Asszonyverés (beszélgetős fórum)
Köszönöm,és én is gratulálok neked!
Nagyon hasonló a történetünk egyébként:nekem is 3 gyerekem van,egy az exemtől,és két kicsi a drága mostani férjemtől.(a kislányom másfél éves nekem is).
Detóó ilyen volt az én férjem is,mint a tied,megvert,aztán fenyegetett,ha elhagyom megöl és azt is aki segit.Akkor találtam az anyaotthonra,ahol befogadtak,szerencsére volt munkahelyem,később béreltem egy kis lakást,és nyugodtan élhettem az akkor 8 éves lánykámmal.Én is csináltattam látleletet,de soha nem mertem feljelenteni,lenyeltem azt a békát is....csak az volt a lényeg,hogy ne lássam többet!
Sajnálom,hogy nem sikerült előbb ott hagynom!
Örülök,hogy neked is sikerült,és sok boldogságot kivánok,megérdemled!
De. Szokták mondani, hogy nincs az embernél nagyobb állat!;-)
És asszem alanna írta egyik hsz-ában, hogy éppen annak nem szabadna megütnie a nőt, akinek az lenne a feladata a hitvesi eskünél fogva, hogy szereti, tiszteli és védelmezi...hát, gyönyörű!
Minden szavaddal egyetértek!
Nem minden férfinak lehet visszaütni!
Főleg ha nem egy súlycsopotba vannak,mondjuk a nő 47 kilós ropi,a pasi meg 90-es vaddisznó.
A többit leirtad.
Teljesen egyetértek!
Sokan fiatalon,éretlenül kerülnek egy ilyen kapcsolatba,sajnos én is 17 évesen,szinte gyerek fejjel ismertem meg a férjemet.
Először minden szép volt,terveztünk,sokat voltunk együtt,aztán persze terhes lettem,hozzámentem,szokásos történet,sodort az ár....
Egyszer kétszer elment a haverokkal,terhesen megvert,aztán megszületett a kislányunk,de semmi nem változott,Persze én vadul reménykedtem.
Voltak jó és rossz időszakaink,8 évig tűrtem a megaláztatásokat és az utolsó nagy verés után elmenekültem egy anyaotthonba a lányommal,abban a ruhában,ami rajtunk volt.
Szerencsém volt,mert nagyjából tudta hol dolgozom,de egy darabig nem keresett.Elváltunk.
Boldog vagyok,hogy akkor igy döntöttem,mert megtaláltam egy csodálatos férfit,aki mellett boldogan,nyugodtan élhetek,4 éve a férjem,és két szép gyerekünk van.
Mai ésszel már én sem tűrném,hogy megüssenek,de akkor még nagyon fiatal, naiv és buta voltam.
Kivánom minden nőnek,hogy legyen ereje kitörni egy ilyen helyzetből!
Sorstársak vagyunk sajnos. :(
Az én anyukám is elmenekült, hátrahagyott mindent, de szerintem még így is szerencsés volt. Van olyan férfi, aki nem hagyja annyiban a dolgot és elmegy a nő után az ország másik végébe is, hogy "jobb" belátásra bírja. Nehéz anyagilag függetlennek lenni, ha a férfi pl. nem engedi dolgozni a nőt, pont azért, hogy függjön tőle vagy ha annál kényelmesebb, úgy csinálja, ahogy az apám tette, egyszerűen nem adja haza a fizetését. Ha a nőnek a saját fizetéséből kell ellátnia az egész háztartást, nem tud miből félretenni. Anyukámnak az volt a szerencséje, hogy el tudott menekülni a szüleihez (akkor még éltek) 120 km-re és apám nem ment utána (talán ehhez is túl kényelmes volt).
"Persze a végleges megoldás a válás. Készülj rá már évekkel hamarabb. Mind agyban, mind anyagilag. Azaz sose függj a férjedtől! Nélküle is el tudd tartani magadat, s a gyerekeidet." - kleca
Igen, valahogy így sikerült nekem is.
Nagyon sajnálom mindazokat a feleségeket, akiket megver a férjük.:((
Szerencsére, mint feleség még nem volt ilyenben részem.
Sajnos az apám viszont ilyen volt. Anyut gyakran megverte, s aztán, amikor már elmúltam 18 éves, szinte naponta nekem esett. Akkor elkezdtem nagyon intenzíven egy önvédelmi sportot tanulni, mert nem akartam ezeket a helyzeteket többé összekuporodva várni a dühe elmúlását.
Gyakran megtettem, hogy kihívtam a rendőrséget, miközben szét akarta verni a feleségét, gyerekét.
Sajnos a rend őrei addig nem tehettek semmit, amíg vér nem folyt, így aztán csak magamat járattam le a kisváros egyenruhásai és a szomszédok előtt. Anyu sosem mert védekezni.
A végén elváltak. Mivel akkorra már felnőttek lettek a gyerekeik, rólunk nem gondolkodtak.
Mindenesetre megtanultam az önvédelmi sodrófát úgy forgatni, hogy ne tudjon többet bántani.
Ezek közben a házi harcok közepette tanultam meg hogyan kell egy férfinak olyan fizikai fájdalmat okozni, hogy ne bánthassa azt, akivel kikezdett.
Összefoglalva:
-A rendőrség csak akkor avatkozik be, ha vér folyik.
