A szellem és a lélek ugyanaz? Ha nem, mi a különbség a kettő között? (beszélgetős fórum)

Elhomályosít téged a kereszt.

Csak nézd meg a történelmet, hány felfedezés útjában áll? Pl ott van Giordano Bruno, vagy Galileo Galilei. Most sincs másként.

Írtam valamit, és mikor elolvasták, azt javasolták, hogy az egyházas részt vegyem ki. Szerinted miért? Mert olyan megértő?

Már azzal állást foglaltál, hogy leírtad azt a szót, hogy "teremtette". És a teremtőt vajon ki teremtette?

Gondold végig, ez így zsákutca.

A testnek fontos, hogy hogyan élsz, de a lélek csak kényszerből kapcsolódik a testhez. Még nem tanultunk meg test nélkül élni.

Ha az agyamban valami elváltozás van, az szerintem nem a lélekhez, hanem a szellemhez köthető. Megváltozik a szellemiségem.

Szerintem olvasd el még egyszer és próbáld értelmezni azt amit irtam.Ha megakadsz szólj, mert láthatóan nem érted.

Még valami: soha nem kell félni az egyháztól.

Lásd jó szívem, mert annyira megsajnáltalak a sok erőlködésed miatt:

Mondd kedves, mikor veszed már észre, hogy mennél jobban próbálsz megbetegíteni szómágiával-annál betegebb leszel te? hm? Még nem esett le az a bizonyos "tantusz", pedig elég régóta ez van már.

De csak nyugodtan próbálkozz, én állok elébe.

Egyetértek veled. Én is úgy látom, hogy a lélek a legbennsőbb én, és igazán csak akkor ismerheted meg, ha nem homályosítja el a szellemed, és a tested. Vagyis soha, vagy ha hiszel a halál utáni életben, akor azután.

Nemrég olvastam a halálközeli élményekről, és szinte mindegyik arról beszélt, hogy tisztán látták, hogy mi miért történik, és könnyebben elfogadták utána a nehézségeket. Hozzáteszem, amikor visszajöttek, a tisztánlátás (nem a clairvoyance) megszűnt, csak az élmény maradt meg, mint egy álom után.

Ez egy baromság!

Ha mindenki elhatárolódna mindentől, mert fél, hogy esetleg nincs igaza, akkor még itt sem tartanánk.

Úgy nem lehet kutatni, hogy szemet húnyunk, és azt várjuk, hogy az eredmény az ölükbe pottyanjon.

Igenis nyitottnak kell lenni mindenre, és nem állíndóan az egyháztól félni, meg attól, hogy akkor esetleg új világot kell felépítenünk.

Ezt neked szántam,mert nem látsz a szemedtől!

Sajna le vagy uralva ,a lelked pedig nem bírja legyűrni a démonjaid által leuralt szellemedet,amit még ráadásul az egod is fűt,jó pár lapát szénnel.

Sajnálom ,hogy nem értetted ,hogy mire szerettem volna kilyukadni.

Igaz én rontottam el,mert a három egymásutáni hsz.-em,egy nagy gondolatsor és következtetés lett volna egyben!:)

Hát, Neked is! :o)

(Nekem meg pláne ... :oD)

Még valami: "mit vertek a fejedbe ez ügybe"

nem verték a fejembe-ha igy lett volna, akkor nem buktál volna el folyamatosan, minden effajta tevékenyésgeddel ellenünk. De erre még mindig nem jöttél rá-sajnálom, pedig ennyi idő után már itt lett volna az ideje.

A téma :a szelle,lélek ugyanaz -e,vagy sem?:))

Nos a te véleményedet már tudjuk.Ha nincs más hozzáfűzni valód,akkor menj a "Mágia-szerelmi kötés c. fórumra ,ott elmondhatod mit érzel,vagy gondolsz....legfőképpet,mit vertek a fejedbe ez ügybe,de ez a fórum nem a bibliáról,nem a vallásról szól.

"a hajlamokat bizonyos keretek közé szorítani, "

Mindent szabad(ez a szabad akarat)-de nem minden használ.

