A kutya megharapta a gyereket, a gazdi meg agyonverte a kutyát.... (beszélgetés)

Nehéz megállni, h ne olvasgassam ezt a fórumot és mégnehezebb nyelni egy nagyot és kulturáltan megfogalmazni a véleményem, mert: egyesek nagyon eltértek a tárgytól. A kiinduló sztori az volt, hogy egy "édesapa" agyon verte a kutyájukat miután az megharapta a kisgyerekét. A kisgyerek egyedül játszott a kutyával.

Hogy jön ide az, h milyenek a kutyás emberek, minden kutyát, aki emberre támad, elkéne altatni, nevelni kéne a kutyát, a gyermekem védelmében bármire képes lennék ... és egyéb nagy szavak?

Egyértelmű, h az "édesapa" felelőtlen és egy szadista. Felelőtlen, mert egyedül hagyott egy idegen kutyát a gyerekével és szadista, mert állatot nem ütünk agyon. Mindegy, hogy a kutya miért tette. Megtette, mert megtehette. Nem volt, aki megvédje a kisfiút. Mindegy, h dühből, vagy félelemből, vagy hirtelen ötlettől vezérelve ütötték agyon azt a kutyát. Agyonverték, mert megtehették. Nem volt, aki megvédje a kutyát.

Ennyi. Rettenetes történet. 21. század.Az legyen már mindenkinek az egyéni szocproblémája, h mit tenne egy állattal, aki emberre támad, vagy mi mindent tenne meg a gyermeke védelmében, vagy, hogy ki-hogyan neveli a kutyáját, vagy, hogy konkrétan ez a történet igaz -e, vagy sem.

Lehet, h nem igaz, de úgy gondolom, sokan tudnánk mesélni legalább 1 állatkínzós -felelőtlen szülős történetet sajnos.

És igenis tessék meglepődni azon, ha valaki halálra ver egy állatot.

Ne viccelj mar a kettonek abszolut semni koze egymashoz. Mint ahogy a biciklis peldadnak sem. Szeressuk a kutyat persze ezzel nincs semmi problema de a kutya nem lehet egy ilyen helyzetben fontosabb az embernel. Egy kutya az allat, osztonosen cselekvo leny.Nem lehet tudni miert bantotta a kisfiut. De itt mar rogton azzal erveltek hogy nem tanitottak meg a szulei stb.

Elitelem amit az apuka tett mert kegyetlen cselekedet volt. De minden kutyat aki emberre tamad elaltatnek.

Hú, csak beleolvastam a fórumba, kár volt...

Vajon akik, úgy gondolják, hogy érthető az apa ilyenfajta indulata, azok szerint helyes volt pl. agyonverni azt a tanárt is a gyerekei szeme előtt?

Szerintem innen oda eljutni csak egy hajszál...

Teljesen masrol beszelsz!

Nincs gyerekem, de megtanultam a szuleimtol hogyan kell viselkedni. Az aggodalmukat soha nem agresszioba folytottak, hanem rank! Pl elestem a biciklivel, nem tortek ki a kulloit, hanem kimostak a sebem, megvigasztaltak, olbe vettek.

Masfelol, isten orizz, hogy en kutyat engedjek a te vagy barki mas gyereke kozelebe is! Jobban vedem ot attol. Nem azert van kutyam, hogy ingyen allatsimogatot mukodtessek, tehat ezzel mellelottel!

Van gyereked?

Nem hiszem. Akinek van gyereke és fontos neki, akkor az aggódik. Persze nem változtat semmit, de az ember tehetetlen dühében sok mindenre képes, főleg ha a gyerekéről van szó.

Nem fog látszódni az arcán? Honnan tudod? És szerinted ilyenkor az zavarja a szülőt, hogy fog e látszódni? Nem, nem csak ez jut az eszébe az embernek, hanem az is, hogy akár meg is ölhette volna a gyerekét vagy olyan maradandó sérülése is lehetne, ami miatt az egész élete nehéz lenne.

Utálom amikor egy kutyás megmagyaráz olyan dolgokat, amit más nem tud tolerálni.

Egyszer a gyerekemre hátulról ráugrott egy kutya a játszó téren. A fiam hasra esett, csupa kosz lett. Én felháborodtam, erre a kutyás csak annyit mondott, hogy játszani akart a kutyája. Nem érdekel! Ne akarjon játszani a gyerekemmel! Aztán ő volt felháborodva, hogy én miket mondok az ő kutyájára. Persze itt is fontosabb volt a kutya. De csak neki! Legszívesebben leütöttem volna mind a kettőt és ha agresszívabb vagyok meg is teszem.

O nem jatszott. Voltunk vele allatorvosnal mikor megkapta a kislanyomat akkor azt mondta a doki hogy valoszinu csak jatszani akart ha meglesz a treningje minden rendben lesz. Azota volt 2 treningje. Semmi nem valtozott. A testverei sokkal kissebbek mint o volt szinte feleakkorak. Az orvos szerint elkepzelheto hogy valamilyen genetikai rendellenessege volt. A kisfiam most nem mer kutya kozelebe menni: (

Nem nagyon erdekel senki okoskodasa, tudom hogy helyesen cselekedtunk mert nagyobb baj is tortenhetett volna.

Persze, sem te, sem én nem tudjuk mi történt, csak belegondolni tudunk. Én ezt teszem és bizony nekem mindenképp a gyerek megvédése az első, bármi áron...

