1978-as Anyukák van kedvetek beszélgetni? (beszélgetős fórum)

Statisztikus vagyok a kshnál... amit most csinálok az egy felmérés adatrögzítése és javítása. Sajnos nem végezhető otthon (de jó lenne pedig, szépen feltenném közben főni az ebédet... vagy csinálnám este is, amikor nem tudok aludni...).

Külsősöknek szokott lenni időnként összeírásos meló. Úgy rémlik, mintha lenne most még novemberben, vagy decemberben is valami állatos összeírás, de ezekre általában már fix emberek vannak, akik évről-évre csinálják (de meg lehet próbálni érdeklődni a Hozzád legközelebb eső statisztikai hivatalban - pont ma van az első statisztikai világnap, úgyhogy most nyílt nap van minden statisztikai hivatalban, ha jól tudom), viszont jövő ősszel lesz a népszámlálás, arra tuti, hogy nagyon kellenek majd a külsős emberek, úgyhogy arra érdemes jelentkezni, ha nem zavar az ilyen összeírásos meló... + a jövő évi népszámlálásnál lehet még külsősöknek vállalni felülvizsgálást is, ami adatrögzítést is jelent többek között...

Sziazstok!

Mindenkinek gyors gyógyulást kívánunk!

Mi szerencsére már jól vagyunk kb. 1 hónapja voltunk megfázva az egész család. Remélem idén utoljára:).

Sziasztok! Gergőnek torokgyuszija van, éjszaka is tök lázas volt, de ma már nem szerencsére.

Babák mamák jól vannak remélem:)

Majd visszaolvasok, mert látom Leni kisregényt írt nekem:)))

Ezerrel ám, még pisilni is alig merek kimenni, mert attól félek, hogy utána nehezebb visszazökkenni a hajtásba :-/

Ja, amúgy szabin vagyok közben :)

Szval. szabi alatti plusszpénzes túlmunkát csinálok... úgyhogy azért a nagy hajtás, mert ezt teljesítményre fizetik, minél hamarabb kész vagyok vele, annál hamarabb lesz belőle pénzem ;)

Én is dolgozom. Ezerrel??:):)

Biztos megint van valami vírus , mert nállunk is a suliban többen köhécselnek és taknyosak. Ilyen az idő....

Nemsokára jönnek megint a rémiszgetős vírusok és ezerrel beharangozzák, hogy mindenki rettegjen tőlle.......

Sziasztok szép napot:-))

Sajna betegek vagyunk,nem tudom megint honnan kapta el de megint taknya nyála egybefolyik.Pedig nincsen 1 hónapja hogy kivakartam belőle.Szegény már tiszta ideg ha meghallja a porszívó hangját,amit nem is csodálok.Amúgy mindenki jól van?

Sziasztok, jó reggelt... vagy már inkább szép délelőttöt, szép napot Nektek! :)

Hogy vagytok? Én dolgozom most ezerrel...

Sziasztok lányok.

Szép napot mindenkinek:)

Vitaminok: én most a Cebion cseppeket adom, és a Cebion multivitamint + pár hete elkezdtük a "Grapefruit mag olaj + Echinacea csepp keveréket", ami a nem keserű fajta.

Elég jókat hallottam a Grapefruit mag olajról, azért ki akartam próbálni... lekopp-kopp, de most eddig egész jól beválni látszik!

Amíg itthon voltam Vele, addig egyáltalán nem volt beteges, csak akkor nyügizett, amikor a foga jött, főleg, amikor hat jött egyszerre... de ahogy elkezdtük a bölcsit, minden hónapban egy hetet legalább beteg volt.

És elég gyakran ráment a szemére is, amitől mindig frászt kaptam :(

Viszont mióta most szeptemberben elkezdtük az ovit nem jellemző a betegeskedés.

Volt ugyan egy hét, amikor picit elkezdett folydogálni az orra, akkor elkezdtük ezt a Grapefruit mag olaj kivonatot, és utána el is múlt. Majd nem sokkal azután az egyik este fájlalta a fülét. Kapott Nurofen szuszpenziót, és elaludt, másnap akartuk vinni dokihoz, de már nem fájt neki. Egy hétig aszaltuk otthon, hogy lássuk lesz-e valami ebből, de nem lett. Utána kipróbáltam a propoliszos fülgyertyát Neki, mert gondoltam, ha mégis van valami, akkor az hátha kihúzza... na, a fülgyertyázás meg annyira megtetszett Neki, hogy gyakran esténként huncutul rámvigyorog, és azt mondja: "fáj a fülecském, fülgyertyázni kell" ;)

Ó, megyek már aludni... holnaptól picit be akarok menni dolgozni is, hogy haladjak a túlórás melómmal is valamerre.... Inkább most megyek be a szabimról csinálni, minthogy máskor késő estig maradjak bent (bár, sajnos úgyis lesz olyan is... nem tudom kivédeni...).

