Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A vasárnapi vendég fórum

A vasárnapi vendég (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A vasárnapi vendég

1 2 3
2010. júl. 1. 14:36
:(
2009. szept. 16. 17:18
Sajnos azzal is szembesülünk, hogy nem ételre, hanem italra költik azt a kis pénzt is! De emberek! Gondoljunk csak bele ebbe egy kicsit! Ti tudnátok józanul ezt csinálni? Kéregetni, megalázkodni, hajlék nélkül élni, mindent elveszteni, fázni, éhezni, nélkülözni....stb. Én sem gondoltam ebbe bele addig, amíg édesanyám rá nem világított erre az oldalára is. Persze a lelkünknek jobban esne, ha ételre költenék a segítő pénzt, minthogy még jobban tönkre teszik magukat. De az az igazság, hogy manapság esély sincs arra, hogy ezek az emberek kimásszanak ebből a kiszolgáltatott helyzetből. Gondoljunk csak bele, hogy most is hány ember fog saját hibáján kívül az utcára kerülni a hitelügyek miatt. Az államtól pedig csak a kisebbség kap segítséget. Ha pedig nincs bejelentett lakhelyed munkád sem lesz, úgyhogy ördögi kör, amiből stinte lehetetlen kimászni.
60. 5da2bd95cb (válaszként erre: 56. - 1f0b932c00)
2009. szept. 16. 17:13
Hasonló velem is történt és utána piszok rosszul tudja magát érezni az ember! Sajnos a csalók és szemtelenkedők miatt amellett is elmegyünk, akiknek tényleg nincs hátsó szándékuk. Ez nem a mi hibánk, de sajnos azok sem tehetnek róla, akik szükségből kérnek valamit. Undorító, hogy valaki ezt használja ki!
2009. szept. 16. 17:06
Ez nagyon szép történet! Köszönöm, hogy megosztottad velünk! Büszke lehetsz a mamádra, mert nagyon jó ember, ahogyan te is!
2009. szept. 16. 17:01

Igen, mi városiak sajnos ki vagyunk téve a csalásoknak. Tizenéves koromtól kezdve adakoztam mindig a hajléktalanoknak, kéregetőknek. Akkor még nem tettem különbséget: csaló vagy tényleg éhes. Ki a földön térdelve, ki viccesen, ki táblával... egy napon elegem lett. Rájöttem, hogy ez az egész egy maffia: még meg is nyomorítják akit lehet, csak hogy nagyobb szánalmat keltsen. Vagy a kisbabájával küldik ki az autók közé. Egyre többen vannak..hány lámpánál koldulnak? Lassan már zaklatás kategória. Belefáraftam. A százast sem adom oda már egy ideje. Megmondom neki, hogy eleget adtam, most már nekem is kell, megdolgoztam érte. Nem maradna fizetésem, ha mindegyiknek adnék. Hjaj, pedig egyszer mennyire lelkes és segítőkész voltam!

Egy ilyen néni vagy bácsi, akiről a legtöbbetek ír, ritkaság. Mármint az alázatuk. Egyre több az erőszakos, akin segíteni sokkal kevésbé jó.

Én megkérdeztem volna hol lakik.

De lehet, hogy tényleg angyal volt.


Bárcsak ne lenne ilyesmire szükség!

De ha vannak még...bárcsak az én utamba is sodorna egy ilyen embert a sors!

2009. aug. 12. 13:22
Nagyon megható ez a történet. Milyen furcsa, sokszor egy adag kaja marad meg. Én is szívesen támogatnék így egy idős nénit. Mikor olvastam nagymamám jutott az eszembe.
2009. aug. 2. 23:02

Nagyon szép történet, én is megkönnyeztem.


Szeretnék vallomásos jelleggel elmondani valamit, amit nagyon szégyenlek, de akkor is megtörtént. Nagyvárosban élek és ott még több az olyan kéregető, aki minden gond nélkül elmehetne dolgozni, csak a kéregetésből sokkal jobban megél, meg hát az kevesebb munkával jár, de a profit nagyobb.


