A párom kikacsintgat? SOS (beszélgetős fórum)

A társkeresőzés is ugyanúgy függőséget tud okozni, amiről aztán ugyanúgy nehéz lejönni.

Persze itt lehet másról van szó, de azért pl. sokszor előfordul ilyesmi is ("Az én személyes méregpoharam: a társkereső oldalak" rész főleg):

[link]

Az egyik társkeresőzik, a másik extrém szexet akar, a harmadik pornót néz, a negyedik csal, az ötödik aláz és hanyagol, a hatodik a fene sem tudja mit csinál. Sorra nyílnak ezek a fórumok.

Milyen extrém szexet akar egyébként?

Biztos vagyok abban, hogy ennyi társkeresőzés, szextárskeresőzés nemcsak írásban zajlik. Gondolod, nyáron külföldön csak írogatott a nőknek ?? Ne légy ilyen naív ! Már nem is ez a legfőbb baj, olyan sok van.

Folyton véded, megmagyarázod, mit miért tett. Miközben Te nem csaltad meg soha.

Azt írtad, hogy ez a jó apa már a terhességed alatt is elhanyagolt Téged, a szülés után is, nem sokat segített akkoriban. Most csak bevonul a szobába, nem szól a gyerekhez se, fekszik a sötétben. Nincs szex 5 hete.

Rengeteget tűrtél, nyeltél. Lelkileg sokat bántott. Mikor hazamegy, lefekszik és nyomkodja a telefont ez a szuper apa...

Ő volt megsértődve, hogy beteg mersz lenni.

Ez az ember NEM SZERET TÉGED !!!

Betegesen féltékeny, és ez csak egy rossz a sok közül ! Vigyázz, mert ez még annyira kóros is lehet, hogy le se akarom írni !

Olyan fiatal vagy, számításom szerint kb. 32 éves. Nehogy már az elmúlt, boldogtalan évek miatt így éld le az életedet !

A legfontosabb : egy kisgyereket nem szabad felnőttként kezelni, és beleavatni a Ti problémáitokba ! Ő egy kis ártatlanság, csak boldogan kellene élnie, akármi van a szülei között ! A gondjaitokat akkor kell megbeszélni, amikor ő nincs otthon vagy alszik.( Akkor kiabálni tilos !)

A szüleid vagy barátnőid nem tudnak valamiben segíteni ? Akár gyerekfelügyelet, akár anyagiak vagy más jönne jól.

Csak úgy elolvasva, mit lehet ezen a kapcsolaton sajnálni?

Összegzem a szavaidat. Jól látom?

Féltékeny, majdnem szakított.

Nem szerelmes beléd.

Fent van a társkeresőn.

Magának csinálja, miközben hozzád sem nyúl.

Megkéri a kezed, de nem gondolja komolyan, azt mondja csak tesztel.brrr.

Instabil, öngyilkossággal fenyeget.

Nem tisztel.

Nem bízol benne.

Lelkileg sokat bántott.

Önző.

Letiltott. A saját párját, gyereke anyját?

Néha voltak jó hónapok. A 12 év alatt? Néha?

Nem tudom, de semmi olyat nem látok, hogy ezt a kapcsolatot menteni kelljen.

Mindig egy-két pici jóba kapaszkodsz, ami valamikor volt.

Nehéz, tudom, de azt is, hogy adnod kell egy esélyt magadnak.

A féltékenységről :

[link]

Nem megy ő sehová, max ideig óráig. Azt hiszi bizony, hogy könyörögni fogsz. Meg akar törni. És ha nem sikerül, akkor bizonyos idő múlva ő fog könyörögni neked. És te vagy most, vagy akkor, de vissza fogod engedni. Erre kb. feltenném a fizum, ha lehetne...

Talán az is lehet, hogy magadra is kéne fókuszálnod. És valóban, neked elmenni egy pszichológushoz. Hogy megtaláld a határokat, amiket nem engedsz átlépni neki, és ha úgy alakul később másnak sem. Tisztelni, szeretni magad annyira, hogy ha valami ennyit fáj, akkor azt vagy tényleg orvosoljátok egy nem csinálod. Idővel kizárod, stb.

Persze, hogy az ilyenek fűt-fát megígérnek, aztán meg nem tartják be. Meg hát valljuk be, hogy annyira buták, hogy nem is látják/érzik a valódi problémákat. Egy nő ebben is általában sokkal okosabb egy pasinál.

Nekik csak az számít, hogy legyen egy nő mellettük, meg hogy folytathassák a kisded játékaikat tovább a társuk mellett.

Egyébként mostmár valószínűleg megy ő magától is.

Itt már nem rajtam múlik ez a része szerintem.

Könyörgni biztosan nem fogok!

Ha megbizonyosodnék róla, hogy megcsalt, akkor elhagynám!

Úgyis örökké csak azon járna az eszem, hogy mit művelt a nővel. 😔

Látod még akkor is ő volt felháborodva, amikor nyomoztál utána és lebuktattad őt. Még véletlenül sem azt mondta, hogy igazad van, hibát követtem el, ne haragudj, hanem még téged vádolt, amiért nyomoztál utána.

Az ilyenek jellemtelen alakok, nincs mentség a bűneikre.

Igazad van.

Valóban nekem sem ártana egy pszichológus.

Tudom, hogy ez így nem normális, hogy tűröm ezeket a dolgokat tőle.

Hidd el az évek alatt nagyon sokszor oda álltam, mondtam, hogy változik vagy befejeztük.

Mindig megígérte, hogy változik.

Igazából ő észre sem vette, az úgy nem jó.

Változott kis időre, aztán megint elengedte a dolgot.

Én mindig azt néztwm, hogy maradjunk egy család, hiszen szeretem és a gyereknek is az a jó ha családban nő fel.

Ezért kitartottam.

Pedig ha tudnád hányszor tartottam ott, hogy kész, vége, nem kérek a lakótársi viszonyból...

Aztán tavaly nyáron végre javultak a dolgok köztünk, nem kellett noszogatni, olyan volt mint aki újra szerelmes.

De mikor elmeséltem neki a történetet a kollégával kapcsolatban, akkor teljesen megőrült.

Esküszöm rögeszméjévé vált.

Talán még a hazugságvizsgáló eredményének sem tudna hinni.

Azután kezdett társkeresőzni és akkor indultunk el úgy igazán a lejtőn.

De idén nyáron ár úgy tűnt, hogy kezdenek rendbejönni a dolgok újra köztünk és felhagyott a hülye berögződéssel is.

Hát, mostmár tudom, hogy azóta sincs túl a dolgon és nem értem, hogy miért nem beszélt róla, hogy miért nem lépett ki, ha tudta, hogy neki ez így nem fog menni...

Persze valahol megértelek téged, hiszen számodra ez az egész most túl sok, de őt mi nem tudjuk sajnálni, ha nem baj.

Mi csak érted és a gyerkőcötökért aggódunk, ő meg keressen magának más játékszert helyetted.

Az meg legyen csak az ő baja, hogy nem hisz neked.

És azért sem kell őt sajnálni, hogy ez neki is milyen rossz így, mert ugyanezeket a dolgokat a következő kapcsolataiban is nagy valószínűséggel el fogja követni, szóval szerintem sosem fog belőle tanulni.

Arról nem is beszélve, hogy az ilyen típusú pasik mennyire szeretnek színészkedni, szóval nem szabad nekik bedőlni, mert nagy előszeretettel képesek mahinálni a nőket.

Szerintem ez a rögeszme inkább arra kifogás hogy ő miért kurvázik, de ne legyen igazam.

Ha nem akarod elhagyni akkor adj ultimátumot.

Sajnálom, de nem látok most tisztán semmit.

12 évem van benne, úgy hogy végig szerettem.

Nem úgy vállaltam a gyereket, hogy sz@r volt minden.

Akkoriban már jó ideje sokkal jobb volt a kapcsolatunk, mint előtte.

Úgy éreztem, hogy valóban szeret és hogy nem jatszadozik velem.

Volt az elején az a társkeresősdi, de úgy voltam vele, hogy egy picit eltávolodtunk akkor és azért történt.

Adtam esélyt és nem bántam meg akkor.

A terhesség alatt tényleg nagyot fordult, de ott már azért nem ugrál csak úgy az ember lánya, meg azt hittem csak megijedt attól, hogy apa lesz.

Utána jött a sok nyűg a gyerek körül és ott belesüppedtünk a hétköznapok szürkeségébe.

Igaz én mindig jeleztem, hogy nem jó irányba haladunk és változtassunk.

Ettől függetlenül voltak akkor is szép időszakok.

Viszont 1 évvel ezelőtt, tényleg minden nagyon megváltozott.

Pedig a jó Isten látja lelkem és mindig hűséges voltam hozzá, de nem hisz nekem.

Rögeszméjévé vált, hogy én biztosan félreléptem, sőt szerinte engem az a srác érdekelt mindig is és nem érti, hogy miért maradtam vele.

Tényleg rágja magát ezen, pszichológushoz is járt miatta.

Ha még mindig meg akarod őt menteni, akkor érdemes lenne pszichológushoz menni. De leginkább mindkettőtöknek, vagy együtt is. Bárhogy is van, de az olvasottak alapján te jelenleg érzelmileg bántalmazva vagy, és a szörnyű múltja nem ok arra, hogy ezt tegye veled.