De: örülök, hogy van munkám legalább!

Valamelyik nap összefutottam a kisfiam egyik tejtestvérével (két anyuka vitte tőlem az anyatejet anno...), és mesélte, hogy nem veszik vissza a munkahelyére... én meg csendesen hálát adtam magamban a sorsomnak, hogy van munkám, és nincs ilyen gondom....

Most már tényleg megyek aludni... holnap fáradt leszek így...

Jó éjt Nektek! És a picúrkáknak is! :)

Ez jó kérdés, és nem egyszerű röviden összefoglalni :)

Írtam erről egy cikket még régen, amikor jobban benne voltunk (mostanában sajnos már nincs erre annyi időm, mint szeretném), és terveztem annak a folytatását is, csak valahogy odáig sem jutottam még el :)

Megpróbálom valahogy mégis röviden leírni:

A lényege az, hogy mindenféle infóhoz, ismerethez juttatjuk a babákat elsősorban vizuális, és játékos módszerekkel. Féléves kortól, vagy a szemük "edzésével" akár hamarabb is elkezdhető, ismerek olyan okosbabázó szülőt, aki 2 hónaposan kezdte el a kisbabáját "tanítani" ezzel a módszerrel.

Ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor képeskönyvet nézegetünk a kicsivel, csak éppen nem Micimackót és Malackát nézzük, hanem szavakat (így tanul meg olvasni), pöttyöket (ezzel fejlesztjük a mennyiséglátását), később számokat, rendszerekbe szedett képeket pl. állatokat, növényeket, híres embereket, írókat, költőket, festőket, zeneszerzőket, festményeket, szobrokat, építményeket, tárgyakat, találmányokat, bolygókat, csillagképeket, fűszereket stb., akármit, amit csak eszünkbe jut mutatni, illetve ami érdekli a babát is. Eleinte szinte minden érdekli, főleg, ha nagyon pici korban kezdjük, de idővel ebben is, mint minden másban, megmutatja az akaratát, az érdeklődési területét.

Például nálunk nagyon sokáig nem lehetett állatokat nézegetni, mert kifejezetten érdektelen volt számára (kivéve a békák és a rovarok!), viszont a szavakat mindig imádta, a sakkot is, a csillagképeket is, és szerette az idegen nyelvi dolgokat is.

Ja, igen, ezt kihagytam: idegen nyelvet is lehet ezzel "tanulni". Sajnos nálunk ez megrekedt egy bizonyos szinten, mert én semmilyen nyelven nem beszélek, és ahhoz már túl lusta voltam, hogy az anyagok összekészítése közben (amikkel olykor hajnalokig dolgoztam) még tanuljak oroszul és angolul is (a kisfiam ezzel a két nyelvvel ismerkedett)...

Sokkal több az ellenzője ennek a módszernek, mint az elismerője...

De az ellenzők többnyire felületesen ítélnek.

Az a legfőbb ellenérvük, hogy az okosbabázó szülő "tömi" a gyerek fejét, meg, hogy zsenit akarunk csinálni a gyerekeinkből...

Persze, nem mondom, hogy nem bízunk abban titokban, hogy okosabb lesz a gyermekünk, ha ennyit foglalkozunk Vele, mint azok a társai, akikkel nem foglalkoztak ennyit otthon, de alapvetően nem a "versengés" az elsődleges cél.

Számomra két dolog volt mindig is a legfontosabb: az egyik, hogy hasznos és érdekes elfoglaltságot találjak a kisfiamnak, azaz értékes időt töltsünk együtt, ami alatt mindketten jól szórakozunk; a másik pedig az, hogy a tanulás fogalmához a játék fogalma kapcsolódjon számára. Hogy megszerettessem Vele az új ismeretek szerzését, érdekessé, játékossá tegyem a száraz tényeket számára. Hogy később, amikor majd az iskolában tanul, akkor a tudatalattijából előjöjjön az a kellemes emlék, hogy tanulni jó.

Hihetetlen csoda volt számomra ez az egész. Nem csak számomra, hanem mindenki számára, aki látta, hogy mikre volt képes a kisfiam...

Amikor belekezdtem ebbe az egészbe, rajtam kívül senki sem hitt ennek a hasznosságában, de én úgy döntöttem, hogy bízom az ösztöneimben, és én első pillantásra ösztönösen úgy éreztem, hogy nekem kell ez a módszer, ez jó és hasznos lesz a kisbabámnak.

És olvastam, hallottam ugyan sikersztorikat más okosbabázó szülőtől, hogy valóban mikre képesek, de olvasni valamiről, és megtapasztalni, az két különböző dolog!

Amikor a kisfiam még nem tudott beszélni, akkor csak annyit láttam, az egészből, hogy ez egy jó játék, mert Neki tetszik.