Volt egy cicánk, akinek lett egy bőrbetegsége. Próbálkoztunk mindenféle samponnal, stb. állatorvos tanácsára. A végén az állatorvos azt javasolta, hogy altassuk el a cicát, mert ezt a bőrbetegséget az emberek is megkaphatják, amely kezelésétől az emberi máj is tönkre megy. A cicát elaltatta az orvos, de én sosem gondoltam, hogy ez ilyen borzasztó. Napokig bőgtem utána és még most is kiakadok ha eszembe jut az amit a doki művelt, ugyan is azt mondta, hogy maradjak bent. A cicát feltette az asztalra, beleszúrt a szívébe egy fecskendőt és azzal beadta az altatót, a cica még leugrott az asztalról, a vére fröcsögött mindenfelé és vonaglott, rángatózott...

Ezt pont annyira nem tartom humánusnak, mint az ásóval agyon verést....

Nem arról volt szó, hogy marcangolta, hanem hogy megkapta.

És értem én, hogy az ember tehetetlen dühében a gyerekéért sok mindenre képes, de kell, hogy legyen egy határ. És szerintem a kutya agyonverése ebben az esetben túlment ezen a határon.

Továbbra is nehèz elhinnem, hogy egy 5 hónapos, "iskolázott" kölyökkutya ilyenre képes lenne. Ha pedig felmerült már korábban vmilyen idegrendszeri betegség gyanúja, azt hiszem, kivizsgáltattam volna, hogy tudjam, mivel állunk szemben. Az is lehet, hogy gyógyszeres kezeléssel lehetett volna segíteni, ha tényleg beteg volt. Természetesen a gyerek épsége a legfontosabb, de nem hamarkodnék el egy elaltatást.

Én csak elmondtam az üggyel kapcsolatban a véleményemet a leírtak alapjàn. Mivel nem voltam ott, és nem tudok mindent, az is lehet, hogy én látom rosszul.

Jaja, hiszen itt van a másik probléma leírva:

"De a pasas fogott egy ásót, és az eset után agyonverte a kutyát, ott az udvaron....:((( Még az orvoshoz se ő vitte a gyereket, hanem a szomszédok, meg anyuka..."

Tehát nem vitte orvoshoz sem!

Nem csak állatkínzás lesz ennek a vége, hanem a gyerek veszélyeztetése, ami persze nem a kutya támadása alapoz meg, hanem az, hogy még az orvoshoz sem vitte el.

Azt vajon tudjuk e, hogy az apa utána elment e az orvoshoz a gyerekéhez?

És még annyit: azt sem tudjuk, hogy történt. Az is lehet, hogy az apuka akkor ment ásóval a kutyának, amikor történt az eset, és csak egyet, de elég volt a kutyának, ahhoz, hogy elpusztuljon.

És ne mondja azt nekem senki, hogy amikor látja, hogy a gyerekét megtámadta egy kutya, ő nem a gyerekéért aggódik, mert arról meg van a véleményem és azt mondom, hogy az ilyen adja be a gyerekét intézetbe és legyen kutyája csak.

Tök klassz lesz, hogy a gyerek sérülése után, amihez orvos kellett, még az apát is meghurcolják, megbüntetik, stb. A büntetésre fizetendő összeget a gyerekükre költhették volna, de így csak az állam lesz megint pénzelve a gyerek pedig lehet kaját nem fog kapni, vagy az apa leüli majd (30 napot), közben elveszti a munkáját, stb.

Hát ezt nem tudhatjuk. Az az egy harapás is lehetett volna olyan, amibe belehalhat egy ember, ha pl. a nyakát harapja meg.

A szerencse az, hogy a kicsi ennyivel megúszta. Sokkal rosszabb lenne, ha a híradóba bemondják, hogy újra szétmarcangolt egy kutya egy gyereket, nem?

Én Pocak25-el értek egyet.

Akárhogy is szülői felelősség.

Annak idején a tesómat úgy harapta meg a saját kutyánk, aki már évek óta a mi kutyánk volt, hogy ott voltak a szüleink velünk. Hát ő is a sintérnél végezte és előtte bizony az apukám úgy elverte a kutyát dühébe, hogy csoda volt, hogy túl élte.

Azért kíváncsi lennénk azokra, akik azt mondják, hogy a gyerek is jó példát látott, mert nem tudja, hogy kell bánni egy kutyával, hogy tanítja meg a a 2-3 éves gyerekét arra, hogy a kutyust nem ráncigáljuk, nem kapaszkodunk bele, stb., amikor a legtöbb mai szülő arra sem tudja megtanítani a gyerekét, hogy a buszon nem rugdossuk össze a mellettünk állót.

Én nem vagyok egy agresszív típusú ember, még sosem ütöttem meg senkit, de ilyen helyzetben, akkor is ha valahol hibás voltam, hogy a gyereket ott hagytam, biztos agyonverném én is a kutyát. Hányszor halljuk, hogy gyereket, felnőttet megtámad kutya és az belehalt, maradandó sérülése lett, stb.

A gyerekemért bármire képes vagyok...

Aki itt fröcsög az apukára, az vajon a gyerekéért nem aggódna egy ilyen helyzetben? És mi van akkor ha nem csak egy kis harapás lenne az arcán? És mi van akkor ha ez a harapás az egész orrát, fülét, szemét, stb érintette volna? Akkor is azt mondanánk, hogy ilyen állat szülő?

Na nehogy már!

Egy 5 hónapos kiskutya nem támad, hanem játszik.... néha vadulnak, ez tény, de elaltatni... lett volna, hidd el, aki felneveli.

Azt megértem, hogy a kicsi fiú mellett nem mertétek tovább tartani, de megölni egy állatot...???