Egy nap elgondolkozva mentem egy üzlet fele, mikor a bejárattól kicsit visszább egy toprongyos bácsi elindult felém, valamit mondott, de hirtelen felriadva a gondolataimból arra gondoltam, hogy na, már megint pénz kell, és gyorsan bementem az üzletbe. Vásárlás közben gondolkoztam, hogy azt mondhatta, hogy segítsek neki kibontani azt a csomag kekszet, ami a kezében volt. Motyogva mondta, én el voltam gondolkozva, de nem segítettem... Mire kiértem az üzletből, a bácsika már eltűnt valamerre.


Az egész hétvégémet tönkretette ez az eset, a mai napig szégyenlem, hogy ezt tettem. De sajnos, ilyen is van.


Sajnálom.

2009. júl. 23. 15:23
Nagyon megható volt ez a történet. Elsírtam magam én is.....Valhogy az én apai nagymamám jutott eszembe. Ő velünk lakott, édesanyámék gondoskodtak róla, mert nem volt saját nyugdíja sem.De neki legalább ott voltunk mi.....
2009. júl. 8. 08:54
...
53. Fortuna79 (válaszként erre: 51. - Claire1984)
2009. jún. 16. 15:33
Sajnos nem voltunk nála, csak beszélgettünk néha vele amikor eljött hozzánk, de olyankor olyan kis boldog volt :)
52. hagymi
2009. jún. 16. 09:07
Nagyon megható ez a tőrténet.Optimista módon bizom hogy sok hasonló eset létezik még a mai világban.HHHHHHHagymi
2009. jún. 12. 11:35
Köszönöm, hogy elírtad ezt a történetet, percekig csak sírni tudtam, és szóhoz sem jutottam. aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mi lett vele? volt valaki mellette? Ti sosem voltatok nála? vagy címet nem adott meg?
50. Fortuna79 (válaszként erre: 49. - Kkiissangyal)
2009. jún. 6. 15:40
Köszönöm szépen :)
2009. máj. 25. 07:27
Nekem ez a cikk nagyon tetszett.
2009. máj. 8. 22:06
Amíg a fővárosban laktunk én is sokat találkoztam ,olyan emberrel akiről nem tudtam eldönteni,hogy részeg vagy rosszul van.De ha csak egy % az esélye annak,hogy beteg és segítségre szorul,nem tudnék a fejemet elfordítva elmenni mellette. Nagyon rendes volt tőled,hogy nem hagytad magára.
2009. máj. 8. 15:50
Nekem ösztönből jön a segítőkészség. Egyszer egy bácsit láttam, feküdt a földön, mellette a botja, az arca véres volt, szerintem eltört az orra. Koriztam éppen, úgy megfordultam, majd hasra vágtam magam, azt kérdeztem tőle hogy érzi magát, hívjak-e mentőt. De azt mondta csak részeg, hagyjam ott, azért még pár óráig elkerülgettem arra, nézelődni, de a végére már nem volt ott. :)
46. Fortuna79 (válaszként erre: 45. - Judittus)
2009. máj. 7. 23:24
Köszönöm, tudom :) Csupa jóra tanított, igyekszem olyan lenni, mint ő.
2009. máj. 7. 21:30
Még van kedvesség, és önzetlenség ebben a világban! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a kis történetet!Jó ember az édesanyád! :)
44. minerva223 (válaszként erre: 39. - Bared)
2009. máj. 7. 11:58
:-)
43. minerva223 (válaszként erre: 38. - Szzsuzska88)
2009. máj. 7. 10:55

Szeretném azt hinni,hogy sok-sok hasonló gondolkodású, segítőkész ember van a világon. Igaz nem elegen,mert akkor nem lenne éhezés és nyomor.

Köszönöm kedvességed,de ettől én,(mi) még nem vagyunk jó emberek,illetve nem elsősorban ettől.

A jó-ság az ember lényéből fakad,abból amikor nem teszel olyat amit nem szeretnél,hogy veled történjen:-)

Sokan úgy gondolják ez naivság és véleményük szerint nem lehetek boldog.Szerintem nem a gazdagság és a nagy dolgok tesznek boldoggá.

A mindennapokban kell a boldogságot meglelni.Ha arra ébred az ember lánya,hogy valóban"hasára süt a nap",a madarak énekére vagy egy fűszálon sütkérező katica bogárka látványa.

Vagy a vágyaink megzabolázása.Ha az igényeink egyenes arányban vannak az anyagi helyzetünkkel akkor boldogok leszünk. Persze ezt nem úgy értem,hogy ne legyenek céljaink.