-Ha váratlanul csattan egy pofon, legalább rúgd tökön, teljes erődből. Ha magadhoz szorított, akkor térdből indítsd, hirtelen, nagy erővel.
-Nem árt, ha megtanulod megvédeni magadat. Először az ütés hárításat kell megtanulnod. Te csak akkor üss, rúgj, vágj, ha így tudod abbahagyatni vele az akciót. Lehetőleg ne okozz látható sérüléseket.
-Természetesen direkt ne bőszítsd fel, de ha látod, hogy zizi, akkor menj el otthonról. Akár vásárolni, rokonokhoz, barátokhoz, akárhova.
-Jó ha van egy olyan lakás, hely, ahol néha meghúzhatod magadat baj esetén.
Persze a végleges megoldás a válás. Készülj rá már évekkel hamarabb. Mind agyban, mind anyagilag. Azaz sose függj a férjedtől! Nélküle is el tudd tartani magadat, s a gyerekeidet.
Ha a gyerekeidet bántja, azonnal vidd látleletet vetetni, amit majd felhasználhatsz a bíróságon.
Nem folytatom. Apu meghalt. Megszabadultam sok fájdalomtól, de a dühöm velem maradt.
tényleg sokan ugy mennek egymáshoz, sajna, hogy egyáltalán nem összeillők, az asszony pl. féltékeny, hajléamos a házsártra,esetleg lusta,vagy szórja a pénzt. amolyan sárkány tipus, a pasi meg kissé indulatos, néha szeret a haverokkal lenni,esetleg az asszonyt hajlamos cselédként elkönyvelni. na már most mindenki szereti a legjobb oldalát mutatni, egészen addig mig össze nem kerülnek és éjjel nappal együtt vannak.akkor már könnyebben kijönnek azok a háklik, amiket addig jól el tudtak titkolni, mert volt hogy csak napi pár órát találkoztak.és akkor jönnek rá hogy mégsem illenek össze.plusz a napi megélhetési problémák is nehez kezelehtővé teszik a rosszabb idegrendszerrel küszködő embert.
ha a pasi befojásolható akkor hajlamos egy két haver bbemesélni neki hogy az asszony verve jó, és ha ugy alakul ki is próbálja.
sajna a nők is szeretnek variálni, kombinálni mig otthon vannak a négy fal között, amit aztán a párjukra zúditanak, és ezzel még növelik a konfliktust.
ami előbb utóbb hajbakapáshoz vezet.utána meg ahelyett hogy leülnének megbeszélni a problémát,ehelyett a pasi bevágja az ajtót és elmegy a haverokhoz, mig az asszony duzzogva befordul a sarokba.
és ez igy megy hónapkig, évekig, ahelyett hogy egyikük még az elején kilépne a kapcsolatból.persze ez nem olyan egyszerű mert az asszony reménykedik hogy a párja megváltozik, persze sosem fog, de adja neki a lehetőségeket, a pasi meg nyeregbe érui magát hogy lám lám megütöttem mégis velem van, igy jön az ujabb. persze nem mondom hogy ez mentség, de sokszor elég lenne leülni és megbeszélni, és nem esélyt adni ha látom hogy menthetetlen, hanem elmenni, igy van. enyi
Sok nő ezért is szégyelli és titkolja az otthoni problémákat, mert a külvilág sokszor őket okolja. Nem hiszem, hogy bárki hozzámenne egy pasashoz, ha az előre bejelentené, hogy ütni és alázni foglak. Senki nem keresi az ilyen helyzetet, kialakul lassan magától, hol az alkohol, hol az egyik fél jelleméből fakadóan. De akkor már ott a gyerek, a közös ház, az álmok, amelyek összetörnek. És a nő megy, küzd, bízik, sokáig, és ha szerencséje van élve megússza.
Most mondhatod, hogy nem kell ilyen drasztikusan látni a helyzetet, pedig igenis sok esetben tragikus és igen nehéz a helyzet.
Tudod, szerencsésnek mondhatom magam, mert volt kiutam. De sok idő, és fájdalom kellett ahhoz, hogy rájöjjek, lépnem kell. Egy nő előszőr igyekszik összetartani a családot, magában keresi a hibát, tűr, csak, hogy agyerekeinek ne kelljen apa nélkül élnie. Aztán lassan rádöbben arra, hogy nincs más kiút, csak a szembenállás. Milliószor végig gondoltam, hogy miből fogok eltartani egy gyereket, hogy lesz-e hol laknunk és ha az utolsó fillérünket feléljük, lesz-e, aki segít, de a legnehezebb az volt, hogy felvállaljam, mit tesz velem a férjem, és hogy segítségre, támaszra van szükségem vele szemben.
De mi van azokkal a nőkkel, akik munkahely nélkül, gyesen vannak, akinek nics félretett pénze, családja, aki segítene. Vajon tényleg jobb-e az utcára kerülni, félve attól, hogy a gyerekeidet is elveszítheted, hogy nem lesz mit enni adnod nekik... A nők - erre vagyunk beprogramozva - sok mindent elviselnek, csak, hogy a gyermeküknek az alap dolgaik meglegyenek.
Nehéz kiszakadni, felvállava a kockázatot, hogy talán egyedül nem leszel képes eltartani őket, fedelet biztosítani nekik...
És ott a félelem, a rettegés a férfi bosszújától, ami talán a sírig kisér.