A barátság (beszélgetős fórum)
Szép napot mindenkinek!
Nekem itt 2 barátnőm van és egy Debrecenben
Nekem volt egy nagyon jó barátnőm, még középsuliban ismerkedtünk meg. Azt éreztem, hogy sokszor irigykedett rám, látszott rajta, hogy durcázik, hogy nekem sikerülnek dolgok, neki nem. Vagy ha mással is találkoztam (nélküle), akkor már rögtön azzal jött, hogy őt nem szereti senki, őt miért nem hívtam el, stb...
8 év barátság után azt mondtam, hagyjuk egymást végleg, mindig a veszekedés, a megsértődés, meg a kiengesztelés van. Persze próbáltuk megbeszélni a gondokat, de nem tartott sokáig. Többször rámírt, hogy beszéljük meg, mert fontos vagyok neki... De azt éreztem, hogy felesleges lenne az egész, ha ennyi idő alatt sem sikerült ezen változtatni. Egyébként ha baj volt, ha nem, mindig ott voltunk egymásnak.
8 év kihagyás után felkerestem (írtam neki). Természetesen meglepődött. Feljött témának, hogy mi lenne, ha újra barátok tudnánk lenni... még ha nem is legjobb. 2 alkalommal írtam rá a találkozóval kapcsolatban, de le is mondta. Pedig lelkesnek tűnt. Szerintem nincs értelme próbálkozni. Hiszen ha valaki akar valamit, talál rá módot.
Persze megértem az ő szemszögét is, de akkor legalább ne mondja, hogy szívesen találkozna újra :(
Úgy érzem, ő volt az egyetlen jó barátnőm.
Kellemes napot!
“Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill)
Akkor a barátság neked nem úgy indult, ahogy kellene:S
Ugyan is egy barátság úgy kezdődik, hogy a külső és belső tulajdonságainktól függetlenül, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Együtt lógunk, szórakozunk, aztán elmélyül a barátság és jön az, hogy egymásért tűzön-vízen át mindent megteszünk, egymás mellett állunk bármilyen helyzetben, és ha mást nem is, de a vállunkat oda tudjuk tartani, át tudjuk ölelni, hogy kisírja magát, megnyugtassuk....
Szerintem nem kell semmit a barátság mögé látni.
Én a legjobb barátnőmmel nem csak külsőségekben vagyunk a másik ellentéte, hanem teljesen más véleményünk van a legtöbb témáról, az ízlésünk is teljesen különbözik.
A barátságban a tolerancia a legfontosabb. A barátunktól nem várunk el semmit, nem lelki szemetesláda, és nem segélyszervezet, hanem egy független ember, akivel jól érezzük magunkat.
Sokan azt hiszik, hogy a barátság arról szól, hogy a barátunk majd kihúz a sz@rból minket, ami meg is történik igazi barátoknál, de! nem várhatjuk el!
Sok "barátság" azért megy tönkre, mert az embereknek téves elképzelésük van ezzel kapcsolatban...
Szerintem az hogy mindkét oldalról tesz az ember a barátságba sokat számít. Illetve nem a belső, hanem a közös pontok életszakaszok tartják egyben talán. Mert van amikor arrébb sodor az élet, van amikor össze. Semmi se ugyanolyan intenzitású folyamatosan.
Mondom ezt úgy hogy van több évtizedes barátságom. Szerintem ők ajándék hogy vannak. És ők is ezt gondolják a barátságunkról. Meg is becsüljük egymást.
Hát szerintem nem születtél rossz generációba.
Ki mondta,hogy csak egy veled közel azonos korúval lehettek barátok? Nekem a legjobb igazi barátnőim közül vannak nálam fiatalabbak is. De a tőlem közel 2x idősebbekkel is jól megertem magam.
Szerintem az igazi barátságok,mint sokminden más sem,sem korhoz kötöttek....
általában olyan ember lesz életre szóló barátunk aki belsőleg hasonlít ránk."
Nem feltétlen, sőőőőt!
Egyfelöl majd évtizedek múlva mondd bárkire is hogy barát/jóbarát, addig mindenki más csak ismerős.
Másfelöl, a három legjobb barátom merőben más beállítottságú volt mint én.
Eltelt X-szer 10 év most már meg tudom ítélni őket hogy jóbarátok/voltak :(/
Nekem 2 barátnőm is van/volt.
Egyikkel 40 éve szakadt meg a szoros barátság, a másikkal kb. 25 éve. A "másik " csúnyán át is vágta a fejemet.
De mégis!
Ha véletlenül találkozom akár az egyikkel akár a másikkal, pont ott vesszük fel a beszélgetés fonalát ahol anno abbahagytuk. A közös szál eltéphetetlen.
"Belsőleg" tényleg hasonlítunk egymásra. A közös hang mindig is megvolt.
Nekem 2 barátnőm is van/volt.
Egyikkel 40 éve szakadt meg a szoros barátság, a másikkal kb. 25 éve. A "másik " csúnyán át is vágta a fejemet.
De mégis!
Ha véletlenül találkozom akár az egyikkel akár a másikkal, pont ott vesszük fel a beszélgetés fonalát ahol anno abbahagytuk. A közös szál eltéphetetlen.
"Belsőleg" tényleg hasonlítunk egymásra. A közös hang mindig is megvolt.