Szerintem már mindenki számára kiderült,hogy Adri a lányom,ezért köszönöm az ő nevében is a megtisztelő véleményeket.Ezzel nem lezárni szeretném a topicot,hanem arra kérnélek titeket,beszélgessünk tovább arról,hogyan tehetnénk a magunk kis tetteivel szebbé a világot.

Ne csak "vasárnapi vendégek" legyetek itt,hanem legyen ez egy kellemes hely ahol sok jó ember elfér:-))))

2009. máj. 7. 10:38
Nagyon kedves történet, jó emberek vagytok!:) Sajnos, tényleg vannak az emberek lelkiismeretével visszaélők...miattuk van az sztem, hogy már nem merünk adni...
41. minerva223 (válaszként erre: 36. - Vénboszi)
2009. máj. 7. 10:35
Az ösztönösségben az a rossz,hogy sokszor követi megbánás a gondolatok hiányát.Akkor is ha ösztönösen jót teszel. Csodállak a megfontoltságodért. Ez sajnos belőlem hiányzik.
40. Awela (válaszként erre: 37. - Varga.nora)
2009. máj. 7. 08:16
Nm tudom megérteni,hogy tehet valaki ilyet a saját rokonával.
39. bared (válaszként erre: 33. - Minerva223)
2009. máj. 7. 07:29
ez teljesen így van...én is azt látom, hogy a gyerekem élből ugyanúgy viselkedik, és reagál a dolgok 90%-ra mint mi...
2009. máj. 6. 23:36
Annyira megható volt a történeted!Ha csak minden 100.ember lenne olyan jó mint Ti jobb lenne a világunk!Bár nem tartom magam rossz embernek,ha szabad ilyet mondani,de remélem egyszer én is lehetek olyan jó ember,mint Ti vagytok!
2009. máj. 6. 22:08

Szia! Szép történet! Szerintem ezt nagyon kevés ember tette meg.


Nálunk a mamámék támogattak éveken át egy öreg embert, mert a testvére szinte kisemmizte, levette tőle a nyugdíjat, szóval sokszor még kenyérre sem volt pénze a bácsinak, és szó szerint örült még a száraz kenyérnek is, ha meg mást is kapott, le sem írható, hogy mennyire hálás volt!

36. vénboszi (válaszként erre: 33. - Minerva223)
2009. máj. 6. 19:22

:) Ha valaki ösztönösen árasztja magából a jót,az egy csodálatos dolog,itt derül ki hogy milyen a valós énje.Nem is igazán az a fontos,hogy sül el,hanem a szándék!Az élet nagy tálcán kínálja fel a lehetőségeket.Van aki természetéből fakadóan cselekszi a jót,van aki elmegy mellette,van aki negatív irányúltságú.Ha mindenki olyan lenne mint Te akkor nem számítana csodának egy-egy jó cselekedet,hanem természetes lenne.Sajnos ettől még nagyon messze vagyunk.

Amikor ösztönösen cselekszel,akkor olyan vagy mint egy ártatlan gyermek,ők még nem tudnak számítóan,képmutatóan viselkedni :D

S ahogy mondod,amint nyíladozik a kis értelmük,a példamutatásainkból tanulnak.A szavak feleslegesek,a tettek önmagukért beszélnek.

35. minerva223 (válaszként erre: 34. - C20c593f1c)
2009. máj. 6. 19:00
Igen az és nagyon büszke vagyok rá:-)
34. c20c593f1c (válaszként erre: 33. - Minerva223)
2009. máj. 6. 18:23
A lányod is hoxatag! :-)
33. minerva223 (válaszként erre: 30. - Vénboszi)
2009. máj. 6. 16:01

Egyetértek. Sajnos van egy rossz tulajdonságom: Ösztönösen cselekszem.Általában jót,de volt már eset,hogy rosszul sült el.

Miért van az,hogy Te ész érvekkel meg is tudod magyarázni?

Hát persze,talán mert gondolkozol:-)))

Most nagyon irigy vagyok mert neked sikerült megfogalmaznod azt amire én csak gondolok.:-)

Ja és mégegy mondat. A gyerekeink általában a példamutatásainkból tanulnak!

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook