A elszálló árakra még betegség, baleset, háztartási gép... (beszélgetős fórum)

Peruban? Vagy Braziliában?

De egyebkent mindegy is, mind a kettő jó hely lehet. Szerencses ember. Nekem is vannak ott rokonaim. Tanítanak. Braziliában nincs senkim.

Úgy definiálnám a jól élést, hogy valaki heti max. 40 órai munkával keres annyit, hogy:

1: olyan ételt vesz meg, amilyet csak akar

2: gond nélkül ki tudja fizetni a rezsijét

3: nem okoz problémát egy-egy javíthatatlanul elromlott háztartási eszköz cseréje

4: évente legalább egyszer el tud menni a családjával nyaralni vagy telelni

5: 5-6 évente fel tudja újítani a lakását/házát

6: 4-5 évente tud új autót venni

...

Értem. Akkor még egy kis nyelvtanulás és hátha összejön, hogy visszatudjatok menni. Szerintem sérvvel itt sem százalékolnak, de nem tudom. Nem tudom hány évesek vagytok de akkor a nyelvre rá kell feküdni.

Sok sikert és jó egészséget nektek:)

Nehezet nem emelhet,szakmájához kevés a nyelvismeret.

Leszázalékolni ezzel nem fogják ott.

Természetesen volt biztosítva.

Autó ipari alkatrészeket csomagolt és megemelte magát,a sérv pedig nem jó buli ezen a pályán.

Amiben profi lenne és könnyebb fizikailag nincs elég nyelvtudása.Megvan a vizsgája ,de csak középfok.

Még nincs eldöntve semmi.Bármi lehetséges,az is hogy ,,haza'' megyünk.

Mi megélünk,azzal nincs gond.

Inkább a lelkileg viselt meg ez a helyzet itthon.

És nem tudták, tudják Németországban kezelni vagy gyógyítani? Ott fejlettebb az egészségügy, nem? Komolyan kérdezem, érdekel. Ha volt biztosításod akkor mi volt a baj?

Az ismerősömmel éreztetik, hogy kívülálló. Honvágya van, de négyszeresét keresi mint itthon. Neki az még többet ér. Itthon keresne háromszázezret, ott 1,2 milliót. Közben mikor hazajön körbe járja Budapestet és a Balatont és azt mondja, hogy nem is tudjuk milyen szép Magyarország. Nem boldog, szomorú.

Nem nekem címezted,de soha nem éreztették velem Németországban,hogy egy utolsó senki vagyok.

Nem így szép hazánkban.

Kérdeznéd,minek jöttünk haza?

Sajnos férjemnek gondjai lettek az egészségével.

Nem éreztem magam soha jobban lelkileg mint a választott hazámban.

Itt kezdek visszadepizni a szürke nyomott hangulatba.

Ezt senki nem hitte, hogy nem így van, de szerintem itt, a magyar ugaron sem jobb a helyzet csak itt honfitársak gyepálják egymást. Frusztráltság, szűklátókőrűség, közös nyelven a másikat igyekszik lehúzni mert azt hiszi ettől több, szebb, jobb, azt hiszi a hangosabb szó okosabb is, fásultság, érdeklődés és önbizalom teljes hiánya, változástól való bénult félelem, kulturálisan, vallásilag.

Mindennek ára van, kérdés melyik a drágább?

Rokon, volt osztálytárs, évfolyamtárs, barátnő közül már csak hárman vannak külföldön, ketten Németországban, egy Ausztria, de közüllük is kettő már azt nézi hogy lehet hazajönni. 🤷‍♀️

Hazajöttek Angliából, Svédországból, Svájcból, Németországból. Orvosok, utazási irodás, vállalkozók (pl. fejvadász, magyar boltot, takarító céget fenntartó). Persze aki tudta fenntartotta a céget vagy az állást, csak Magyarországról home officeban nyomja, nyilván az ottani keresetből itt sokkal jobban élnek és már a szakorvosok is jól keres, magánrendelésen pedig többet el tud itt kérni, mint pl Németországban a szabályozott keretek miatt.