A katonák hazatérnek! Vélemények egy videóról....... (beszélgetős fórum)

Imádtam az apukámat, de sajnos 6 éves koromban elváltak anyutól. Egészségügyis katona volt világ életében. Volt kint Boszniában a háború után 95 körül, aztán Cypruson egy évet, majd ezt követte Afganisztán. Abban az időben amikor Afgánban volt, sajnos nem beszéltünk (rajtunk gyerekein kívülálló okok miatt). A TV2 Napló c. műsorából tudtuk meg azt is, hogy kint van egyáltalán. Amikor haza jött onnan, akkor nyugdíjba ment, aztán a lakóhelyén dolgozott a helyi mentőállomáson mentőtisztként. Egy szolgálat közepén a rohammentőben kapott szívrohamot. Nem nagyon beszélt sem a misszióiról, sem pedig arról, hogy mi is volt a konkrét feladata. A jó részéről igen, de arról is keveset. Nehezen dolgozom fel a halálát, pedig már több, mint 5 éve ment el. Lehet, hogy neked van igazad, nem tudom, mindenesetre köszönöm!

A fórum indító leírásod alapján véleményem szerint az édesapád halála összefüggésbe hozható a katonai szolgálatával, ha valóban katona volt,annak ellenére hogy a magyar kontingens nem harcoló alakulat.Az hogy ennyire megvisel az elvesztése az a poszttraumás stressz szindrómának köszönhető. Ha itt a neten rákeresel akkor részletes információkat olvashatsz ezzel kapcsolatban. Mi akik katonai szolgálatot vállalunk tudjuk hogy nagyon könnyen meghalhatunk különösen háborús bevetéseken,és ezt a családtagjainknak is nagyon tudnia kell.Ezért nem lehet meglepetés ha valakit ládába hoznak vissza vagy ha gyengébb lelkű akkor utána hal meg mert nem tudja feldolgozni a pokolban szerzett borzalmas élményeit,nem mindenki tudja kalandnak tekinteni a bevetéseket.Azt hogy ezt nem érted azon nagyon nagyon meglepődtem!

Hogy érted azt, hogy én élem át a poszttraumás stressz szindrómát? Ne érts félre, csak nem is igazán tudom, hogy mit jelent, és nem is nagyon értem a dolgot.

Istenem, végig bőgtem a videót. Nagyon megható. Sajnálom, ami Apukáddal történt. Nekem az öcsém volt kint Afganisztánban 6 hónapig, és Ő is így jött haza, hogy csak akkor tudtam meg, amikor ott állt előttem. Zokogtunk egymás nyakában.

Ezen a videón a hazatérés örömteli pillanatai láthatók.Mi akik katonák voltunk tudjuk hogy amikor missziót vállalunk, közülünk majd lesznek olyanok akik dobozban érkeznek haza.Nem gondolunk soha egy pillanatra sem hogy valakiknek fájdalmat okozunk azzal ha véletlenül nemsikerül megúszni a küldetést.Azonkívül többen esnek poszttraumás stressz szindrómába ,és lehet hogy életük végéig szenvedni fognak az átéltek miatt. Vagy utána infarktust kapnak mert nem tudják feldolgozni a nagyon kemény fizikai,és lelki igénybevételt.Én mindenkit lebeszélek arról hogy katona legyen,és háborús övezetben missziót vállaljon különösen ha erre lelkileg alkalmatlan.Kivételt képeznek azok akik már gyermekkorukban is kemények voltak lelkileg,és volt a családban példakép aki ugyanezt a kegyetlen küldetést már könnyedén végigcsinálta,ja és a szociopata, military hajlamot örökölte, ez a legfontosabb.Neked pszichológustól kell sürgősen segítséget kérni mert maradandó nyomai lehetnek az általad átélt tragédiának,most te éled át a poszttraumás stressz szindrómát.

Hát nem egyszerű az biztos... mi mondjuk már nagyok voltunk mikor Apum kinnt volt, és el is váltak anyummal, de nehéz volt még így is! Nem voltunk rosszban, mégsem tőle, hanem a tv-ből tudtuk meg, hogy kinnt van egyáltalán. Minden tiszteletem neked a katonaságért!

Gina! Átérzem....tudod miért...én is elvesztettem Apukámat. Én is katona vagyok. Mai napig nem tudom megnézni ezt a videót, éppen ezért én nem vagyok képes itt hagyni a gyerekeimet. Megjártam én is 2 missziót, mennék, de a gyerekeim a legfontosabbak....nem akarom, hogy ismerjék azt az érzést, hogy Anya elment hosszú időre, majd jön...vagy nem.

[link]