A nagy szerelmek nem mindig érnek boldog véget?! (beszélgetés)

Sziasztok !

Párkapcsolati történetemet írnám le röviden :)

Kb. 3 hónapja szakítottam a barátommal, 2 évet voltunk együtt, nagyon boldogan, nagy megértésben, csak éppen nem szerelemben, sanjos, nem voltam szerelmes.

Még együtt voltunk amikor elindtul egy folyamat ( neten... ) egy régebbi ismerősömmel.

Nos az egésznek a vége az lett, hogy ma már párnak mondhatjuk magunkat.

Szerelmes vagyok !

A dolog viszont több sebből vérzik, és nem tudom mit tegyek.

25 éves vagyok, a barátom 20...igen jóval fiatalabb. Én nem érzem annyira a különbséget, inteligens érett gondolkodásúnak tartom, de tagadhatatlan, hogy fiatal, én is az vagyok, de talán azért már nőként kezelhető, ő pedig férfikén még ( talán ) nem. Mindenesetre én tényleg szeretem, és Ő is engem. Egész jól kiismerem az emebreket, és hát a szemei sem hazudnak, úgy , hogy az irántam érzett szerelme számomra nem kérdés. Ettől eltekintve, sűrűn zavar a korkülönbség, igazából biztosan a hülye berögződésem miatt, hogy azért valamennyire meg kell felelni a környzetemnek stbstb. szóval leginkább, még , ha hülyeség is de mások miatt zavar, engem személyszerint nem , mert tényleg nem érzem a különbséget. A másik dolog ami még problémát jelent, hogy nagy a távolság közöttünk, ritkén találkozunk ami ugye eleve megölhet egy kapcsolatot.

A korkülönbségre visszatérve, ami már vezérmotívum a problémáim között, hogy amire még sűrűn gondolok, hogy sajnos úgy érzem, és reálisan nézve talán ez az igazság, hogy neki még lesznek nők az életében, nem én leszek az utolsó, hiszen még csak 20, én sem vagyok hú de öreg, de azért én már nézném azt 25 évesen, hogy legyen egy reális esélye annak, hogy a párom már az életreszóló párom legyen , egy potenciális férfj, persze ezt előre megmondani senkinél sem lehet, ha 30 lenne sem...de akkor is a mérleg azért csak dől valamerre... Nem tudom mit tegyek, óvjam meg magam a csalódástól és tépjem ki az Ő és a saját szívem is, vagy csak hagyjam , hogy sodorjon az élet. Most nem tudom elképzelni nélküle az életem, szeretem, tényleg szeretem...