Amikor apukának minden fontosabb mint a családja (beszélgetés)

Egyetértek, a gyerek sok mindenhez erőt ad. :)) Velük, értük érdemes élni, túlélni. :))

jó sétát.

pont így vagyok vele én is..reménykedek...na mennem kell elviszem sétálni a lányt..de még jövök

sziasztok...ja erőm csak a kislányom miatt van aki egy hihetetlen jó baba..

Naggggggyon gáz....

Szerintem várd meg, míg jön a fehér lovon a herceg, mert Ő bizony nem az...

Ilyen viselkedésre NINCS MENTSÉG!!!

Idő kell, meg nem tud vele mit kezdeni?????????????? Micsoda baromságok ezek???

Köpném szembe ha ilyen lenne a férjem vagy a párom!!!

És szép könnyen el is ment...én nem adnék még egy esélyt, kétlem, hogy később más lenne.

Köszi, egyenlőre elég jól.

És az a furcsa az egészben, hogy a kisfiam is.

Mivel nem alakult ki a szoros kapcsolat, nincs ami "hiányozzon".

Ez így furcsán hangzik, de a férfiaknak arra kellene rájönni talán, hogy attól hogy kicsi, még érző emberke, és érti-érzi ki az aki törődik, foglalkozik vele. Ha az "érettségre" hivatkozva nem foglalkoznak velük, akkor egy idő után talán már késő lesz. :(

Ja, és nálunk este apuka tutujgatja a pici fiát, amíg én könyvelem a cégeket.

Van ilyen apuka is!!!

Akkor most legalább rengeteg ideje lesz, hogy átgondolja a dolgokat! ;-)

Innen nézve is jó döntés volt! :-)

szia:-)

és hogy bírod?

Szerintem a gyerekvállalás felelősség. Előre senki nem hinné, hogy mekkora.

Egy kapcsolatban mindkét féltől nagy türelem kell.

- Mi nők hajlamosak vagyunk depire. Hisztizünk, mert egész nap a gyerek diktál és megváltozik az életünk. Általában a négy fal a társaságunk. Ezt tényleg nehéz feldolgozni.

- A pasik meg nem arra vágynak, hogy hazaérve egy sárkány várja őket. Ők egész nap emberek közt vannak és az otthon nyugalmára várnak.

Aztán egy-két vita és inkább húznak el otthonról a haverokkal. Na ez az igazi megoldás!!!

És jön az "úgy kezdődött, hogy te...", de ekkor már a kapcsolat a szikla szélére jutott.

Néha én is elgondolkodom, én vagyok hisztis aznap vagy Apafej bunkó és figyelmetlen. Aztán rájövök, a kettő együtt. Egy kapcsolat kialakulásához és megromlásához is sokszor két ember kell.

Persze, ez csak az én véleményem.

Nálunk például 7 hónapos a fiam és mellette itthon könyvelek. A házimunkát megosztjuk. Néha én engedek, néha Ő, néha egyikünk sem...De a viták után mindig kibékülünk és soha nem alszunk el úgy, hogy ne békülnénk ki.

Felajánlottam már neki.

16 hós fiam még mindig napi 4 alkalommal szopizik, így nem igazán megy a dolog. Viszont ha itthon maradnak kettesben, akkor a gyerek általában végig alszik. Ha mégsem, bekapcsolja neki az egyik zene tv-t, ő meg leül netezni. Mondtam már neki, hogy így én is jobban bírnám! :D

Ezt tényleg így is gondolod?

Miért lenne ez így helyes???

Azért mert anyuci otthon van a kisgyerekkel akkor neki nem jár x óra kikapcsolódás, Mert úgyis otthon van és "nem csinál semmit"??

Ezért mondom,hogy pasija válogatja.Mi a pénzt is együtt osztottuk,bár az én GYED-em jobb volt,mint a fizuja,de ez nem volt téma.

Ami közös,hogy a gyerekkel sokan tényleg nem tudnak mit kezdeni és valljuk be!Nem is érdekli őket annyira,amíg át nem törik a "fal".A férfi más mint a nő,ilyen egyszerű.Nekünk ösztön,nekik tanulni kell és még ez neveltetés kérdése is.