátraszól: -Életem, téged keresnek...:)
febr. 14. 16:20
Az élet velünk van. :) Esetleg mi vagyunk egymás ellen.
38. syria
febr. 14. 15:06
Velem van.
37. Clarah (válaszként erre: 30. - *Zolcsika*)
febr. 13. 14:56
Nem mindenki.
36. lovelyly (válaszként erre: 33. - hópihe14)
febr. 13. 07:10

Általam elindított gondolat? Az meg pláne nem fedi a valóságot :)

Kórházak, szekér stb. :)

De fátylat rá. 👦

35. hópihe14 (válaszként erre: 29. - VersEmber)
febr. 13. 07:08

Ha igaz az, hogy addig jön elébünk sorozatban ugyanaz az esemény, ugyanaz a lecke, amíg meg nem tanuljuk helyesen kezelni, "mert addig nem léphetsz magasabb osztályba!", akkor a sorozatos pofára esés azt jelenti, hogy még nem tudod a helyes választ.

Ez esetben az élet veled van, mert az ismétlődésekkel csak tanítani akar. Persze tanítani csak azt lehet, aki tanulni akar!

34. lovelyly (válaszként erre: 33. - hópihe14)
febr. 13. 07:06

Picit zavart a többes szám az elrontásban, mert nem éreztem magaménak :)

De semmi gond :)

1 2 3

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook