A szívbemarkoló plátói szerelem. Ki hogyan élte meg, vészelte át? :o) (beszélgetés)

szia

Elhiszem elég nehéz helyet ez. Nagy szerelmet nehéz elfelejteni én másfél éve próbálom elfejteni egy olyan embert aki soha nem lehet az enyém :(

Másik emberrel ellehet viselni vagyis nekem ez jött be de mindenkinek persze más.

Én őszintén szólva nem is akarom elfelejteni bízom a lehetetlenbe,hogy talán egyszer a sors összehoz minket :)

Sziasztok!

Remélem, nem haragszotok, hogy írok, de úgy érzem valakivel muszáj megosztanom a gondolataimat. Nagyon beleszerettem egy emberbe, akibe nem kellet volna. Ha létezik plátói szerelem, ez tényleg az, 2 okból. 1. A köztünk lévő hatalmas korkülönbség miatt, 2. valószínű soha többé nem találkozunk. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a szituációval, el tudom valaha felejteni?

"jó gondolat"

Amolyan South park-os az ember egy idomítható állat karikatúra. :)

Nem értem egészen. Mi a baj a másik fórummal?

Részletezni? Hogy lehetne erről címszavakban beszélni? Kizárt dolog, mert fogalmam sincs.

Esélyek? Hoppá. Miről is beszélünk?? :)

Nem tudom láttad-e azt a South-park részt amikor Cartman fejébe beültetik a V-chippet. Na az kéne ide, mint egy falat kenyér. Amikor csúnya szóra gondol, megrázza az áram. Neked természetesen úgy kéne programozni hogy Judit="fájdalmas áramütés". :)

"Nem ismersz valami jó tudattörlési módot?"

Ha már sci-fi akkor több megoldást is kigondoltam már a problémára.

-A klasszikus klónozás, hogy nekem is legyen egy belőle, de az nem lenne ugyanaz

-A tudatom valahogy átmásolom a barátja fejébe, és szép lassan átveszem felette az irányítást, de akkor meg ő nem lenne boldog

-írok egy programot, ami majdnem olyan mint én, és ez a program a jövőben majd megvédi őt minden bajtól, még akkor is, ha én már nem leszek

LOL. Hülyeségben én is jó vagyok.

Tasha,értsd meg,dudom hogy miről beszélsz.Kettőnk közt az a nagy külömbség,hogy te lelkileg erős vagy,én meg nem.Tudod hogy érzem magam(az élethelyzetemet)?Mintha egy szoborba lennék szerelmes(mármint kb annyi esélye van),mintha a Milói Vénuszért lennék oda.Esélyem mennyi???Nem tudom hogy megneveztem e már neked a hölgyet? Juditnak hívják ,egy jól nevelt, erkölcsös kislány(asszony)MOndtam már hogy egyet szeretnék csak..Valahoggy kitörölni,elkoptatni ebből a beteges agyamból.És én tudom hogy jót akarsz,hogy így tudatosítsam,meg mindenhogy ...gyenge vagyok.Vagy inkább az érzelem túl erős.Már csak Istenben bízom.Nem ismersz valami jó tudattörlési módot?(a piát sajnos nem bírom,de ezt már írtam)És attól csak még rosszabb.Nem láttam Judittot hetek óta .Aztán pár napja megint rám tört a nyavalya,csak úgy....Gyönyörű ember vagyok,hát csak gratulálhatok magamnak.legyen vége,egyszer már.Gondold el..egy pszichoanalitikus ötödéves,micsoda ötöst írna belőlem?Ha pár napig nem reagálnék bocs,de nem mindig tudom kivárni,míg a gyerekek elalszanak.

?

Az jó, legalább a féltékenységből kimaradtál. :)

Az irodalom mindenkié.

Hát én P. k. Dick-en (és Stephenie Meyer) kívül nem sok önkéntes olvasmányt tettem magamévá. :(

Amúgy 2 álom erejéig "vezettem" álomnaplót:

"Utaztam villamoson. És egyszer csak megláttam P******, és körülötte néhány Gimis osztálytársamat(lányokat), és akkor már sejtettem, de akkor odanéztem és ott volt "Ő". Éppen ő is engem nézett, és mosolygott, jól láthatólag élvezte hogy milyen kínos helyzetben vagyok. Meg jegyeztem hangosan: Birom a szitut.(És hozzáfűztem még néhány szép magyar szót) Aztán felébredtem."

Ez azt jelenti, hogy betegesen féltem attól, hogy a történtek után összefutok vele, és kínos helyzetbe kerülök. Ezen a tűzkeresztségen már át is estem azóta ugye.

Nézzük a te álmodat:

Szerinted ő boldogtalan a házasságában, hiszen csak te lehetsz az egyetlen aki őt boldoggá tehetné. Tehát te lehetnél a hős, aki "megmenti" őt. Egyetlen akadálya mindennek csak is a TE családod.

Már elnézést a kifejezésért, de ez nyilvánvalóan marhaság! Ezt te is tudod, ezért gyorsan elhessegetted a gondolatot. Az álom csak azt "akarta", hogy gondold ezt végig rendesen, hogy ne legyen benned kétség. Ha ezt megteszed, akkor máris elérte a célját.

"Álom csak akkor egyszer gyötört."

Én 2 oldalát tapasztaltam meg ennek a jelenségnek. Amikor hosszú idő után újra (sok éves gyötrelem a hátam mögött) kezdte elönteni az agyamat a lila köd, mert újra levelet váltottunk. Ekkor szinte rémálmaim voltak, arra figyelmeztettek hogy legyek óvatos ezzel az egésszel. Aztán ugye kiborult a bili, nagyot csalódtam megint, és próbáltam elfelejteni az egészet. Ekkor az álmaim mindig visszahozták a témát. Tehát van ez a 2 eset amikor az álmaim pont ellentétes irányba próbáltak befolyásolni. Egyszer elijeszteni, később meg visszarángatni. A lényeg mindig az hogy az álmok azt hozzák fel neked, amit mellett próbálsz elmenni, amit nem akarsz észrevenni.

Olyan jó hogy mi együtt...

[link]

Azt próbálom kihangsúlyozni, hogy ne úgy tekints erre mint valami tőled független "felsőbb hatalom". Ez igenis te vagy, te magad vagy. Pont az álmod a legfőbb bizonyítéka annak, amit már az elején mondtam, hogy reménykedsz. Próbálod magad előtt megjátszani a jófiút, hogy te nem is akarod, te ellene vagy, szenvedő áldozat vagy. De a lelked egy része, amit nem érzékelsz közvetlenül, igenis AKARJA a dolgot.

De igazából nem is az a fontos, hogy akarod, mert ilyesmi bárkivel megeshet, ettől nem vagy rossz ember. A lényeg az amit teszel.

A lelkiismeretnek nem számítanak a szavak, és a gondolatok, de a tettek nagy változásokat képesek előidézni. Előbb-utóbb majd rájössz hogy tudod megnyugtatni a lelkiismereted, kibékülni vele. Akkor majd álmok sem fognak gyötörni.