Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyukám halála... fórum

Anyukám halála... (beszélgetős fórum)


22. regina01 (válaszként erre: 1. - Szomoruliza)
2016. dec. 5. 08:43
Liza sajnálom mint írtam de nekünk ez hosszú idő lesz mire tudatosul bennünk nincs többé anya!!!
21. regina01 (válaszként erre: 1. - Szomoruliza)
2016. dec. 2. 08:39
Sajnos nálam is pont ez a helyzet...keresem miért pont ő????nagyon rossz nélküle....fel sem tudom fogni,h nincs többé anya.
20. Banita76 (válaszként erre: 1. - Szomoruliza)
2016. nov. 30. 21:46
Az én anyukám 3 éve novemberben hagyott itt minket. A karácsony borzalmas volt abban az évben, azóta is minden ünnep rossz, mert olyankor együtt van a család, és még jobban hiányzik. Én azóta nem szeretek egyedül lenni, mert akkor nagyon beleélem magam a szomorúságba. Van két kislányom, férjem, és szerencsére még apukám is, így vannak akik eltereljék a figyelmemet. Próbálj te is sokat család, barátok társaságában lenni, ha lehet ne sokat legyél egyedül, ha mégis, akkor szóljon a tévé, vagy rádió. Sok erőt kívánok neked!
2016. nov. 29. 10:23
Az én anyukám több mint 21 éve elment - a nagyobbik lányomat vártam épp, 7 hónapos voltam... Talán tudat alatt azért is akartam őt annyira, hogy még anyum is találkozhasson vele, de a versenyfutást az idővel elveszítettük... a baba ugyan megvédett az akkori sokkhatástól, könnyeim sem nagyon voltak.. de a legrosszabb volt, hogy sem a babának nem tudtam annyira szívből örülni, sem őt nem tudtam meggyászolni... 10 év kellett, hogy fel tudjam dolgozni. Most itt vagyok, 46 évesen, és árván, az apum tavaly ment el. Ezekre a dolgokra nincsenek szavak. Kitartást kívánok, és azt, hogy igenis, legyen meg a gyász folyamata, a tagadás, a fájdalom, a sírás, a feloldozás, az elengedés... minden. Ne ragadjanak bennt az érzések, annál nincs rosszabb.
2016. nov. 29. 10:11
Azén anyukám 3hete halt meg.😢
2016. nov. 28. 22:19
Őszinte részvétem. Sok erőt Neked.
16. marienka (válaszként erre: 9. - Szomoruliza)
2016. nov. 28. 22:18
Az édesanyám 7 éve ment el..apukám az idén májusban követte.. Borzalmas űr van.. Sokszor nem találom a helyem..rengeteget megyek, hogy eltereljem a figyelmem, és ott sírok ahol nem lát senki.. Amikor ezt,azt csinálok, pl főzök, akkor beszélek anyuhoz..mert mindig ott ült amikor főztem.,. és beszélgettünk.. Nem hevertem ki a halálát.... képtelen vagyok rá.. kicsit enyhült talán a fájdalom, de itt hagyott apu is.. Most több sebből vérzek..Próbálom teljesen lekötni magam, de este egyedül vagyok a gondolataimmal.. Tudom sokan vagyunk, így Te is ide tartozol.. De azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy ne fordulj be magadba..keress olyanokat, akiknek ha kell naponta elmondhatod a fájdalmad... Jót tesz.. szerintem ez is egy kicsit segített, hogy kiírtad magadból..
15. massalhangzo (válaszként erre: 14. - Szomoruliza)
2016. nov. 28. 22:16

bizos megmondták, hogy mi vezetett a halalahoz, mi okozta :( ilyenkor termeszetes, hogy az emberben ott vannak a kerdesek, a mi lett volna, ha, mit lehetett volna tenni


sajnos csak az ido hoz majd konnyebbseget, tobb ido, mint ami eltelt. az jo, ha szereto baratok, rokonok vesznek korul, akikre szamithatsz. probald ugy nezni, ha nagyon ki vagy borulva, hogy milyen szerencses vagy, mennyi szeretet vesz korul, anyukadtol is mennyit kaptal. biztos jol nevelt es jo peldakent all elotted, eros vagy, es azt szeretne o is, hogy boldog legyel. fajna neki, ha boldogtalansagba menekulnel, probald a szepet is jo dolgokat nezni meg ilyen nehez helyzetben is

2016. nov. 28. 21:36
Azt sem értem,hogy mikor kiértek a mentők,még csak nagyon fulladt szegény,de életben volt.Akkor miért történhetett szerintetek,hogy leállt a keringése (mentők érkezése után!) és már nem tudtk megmenteni ? :((
13. 826302286d (válaszként erre: 12. - Pergom)
2016. nov. 28. 20:46
Reszvetem.Az en anyukam 10 eve halt meg.Felülröl vigyazz ram.Elküldte nekem a ferjem,mert ,,tudta,, nagyon egyedül lennek,hogy Ö elköltözött az angyalokhoz.Meg mindig faj ,hogy nem hivhatom telefonon,nem beszelhetek vele,de mar csitult a fajdalom.
12. pergom
2016. nov. 28. 20:30

Szia!