"a hajlamokat bizonyos keretek közé szorítani,"

"is szeretnünk kell az Urat"

"és beálljon abba a csapásirányba, amelybe a szívünk és a szellemünk már beállt. "

Amit te jelenleg ego-nak mondasz, azt én a Biblia alapján óembernek.És igen, nagyon sokszor legyőztem már az óemberemet-azaz szavaiddal éve: az egomat.

Mit mond az ige: mi az egyik legfőbb tanítása: a Megszentelődés.

A szellemünk és a lelkünk többek között abban különbözik egymástól, hogy a szellemünk közvetlenül természetfeletti eredetű részünk, míg a lelkünk természetes eredetű valóság.

Lelkünket – amely többek között a habitusunkban, viselkedésünkben, stílusunkban, gondolkodásmódunkban nyilvánul meg – alapvetően három tényező alakítja. Az egyik az őseinktől genetikailag örökölt hajlamok, amelyek valamiképp a véren keresztül határozzák meg a lelkialkatunkat. A másik a neveltetésünk, amely – jó esetben – képes ezeket a hajlamokat bizonyos keretek közé szorítani, hogy alkalmassá váljunk a társadalomban a közösségi életre. A harmadik tényezőt pedig a démonok jelentik, akik igyekeznek megkötözni lelkünk egyes területeit, hogy ezáltal olyan gondolatokra, érzelmekre vagy magatartásra kényszerítsenek bennünket, amelyeket magunktól nem tennénk meg.

E három tényező közül az őseinktől örökölt hajlamaink a legalapvetőbbek, amelyeket a Biblia általában bűnös természetnek, „óember”-nek vagy testi embernek is nevez. Péter apostol ezeket a hajlamokat hiábavalóknak nevezte, amivel arra utalt, hogy az örökkévalósághoz mérve az ember lelkének még azok a képességei is haszontalanok, amelyek a földi boldogulásunk szempontjából egyébként hasznosak lehetnek: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből [anasztrofé: hajlam, magatartásforma]; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pt 1:18–19)

Az újjászületés során lényegében ezeket a romlott vágyainkat és hiábavaló hajlamainkat erőtlenítette meg a Szent Szellem, hogy képesek legyünk egy Istennek tetsző, új életet élni. A Szent Szellem e munkája által válik elérhetővé a számunkra, hogy betöltsük a nagy parancsolatot, amely Jézus szerint úgy hangzik, hogy „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” (Mt 22:37).

Bennünket most elsősorban ennek a parancsolatnak a középső része érdekel, amely arról szól, hogy a lelkünk teljességével is szeretnünk kell az Urat, vagyis minden érzelmünkből, teljes értelmünkből és teljes akaratunkból. Tehát az az Isten akarata, hogy az újjászületést követően a lelkünk is kövesse a szellemünket, és beálljon abba a csapásirányba, amelybe a szívünk és a szellemünk már beállt. Vagyis szabaduljon ki a világi kívánságok fogságából, és teljes egészében orientálódjon az Úr felé és azok felé a dolgok felé, amelyek az Úrnak kedvesek.

kétlelkűség felszámolása egy megtéréshez hasonló belső döntéssel, odaszánással kezdődik, majd szükség szerint esetleg a démonok kiűzésével folytatódik azokon a területeken, ahol az ember minden odaszánása ellenére sem ura a saját akaratának. Fontos azonban, hogy az akaratbeli odaszánást kellően hangsúlyozzuk, mert akik csak passzívan várják a megszentelődést és a változást, azok nem tudnak úgy előrébb jutni, mint azok a társaik, akik nagyon odaszántan küzdenek is, és akarják is a kétlelkűség felszámolását. A megszentelődésnek pedig azért kell a figyelem középpontjába kerülnie, hogy a Messiás közelgő látogatásának ne a vesztesei, hanem a nyertesei legyünk. János apostol is erre figyelmezteti azokat a keresztényeket, akik közvetlenül az Úr visszajövetele előtt fognak élni a földön: „Akiben megvan ez a reménység őiránta – vagyis hogy a Messiás hamarosan vissza fog jönni –, az mind megtisztítja magát.” (1Jn 3:3)