A sírhely gondozottsága a szeretet jele? (beszélgetős fórum)

Én "elmondom nekik" hogy miért nem tudok kimenni hozzájuk és gondozni a sírt

Ha netán kimegyek egy évben egyszer akkor sem tudok ott álldogálni sokáig, más a "stilusom"

Itthon más az emlékezésem :(

Összeszedtem egy sírkövest aki adott esetben gondozza, emilben elküldi a képet én meg átutalom a pénzt neki

Inkább tisztelem őket.

Viszont nagyon izgalmas volt megtalálni a sírjukat.

Részben.

Megtaláltam olyan hozzátartozókat is, akiket nem is ismerhettem.

Rendbe tettem a sírhelyüket.

A nagyok az ilyen viselkedést hogyan nevezik? Képmutatás, vagy álszentség, ha jól emlékszem a felnőttes szavakra? :(

(Én kérek elnézést.)

Erről a sógornőm jut eszembe és az anyósom: apósom azért halt meg, mert bár 2 hétig feküdt, kiszállni nem bírt az ágyból, nem hívtak hozzá orvost. Mondván, veszekedni fog, ha hívnak. Mikor 2 hét után felfedezték, hogy nem is eszik, orvost hívtak. Az orvos benyitott, majd kifordult, és mentőt hívott. A kórházban anyósomék a szoba előtt álltak, a nővér szólt nekik: nem mennek be elbúcsúzni???? Nem mentek..

Ezután felhívták a férjemet, hogy apád meghalt.

Gyönyörű sírt csináltattak, egy kb 30x60-as gondozható résszel, mondván: gondozni akarják a sírt...

Köszönik szépen, büszkén élnek-járnak-kelnek, a sír gondozva van.

Nem tudom... vannak esetek, amikor valóban a szeretet jele lehet.

Van, amikor a lelkifurdalásé - nem kizárt, hogy az elhunyt hozzátartozója sírját kínosan precízen rendben tartó hátramaradott a bűntudatán akar enyhíteni, vezekelni akar, és ezért visz mindig friss virágot.

Persze az is lehet, hogy csak a látszat kedvéért, mert mit szólnak a falubeliek.

Attól még szeretheti valaki az eltávozott hozzátartozóját szerintem, hogy nem jár ki a sírjához szipogni. Lehet, hogy teljesen más módon fejezi ki a szeretetét, a gyászát.

Mindig azt mondtam, mondom: addig mutasd meg, hogy szereted, amíg örülni tud neki! Utána már hiába siratjuk.

De azt nem hiszem, hogy a sírt gondozni csak azért kell, hogy ne vegyen a falu a szájára.

A lakásban sem azért takarítok, a kertet sem azért tartjuk rendben. Az udvari járdákat is minimum hetente-kéthetente végig söpörjük, ha nagyon poros, még le is locsoljuk, ugyanúgy, mint a telek hosszában az utcai járdát is...

Nem, egyáltalán nem azért, mert a szomszéd, vagy az ismerősök... sz...ok rájuk, mit gondolnak! Amit teszek, saját magam miatt teszem, mert akkor vagyok nyugodt, akkor érzem azt, hogy minden rendben van, kívül is, és belől, a lelkemben is.

Ha nincs ilyenfajta "belső késztetés", akkor persze nem kell kijárni a temetőbe sírt gondozni, teljesen felesleges lenne.

Van egy necces állapot, amikor az elhunyt végakarata az, hogy sírba helyezzék.

Ilyenkor nincs mit tenni, elvileg gondozni kell a sírt (a közeli hozzátartozóknak).

Ez megtörténhet kötelességből vagy pusztán jóérzésből! (Valakinél mindkettő hiányzik!)

Szóval elég képlékeny a történet, pláne hogy különbözőek vagyunk!

Szerintem nincs értelme ítélkezni!

Akit zavar, az tegyen érte, de szépen, csendben!

Nem mindenki gondoskodó természet, azaz más a szeretetnyelve!

Tehát, míg valaki kigyomlálja az adott területet, addig a másik meggyújt egy gyertyát otthon a lakásában!

Ez ugyanaz, mint amikor valaki szeret kertészkedni, valaki meg nem!

Ez alapján nem lehet ítéletet alkotni, így a sír állapotát és az elhunyttal való kapcsolatot különválasztanám!

Én azt mondom, hogy aki vállalta, annak kötelessége lenne gondozni. (ha képes rá)

Az más kérdés, hogy idővel azok is meghalnak (vagy bármi egyéb), akire a sírt volt bízva!

Egy biztos! Halottnak annyit fog számítani, mint a csók!

Ha valakinek szemet szúr egy rendezetlen sír, az saját indíttatásból rendbe teheti (ha mások sz*rnak rá), de semmiképpen sem tartom helyesnek az ügy felhánytorgatását!

Ha a gondoskodás a szeretet kifejeződése, akkor lehet szeretet! De ha csak "mutiból", meg felhánytorgatásból hozom rendbe, akkor nem!

Végülis, embere válogatja, kinek mit jelent, és miért gondozza vagy nem az ősei sírját.

Neked az, ami, nekem más... ennyi.

Nekem még mindig hiányoznak, ezért úgy érzem, ez a minimum, hogy rendben tartom a sírjaikat, ha te másként gondolod, szíved joga!

Részben a celeb sírok miatt jutott eszembe. Nekem a szeretett nagymamám fekszik temetőben. Elég messze van tőlem.

Elgondolkodtam, ha olykor eljutok hozzá, nem kompenzálok-e a csodálatos virágokkal, koszorúval, hatalmas mécsessel? Kompenzálok vagy a szeretetem fejezem ki?

Ha közel lenne, kijárnék-e mindig rendben tartani, fontos-e ez ennyire nekem?

Sok gondolat merült fel bennem.

Mert sajnos mintha csakugyan számítana nekem is, hogy a faluban elismerjék, szép virágot vittem halottak napján.