Őszinte részvétem.Az én Anyukám most volt 3 éve,hogy elhunyt,karácsony előtt temettük.

Nem volt könnyű időszak,azt hittem a temetésére sem tudok elmenni.Azóta eltelt 3 év,előtte nagyon magányos voltam,csak vele beszélgettem,mivel nincsenek barátaim.Apukámmal beszélgetek,de nem nagyon van közös témánk.

Azóta-halála után 3 hónappal-lett egy vőlegényem,aki vigyáz rám.Előtte sosem volt barátom,Őt Anyukám küldte hozzám,mivel vannak olyan szavajárásai,gesztusai amit csak Anyukám tudott.Csodálkoztam is,szoktam is mondani csak nem beléd költözött?

Jártam egy időben templomba.Sok mindent megbántam amit ellene tettem,nem éreztettem vele mennyire szeretem.A fél életét kórházban töltötte,akkor lettem epilepsziás is,mikor hosszabb ideje kórházban volt.

Én hiszek abban,hogy odafennt figyelnenk ránk,óvnak minket.

Szerintem találkozgass barátokkal,olvass egy jó könyvet,járj templomba ha szeretnél....

2016. nov. 28. 20:22
Őszinte részvétem:(
2016. nov. 28. 20:14
nagyon sajnálom ami veled történt, és jobbulást kívánok a kis lelkivilágodnak. miérteket ne keress, arra nem lesz válasz. az természetes, hogy most nagyon rossz főleg hogy jön a karácsony, ez sajnos így lesz, mindig hiányozni fog, de később azért valamelyest enyhülni fog a fájdalom. gondolj arra, hogy ő a menyben van és gondolatban a szívedben mindig tudsz vele beszélgetni. ha esetleg nem áll tőled távol a vallás próbálj eljárni szentmisére ha van időd szerintem segíteni fog
9. szomoruliza (válaszként erre: 8. - L.luiselotte)
2016. nov. 28. 19:40

Köszönöm mindenkinek, aki válaszolt, de valahogy a Te soraid érintettek meg legjobban. Én is a munkába temetkezem, 4ig jó is, amíg haza nem érek, de utána borzasztó, hogy nem tudok hozzászólni, nevetni vele. Zokogok most is, ahogy ezt írtam. Mi együtt mentünk a városba csavarogni, még nyáron is elmentünk 3-4 napra 1 évben egyszer, csak mi ketten. Az a "jó", hogy a sok házimunka leköt, és nincs sok időm töprengeni, de csak telnek a napok egymás után, és az üresség mindenhol.

Szerencse, hogy apukám mellettem van, nem rossz a viszonyunk, de vele tizedannyit nem beszélgetek, nem olyan bensőséges a kapcsolatunk. Szerencsére a barátaim is mellettem állnak, ha iszonyú rosszul érzem magam, akkor pedig ott a telefon és felhívom a rokonom, vagy az egyik barátom...

De nagyon félek, hogy egyszer annyira előjön a hiánya, hogy pánikroham jön rám, mert most szó szerint minden gondolatom próbálom elűzni és a munkába temetkezem. De mi lesz Karácsonykor?

Hiába vígasztalom magam, hogy 10 vagy 20 év múlva úgyis át kellett volna élnem ezt, vagy hogy nem szenvedett szegény, most ez sem vígasztal. És itt ez a szörnyű sötét tél is...Hogyan kapcsolódnátok ki a helyemben? Milyen ötletetek van, mivel töltsem majd a Karácsonyt és a hétvégéket? Egyenlőre napról napra rosszabb, mintha elvették volna a fél életem :(((

2016. nov. 28. 12:55

fogadd őszinte részvétem Liza. Nem akarlak elszomoritani,d e az idő sem fogja gyógyitania fájdalmadat. Nekem 2011-ben halt meg anyukám, azóta n em találom a helyem, szinte el vagyok veszve, senkivel nem tudok beszélgetni, pedig van családom ( fiam van, akivel női dolgokról lehetetlenség beszélni )

Szerintem még élek, nem fogom kiheverni édesanyám hiányát. Nincs testvérem, és Ővele osztottam meg mindent. Anyukám is igy volt a nagymamám 1982-es halálával, az elmult 3o év nem enyhitette fájdalmát. Én már nem is várom hogy könnyebb legyen, vagy majd az idő segit és ilyen közhelyek csak tényleg közhelyek , igazságtartalom nélkül. de mit mondjon e gy jószándékú idegen ? Ezzel a hiánnyal, fájdalommal sajnos együtt kell élni, ha nehezen is.

Azt hiszemn, hogy amióta anyukám meghalt, 5,5 éve, nem is nevettem jóüizűen, igazából nem is volt jókedvem, annak ellenrée ha az éléet más területén pld. munkám során értek nagyobb sikerélményaek, de mit érnek, ha édessnyámmal nem tudom megosztani.

