A vasárnapi vendég (beszélgetős fórum)

Nagyon szép a történeted,ha minden ember így gondolkozna,nem lenne semmi probléma.

Mert ugye,ha valaki ad,az adás öröméért kell tenni elsősorban.Ha elém áll egy rászoruló ember,akkor azzal én is kaptam tőle egy lehetőséget,én adok neki valamit,és ő is ad nekem,ráadásúl amit ő ad,lehet hogy többet ér mint amit én adtam,mert a lelki öröm és megnyugvás sokkal többet ér,mint pár garas". :D

Jó lenne ha az emberek az adást egy lehetőségnek tekintenék,soha nem azt kell nézni hogy kinek adtunk,és mire használja fel,hanem azt kell nézni,hogy én tudok adni,és amíg adni tudok,addig boldog lehetek.Nem sajnálatból kell adni,hanem szeretetből, s annak egyből ott is a jutalma,ez kétségtelen.Csodálatos dolog másokat segíteni bármivel,ha csak egy jó szóval is,mert az adó ha szívből teszi nagyobb örömben részesül,mint az akinek ad.

Nagyon szép történet. Egyébként én is odaadom a bevásárló kocsit. De volt olyan eset, hogy lámpánál kéregetett egy öreg. Kikaptam a szatyromból zacskóstól a pogit odaadtam neki, azt kérdezi ez meg mi...

A történetet én is megtoldom, egy nem éppen széppel.

Szentendre tábla előtt, Budapestre haladó irányban a 11-es út szélén állt egy fehér botos férfi. Stoppolt. Felvettem, kérte, hogy vigyem el az óbudai Auchanig. Elmesélte, hogy milyen nyomorúságos körülmények között él a családjával. Mielőtt kiszállt adtam neki 1500 Ft-ot, ennyi volt nálam, mert mesélte, hogy csak pár száz forintja van 3 napra. Tudom nem sok, de még is.

Eltelt pár hét a szitu megint ugyanaz, de amikor kiszállt a kocsiból nem adtam neki pénzt, alig akart kiszállni, aztán egész este lelkiismeret-furdalásom volt.

Megint eltelt pár hét, én az Auchanban vásároltam. Tőlem 3 méterre volt az öreg, pólókat vásárolt. Minden gond nélkül nézegette a ruhák címkéjét, majd rám mutatott: Olyan nagy méretűt keres, mint ami rám lett volna jó. Majd elsüllyedtem a szégyentől, hogy a súlyommal példálózott. De az, hogy vakon ennyire jól lát, igen meglepett, és bevallom felbőszített, hogy átvert. Aztán követtem őt a boltban, szép nyugisan vásárolgatott, mint egy látó.

Elmeséltem a kollégáimnak. Az egyik elmondta, hogy mindenkit átver. Ha hazafelé megyek, és valamelyik kollégámat éppen fuvarozom, és az öreget látjuk stoppolni, állandóan ugratnak, hogy nem veszem-e fel.

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg.

zsidókhoz írt levél 13,2

(csendespercek.hu)

Nagyon megható és szívhez szóló történet! Sajnos a mai világban nagyon ritka az ilyen eset!

Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy vasárnap délben mindenkinek marad 1 adag az ebédből.

Ha nálam kopogtatna valaki, tuti én is adnék neki egy adag ételt vagy némi pénzt, pedig minket sem vet fel a lé!

Jó olvasni,hogy meg vannak odaado emberek.Nagyon meghatott a tortenet,sajnos sok ilyen ember van,mint a neni,elhagyatottak,maganyosak,es nem telik nekik semmire a szamlak kifizetese utan.

Orulok,hogy vannak masok is akik segitenek rajtuk.