A párom kikacsintgat? SOS (beszélgetős fórum)

.."milyen élethelyzetekben bírnak még létezni emberek..."

Erre néha nagyon rácsodálkozom én is.

Igen.

Mint valami sértődött hülyegyerek...

Ha az eszemre hallgatok, akkor én is ezt látom helyesnek.

Viszont, ez nem ennyire fekete és fehér sajnos.

Nem tudom megfogalmazni, azt, ami most zajlik bennem, de kb megfulladok a kétségek között.

Szeretnék bízni, de nem tudom lenne-e értelme.

Meglátom délután lehet-e beszélni vele.

Muszáj tiszta vizet önteni a pohárba, mert felőről ez a tehetetlenség.

Attól tartok igazad lehet.

Nagyon szeretném hallani az igazságot, még akkor is, ha fájna.

Néhány hónapja megeggyeztünk, hogy nincsenek titkok és ha bármelyikünknek problémája van, akkor azt nem tartjuk magunkban, hanem elmondjuk.

Persze ezt is csak én tartom be, úgy tűnik.

Nem hiszem, hogy elmondja. Ahhoz meg kellene bánnia, amit Veled művelt. Ahogy írtam, ő orvosi eset, pszichésen beteg. Mivel nincsenek következményei a viselkedésének, azt csinál, amit akar, mert Te eltűröd.

Ha gyermeked van, az óriási felelősség ! A fiad még kicsi, de néhány év múlva tisztában lesz azzal, milyen az apja, és hogy Te milyen boldogtalan vagy mellette. Ahogy én könyörögtem anyámnak már 10 évesen, hogy váljon el, a fiad is ezt fogja kérni. Miért várnál addig ???

Ez a helyzet előbb-utóbb megbetegíthet. Előtted az élet, ne áldozd fel a boldog jövődet egy olyan emberért, aki nem érdemel meg Téged !

Nemrég néztem, facen letiltott.

Olyan, mint egy sértődött gyerek. 🤦‍♀️

Az a baj, hogy ez már a nyáron megtörtént.

Adtam esélyt, pedig akkor én voltam padlón.

Mostmár tudni akarom az igazat.

Szenvedtem eleget.

Csak azt szeretném, hogy őszintén elmondja miért tette.

Aztán mérlegelek.

Vele akartam leélni az életemet.

Nem vagyok pasizós típus.

Egyetlen kapcsolatom volt előtte.

Sosem voltak alkalmi kapcsolataim sem.

Amikor úgy döntöttem gyereket akarok tőle, akkor arról is döntöttem, hogy vele szeretnék megöregedni.

Rengeteget tűrtem, nyeltem.

Van ami örökre belém égett.

Lelkileg sokat bántott, még ha nem is akarattal.

Tudom,hogy még fiatal vagyok,de úgy érzem kiégtem...

Ha vele most megszűnik minden, akkor már nem akarok többé párkapcsolatot.

Nem akarom soha többé kiszolgáltatni magam senkinek.

Elegem van már mindenből.

Szeretem, de minek???

Igazad van, nem tisztel, nem becsül.

Bele sem gondol mit okoz a tetteivel.

Önző, nagyon önző!

Úgy tűnik, hogy a párod nagyon a padlón van, túl sokat nem várhatsz most tőle.

A helyedben magamban átgondolva adnék neki esélyt, méghozzá úgy, hogy bemennék hozzá, átölelném, a fülébe súgnám, mennyire szeretem, boldog vagyok, hogy van, megmasszíroznám. Kedveskednék neki finom sütivel, teával, vagy amit szeret.

Ezt csinálnám egy darabig, és ha erre pozitívan reagál akkor jó, ha meg nem, akkor elengedném, akkor is, ha a gyerek is szereti őt.

Nem könnyű.

A gyerek persze, hogy azt mondja, hogy szereti az apját.

Ott lesz veled 15 év múlva, amikor bandázik meg lesznek fontosabb dolgai is az életében?

Nem, nem lesz ott.

Te meg ütöd a fejed a falba, hogy miért vagy még mindig egy olyan ember mellett, aki nem tisztel. Megsirat és nem jó vele együtt élni.

Az évek elröppennek, fiatalabb nem leszel.

Bár a szomszédomat 50 évesen hagyta ott a férje, akkor összetört.

Most azt mondja, hogy miért nem tette meg előbb?

Olyan férfit kapott, hogy azt hitte álmodik, sajnos meghalt, de nem sokra rá talált egy másikat, aki bár nem olyan mint az első, de így is sokkal szebb és minőségibb lett az élete.

Szeresd magad, kérdezd meg mi a jó neked, olyan dolgokat csinálj, ami rólad szól.

Ha te boldog vagy a gyerek is az lesz.

Ha ezzel a férfival vagy boldog(bár ez nem látszik), akkor hozd helyre úgy, hogy neked jó legyen.