7. Lonna4 (válaszként erre: 1. - Szomoruliza)
2016. nov. 28. 12:53
Szia! Nálam anyu még él aput 23evesen vesztettem el. 54 éves volt. Nálam 8 hónap telt el mire feldolgozták valahogy. Lefogytam vérző gyomorfekelyem volt. Már megvolt a két fiam a nagy is imádta őt és apu is az első unokáját. A kicsi még pár hónapos volt csak. Nagyon nehéz lesz, [link] olvasd el. Én egy este azt álmodtam hogy megyünk a balcsihoz vonattal. Mindenki fenn volt a vonaton egy mólón ült egy alak egy borondon.Kalap volt a fején a feje lehajtva. A vonaton indult én pedig ordítva rohantam az utolsó kocsi végére. Kiabáltak hogy apu gyere mert lemaradsz, siess ! Csak a fejét emelte fel és integetett nekem. Ez volt a 8 hónap , ekkor üzente a tudatalattim hogy ideje elengedni. Sok erőt. Beszélj róla a családdal....
2016. nov. 28. 12:43
2016. nov. 28. 11:52
Szia!Részvétem!Sajnos nekem sem él már az anyukám.Igaz én még gyerek voltam amikor meghalt.8éves. :( Próbálj meg szakemberhez fordulni ha ilyen nehéz el engedned.De ez az 1 hónap még nagyon friss neked.Próbáld elterelni a gondolataidat.6éve a keresztapum halt meg.Ő nevelt.Frontin nyugtatóval tudtam sokáig aludni.Nekem sokat segített hogy barátnőmhöz mentem és kibeszéltem magamból ami fájt.Barátnőmnek akkor még kicsi volt a babója és sokat foglalkoztam vele.Lehet nekem ez volt rá a terápia.Remélem nem haragszol hogy rád írtam.Kitartást kívánok neked!Puszi! Angéla
4. gizus58 (válaszként erre: 1. - Szomoruliza)
2016. nov. 28. 11:46
Őszinte részvétem.Ez tragédia, és nehezen lehet feldolgozni.Sajnos azt kell mondanom ,hogy nagyon hosszú időnek kell eltelnie, mire sírás nélkül tudsz rá gondolni.A gyász fázisain mindenkinek át kell esnie, csak így lehet lasan megnyugvást találni.Van,akinek kevesebb,van akinek több idő kell hozzá.Ne keresd a miérteket,mert erre nincs válasz.Gyászold el édesanyádat, sírd ki magad akárhányszor csak úgy érzed. Édesapámat 8 éve veszítettem el, a nővéremet tavaly, de még mindíg fáj a hiányuk! Soha nem fogod elfelejteni mindíg veled marad ő,amíg emlékszel rá. Egy idő után majd egyre több szép emlék jut eszedbe, és akkor már nem csak sírással önváddal tudsz rá gondolni,hanem megnyugvással..Egy hónap még rövid idő, ne siettesd, most még nagyon fáj. Nem vagy egyedül, mások épp ilyen lelki poklon mennek át egy szerettük elvesztésekor.Kívánok neked megnyugvást,hogy el tudd engedni édesanyádat .
2016. nov. 28. 11:41

"csak velem volt ilyen kegyetlen az élet, hogy pont azt a személyt vette el tőlem, aki nélkül létezni sem tudok."

Ez túlzás.


Nézd, te most haragszol. Nem mondom, hogy jogosan, de ez a hozzáállásodon nem változtat.


Sírj, aztán tessék leporolni magad.

Anyukádnak ennyi volt az életútja, tessék szépen elfogadni.


Megszületni sem könnyű, és igen, búcsúzni sem egyszerű.


De amíg haragszol, addig csak vegetálsz. Élj inkább! Sokkal jobb, és örömtelibb.


Bár van olyan is, aki az egész életét el-vegetálja.


Te légy más!

2016. nov. 28. 11:38

A halal (betegseg, szenvedes) is az elet elkerulhetetlen, kivedhetetlen resze.

Barmennyire is kozhelyes, az ido.

Nem veletlenul egy ev az altalanos gyaszido.

Aki viszont benne ragad, annak mar alyanlott szakemberhez fordulni.

Az emlekek maradnak, a hiany marad.

2016. nov. 28. 11:34

Kedves Fórumozók!


1 hónapja hunyt el édesanyám, hirtelen. Próbálom magam lekötni, szinte mindig teszek valamit, dolgozom, vagy beszélgetek a többi családtagommal, de közben keresem a MIÉRT-eket...Miért pont őt, miért pont azt, akit a legjobban szerettem? Egyszerűen valahol még fel sem fogtam, hogy nem megyünk többé sehova együtt, pedig mindig együtt szoktunk. Kivel beszélgetek majd Karácsonykor?


Tudom, hogy azt mondják, az idő...de én nálam ez pont fordítva működik, napról napra többet sírok esténként és többet gondolok rá. Minden rá emlékeztet. Úgy érzem, csak velem volt ilyen kegyetlen az élet, hogy pont azt a személyt vette el tőlem, aki nélkül létezni sem tudok. Ti mit javasoltok, mit tegyek, egyáltalán mikor lesz egy kicsit jobb? Van, akivel megesett hasonló tragédia?


Köszönöm annak, aki időt szentel rám, hogy válaszol!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook