A nap tanulsága? (beszélgetés)
Tartsd nyitva a szemed, és még így is érhetnek meglepetések! :oOOOOO
Hogy mikre nem képesek a pasik?!?!?!?!?!?!?
Csak még azt nem tudom, hogy miért: félelemből, szerelemből, hiúságból .......
Igaz, nem nekem kell tudni ..... ebben az esetben.
Azt mondják mindenhez két ember kell.
Lehet, hogy kevés vagy ahhoz, hogy valamit is elérj, ha a másik félben nem látod a küzdelmet, az akarást.
:(
Akik nincsenek egy hullámhosszon, azok valaha is voltak?
Vagy meg lehet annyira változni, hogy akivel sokáig úgy voltál, már nincs közös gondolat vagy téma?
igen, félretéve a viccet...:DDD
Szerintem vállalni kell, mert aki olyan beállítottságú, bármit mondhatsz, nem fog megérteni...
Aki meg ad a szavaidra ( mint én...hmmm...:)), az úgyis ott lesz melletted, ha kell...nem???
Én mindenkit elfogadok úgy, ahogy van...mert mindenki más és más...látom, olvasom itt a hoxán a fórumokat, vitákat...nem könnyű.
De a véleményedet mindíg ki kell mondani, fel kell vállalni, mert azt TE gondolod, és ha valaki másként gondolja...oké...Őt is megértem, mert az az Ő véleménye...
Nem gondolkodhatunk egyként, furcs alenne a világ!!
:)))
:oDDDDDDDDDDD
Köszi, rendes vagy! :o))
Tök szuper lenne a világ, ha ez csak egy ember gondja lenne, de azt látom, hogy ez most általános.
Megbántottak???
Mondd meg ki volt az, én megverem!!!
:DDD
Akárki jön hozzám, akárki kér segítséget, akárkivel beszélgetek, és ha egy kicsit jobban magamba nézek, szinte mindenhol ugyanaz a probléma:
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "
És vajon mi ebből a tanulság? Némulj el, építs magad köré bástyát, egy erődítményt, zárkózz be? Vagy oszd meg magad bátran mindenkivel, vállalva annak a kockázatát, hogy hülyének néznek?
Vagy cseréld le magad körül az embereket arra a kevésre, akikkel egy nyelvet beszélsz, akikkel együtt dobog a szíved?
Vagy azokkal légy nyílt és őszinte, akikről tudod, hogy megértenek, és fogadd el a többiek korlátait? Fogadd el őket így, és szeresd őket így?
Szerinted? Te mit gondolsz?
“Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik - abban, hogy mit akarsz, és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.”
Tatiosz
Még egyet mára:
<font color=red>“Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”
Müller Péter: Szeretetkönyv