Sajnos komoly tétje van, hogy együtt maradsz-e vele, és ha igen, akkor meg tudjátok e oldani ezeket a súlyos gondokat. Nem csak a te életed, hanem a gyereketek élete is tét. És gondolom nem akarod, hogy 20-30 én múlva ő fórumozzon arról hogy milyen szar volt neki.

Szóval ennek véget kell vetni. Vagy a kapcsolatodnak, vagy valóban elindulni a fejlődés útján, és segítséget kérni. De te ehhez kevés vagy, ehhez ő is kell.

Hát van ilyen, amikor ennyire vak tud lenni az ember. :/

Én viszont tudtam, hogy pasi vagyok. :D

Hát igen az ilyeneknek inkább pszichológusra lenne szüksége, nem saját családra.

Azért mert csúnya gyerekkora volt, attól még nem kellene felnőttként ilyen trógernek lennie. Az kevés ha csak megpróbálta.

Másoknak is meghaltak a szülei, szóval ez sem mentség a viselkedésére. De úgy látom én is, hogy mindezek ellenére te mégis véded őt, így szerintem hiába is próbálunk neked tanácsokat adni. :/

Én azon a véleményen vagyok, hogy a gyereknek ez semmiképpen nem jó. És ahogy egyre nagyobb lesz úgy fogja látni és érezni egyre inkább hogy mi van.

Kiegyensúlyozott szülők nélkül nincs kiegyensúlyozott gyerekkor. A meleg otthon az az, ahová jó hazamenni. Ahol jól érzed magad. És oda nem jó hazamenni ahol ilyen dolgok zajlanak, még ha csak a másik szobában is.

Na igen, ez igaz. Nekem is mindenki mondta, hogy nagyon gáz amiben benne vagyok... Valahol tudtam is a lelkem mélyén de akkor is csináltam.

Nem hittem volna hogy pasi vagy. 😊

Attól még, hogy köztünk problémák vannak, attól még emberként lehet jólelkű és normális.

Neki nagyon csúnya gyermekkora volt.

Hozta is a mintát, amit mindig elakart kerülni.

Valójában pszichológusra lenne szüksége, mert labilis nagyon.

Ma 1 éve, hogy meghalt az anyukája, aki éppen akkor volt súlyos beteg, amikor koztunkment tavaly a nagy balhé.

Teljesen padlóra került akkor.

Én ismerem a teljes élettörténetét és értem, hogy miért lett olyan, amilyen.

Nyilván azt hittem, pont azért, amit atélt gyerekként, sőt felnőttként is, majd ő törekedni fog arra, hogy az élete más legyen.

Próbálta is, de valahol nagyon elcsúszott.

Én azt mondom, hogy elsősorban magadra gondolj a döntésben, ő még kicsi, hiába ért meg már elég sokmindent. Ő úgyis odamegy, ahová te, biztos nem fogja azt mondani, hogy ő az apjával akar inkább élni. Talán idővel megérti, hogy nem maradhattak együtt a szülei, de most még annyira szerintem nem fogja fel, bármennyire is értelmes gyerkőc.

De ha te feláldozod magad a gyerek miatt, akkor..., hát nem tudom, de szerintem nagy butaságot követnél el vele.

Én meg még 9 évig ragaszkodtam /volna/ a csajhoz utána, hiába mondta, hogy felejtsem már el őt.

Néha hülyék vagyunk sajnos, de ha képesek vagyunk tanulni belőle, az azért jó.

A gyerekem mindennél fontosabb számomra!

Ha azt látnám, hogy a gyereknek ez nem jó, hogy ha azt látnám, hogy ez már lelkileg kezdi megviselni őt, akkor nem gondolkoznék egy percig sem, hanem kilépnék!

Beszéltem erről a fiammal, mer bár még csak 5 éves, de nagyon értelmes.

Azt mondta, hogy ő nem fél amikor veszekedünk az apjával.

Nem szereti, hogy "bántjuk" egymást és azt szeretné, ha egy család maradnánk.

Nem akarja, hogy elköltözzön az apja, mert látni akarja mindig.

Ráadásul fél attól, hogy milyen lesz, ha én dolgozni fogok, mert akkor oviban kell aludnia és sokáig nem fog látni.

Na most akkor mitévő legyek, de tényleg?

Úgy értem, hogy a mi szemszögünkből nézve kevés, a FI meg végülis elfogult vele kapcsolatban valamiért.

Nekem is hiába mondogatta mindenki, hogy felejtsem el azt a csajt, én hülye akkor is ragaszkodtam hozzá még évekig.