Köszönöm,amiket írsz.

A gyerek szereti az apját, sőt lentebb már írtam egy hozzászólásónak, hogy a nyáron külföldön dolgozott a párom és a gyerek iszonyatosan várta haza.

Amikor megtudta, hogy már nem megy vissza, nagyon boldog volt.

Mindig mondogatja, hogy milyen jó, hogy mi hárman mindig együtt vagyunk, hogy egy család vagyunk.

Szószerint mondta már többször, hogy nem szeretné, hogy apának is külön családja legyen, meg nekünk is. 😪

Tehát, ha a gyereket nézném csak,akkor adnék esélyt még.

Viszont én már lelkileg nagyon belefáradtam ebbe.

Nem bízok már benne egyáltalán.

Folyton azon jár az eszem vajon megcsalt-e.

Azt már tuti, hogy nem tudnám megbocsájtani.

Ahhoz már nem lenne gyomrom.

Folyton magam elé képzelném a dolgot.

Most is néha azon gondolkodom, hogy vajon milyen perverz csevegést folytathatott más nőkkel.

Egyébként konkrétan nem tudom, hogy fel is van-e regisztrálva, mert annyit találtam, hogy bepötyögte a Google-be, hogy társkereső.

Meg még konkrétan kettő ilyen weboldal nevét.

Az egyik a badoo, a másik a goldengate.

Szóval nem tudom, hogy csak nézelődött vagy fel is volt regisztrálva rá, de tök mindegy, hiszen ez már nem az első alkalom.

Amit a nyáron találtam hirdetést, azt tavasszal tette fel és nagyon durva volt.

Konkrétan kiírta, hogy titkos együttlétekre keres csajt.

Álprofilról persze, de gondolom ha lett volna jelentkező, akkor felfedi magát.

Én meg elhittem, hogy csak össze volt zavarodva, mivel ugye nem sokkal előtte volt az a nagy féltékenységből adódó balhénk, ami hónapokig tartott.

Amugy meg jó ember.

Dolgozik rendesen, a pénzt leadja, sőt még maszek pénzeket is csinál és leteszi.

Jószívű, ezt már többször bizonyította számomra.

Ha jó minden, akkor nagyon egy húron pendülünk.

Szerintem jól kiegészítjük egymást.

Jókat tudunk nevetni együtt.

Olyan, mintha két arca lenne.

Én basszus most is sajnálom, mert már 2 napja nem eszik és csöndben fekszik a sötétben.

Nem tudom miért sajnálom, már tényleg hülye vagyok. 😭

Az a baj, hogy a szívemnek nem tudok parancsolni.

Ettől függetlenül még,ha sikerül beszélni vele, akkor olyan döntést fogok hozni, amit nagyon átgondolok.

Nem a szívemre fogok elsősorban hallgatni!!!

Tény, hogy instabil.

Amikor azt hittem, hogy megcsaltam, még pszichológushoz is járnia kellett.

Nyilván a gyerek nem lehet kifogás, de a nyáron pl külföldön melózott és a gyerek iszonyatosan hiányolta az apját.

Mikor elmondtuk neki, hogy ősszel már nem megy vissza, majd ki ugrott a bőréből.

Mindig mondogatja, hogy milyen jó, hogy mi egy család vagyunk.

Így azért elég nehéz nem figyelembe venni a gyereket. 😔

Nagyon gyerekes a hozzáállása, az biztos.

Mintha ettől megoldódna bármi is.

Nem tudom mitévő legyek, össze vagyok zavarodva.

Annyira határozott tudok lenni más kérdésekben, most mégsem tudom mi lenne a helyes döntés.

Ma megpróbálok mégegyszer beszélni vele.

Ha most sem hajlandó, akkor tudom mit kell tennem.

Nem tudom,tudna-e olyan magyarázatot adni ezzel az egésszel kapcsolatban, amitől megnyugodna a lelkem, de akkor is tudnom kell, hogy miért...

Úristen :(

Érzelmileg teljesen kicsinál. Most is ő jatssza a sértődöttet, duzzog a sötétben.. de meg csak kínlódsz miatta.

Kell ez neked?

Sokkal többet érdemelsz!

Tudod elolvasva azt mondom, hogy kívülállóként olvasd el amit írtál.

Fogalmazd meg mi szól ellene és mi mellette.

Mi jó a gyereknek?

Látni, hogy ragaszkodsz a kapcsolathoz, de neked jó ez?

Most okoskodhatunk itt, de az amit átélsz azt csak te tudod megoldani.

Olyan szép és boldog életet érdemel egy lélek, vannak dolgok amiken tudunk változtatni, ha nem jó.

Minek szenvedni?

Ha meg ő kell neked, akkor beszéld meg vele.

Semmiképp nem jó, ha magadba rágódsz.

A gyerek is mindent megérez.