Amikor viszont már elkezdett szavakat mondani, meglepve tapasztaltam, hogy rengeteg szót felismer már, és hihetetlen gyorsan elkezdett használni idegen szavakat is (angolt és oroszt) a megfelelő környezetben. Ha felnézett az égre, amikor már látni lehetett a Holdat, már motyogta: "csökken, növekszik", és leesett az állam, amikor kusza vonalakat rajzolt az ételébe, és azt mondta: "Mississipi" majd elájultam, de a legdöbbenetesebb az volt, amikor másfél évesen felismerte arcról és a zenéjükről is a híresebb zeneszerzőket... Anyósom, aki zongoratanárnő csinált is róla gyorsan egy videót (amúgy sosem produkáltattuk, mindig csak Ő mutatta meg, ha valami tudását meg akarta mutatni), és bevitte a zeneiskolába, mutogatni a kolléganőinek, akik mind ledöbbentek, hogy ilyet még nem láttak, hogy másfél éves gyerek pár dallam után felismeri, hogy melyik zeneszerző művét hallja...

Az volt az okosbabázásunk "fénykora", ha lehet így fogalmaznom :)

Sajnos amire két éves lett, én eléggé magamba zuhantam, mert addigra már elvesztettem két babát is (az egyiknek a 11 hetes UH-on nem volt szívhangja, és "műszeres befejezésre" kellett mennem.... a másodiknál pedig hetekig kórházban feküdtem, mert nem tudták eldönteni a dokik, hogy méhen belüli, vagy méhen kívüli a terhességem, végül az a baba is úgy döntött, hogy nem marad...)

Nem tudtam olyan jókedvű és vidám lenni, mint korábban voltam. És az okosbabázás alapelveihez tartozik az is, hogy csak akkor "tanuljunk", ha a baba is, és a mama is jókedvű, és kiegyensúlyozott... én nem voltam az, és már csak azért mutogattam a kártyákat, és a vetítéseket a kisfiamnak, mert kiharcolta, de egyre kevésbé voltam képes újakat gyártani, leszedni, átformálni az Ő ízlése szerint.....

Ráadásul ezzel rengeteg idő ment el... sokat éjszakáztam, hajnaloztam egy-egy anyaggal, amit Ő másnap pár perc alatt megnézett, és még utána 4-5 napig, és kész, ennyi, jöhet a következő... és mindig többet és többet akart, mindig még újabbat, még többet, még érdekesebbet.... egyszerűen abban az idegállapotban képtelen voltam követni az igényeit.... :(

Végül, ahogy betöltötte a két évet visszamentem dolgozni, és úgy még kevesebb időm maradt...

Az viszont tény, hogy a bölcsiben is, és most az oviban is mondják, hogy kiemelkedően jó a memóriája. Pedig én direkt nem mondtam se a bölcsiben, se az oviban, hogy okosbabáztunk. Nem szeretném, ha bárki is tesztelgetni akarná a kisfiam. De tényleg hamar megjegyez mindent, amit hall. Kétszer-háromszor hall egy mondókát vagy verset és már tudja is. Kétévesen kívülről tudta a cinege cipője című verset, ami egy kétévesnek elég hosszú versike, és még jó néhány másikat, és most, három évesen egy-másfél oldalas meséket mond el kívülről, és valami hihetetlenül jól hangsúlyozza.

Nem hiszem, hogy az én gyerekem különlegesebb, mint mások gyerekei. Én abban hiszek, hogy minden gyerek képes ezekre a dolgokra. Minden kisbabának szivacs az agyacskája, és szomjazzák az információt a világról. Amilyen infóhoz hozzájutnak, azt hamar meg is tanulják egyébként, ha módjuk van erre.

Pl. van egy kolléganőm, akinek az unokája még nem tudott beszélni, de már felismerte a tévécsatornák logóit, és ahogy beszélni tudott a számokat is, mert állandóan a kenó, meg lottósorsolást meg egyéb hasonlókat nézte a tévében....

Bármit, ami a gyereket érdekli, azt ebben a korban hihetetlenül gyorsan, és szinte észrevétlenül megtanulja.

Amiről még nem írtam a módszerrel kapcsolatban, az még az, hogy vagy kártyákat mutatunk a babáknak, vagy ppt vetítéseket (ez utóbbit csak akkor lehet, ha a baba már elmúlt egy éves), és egyszerre általában csak 5 kártyát (a szavaknál és a pöttyöknél mindenképpen csak ötöt szabad, a képeknél lehet akár tizet is mutatni). A kártyákat egyesével megmutatjuk a babának, megmondjuk, hogy mi van rajta, és már vesszük is elő a következőt (kártyánként 1-2 másodperc).

Ezzel a jobb agyféltekéjét "dolgoztatjuk" igazából. A kártyákat nem "megtanulja", hanem inkább csak "lefényképezi" a kis agyacskájába...

És fontos az is, hogy mindig hamarabb hagyjuk abba az okosbabázós játékot (tanulást?), mint ahogy a kicsi megunná. És sosem szabad erőltetni, ha a babának, vagy a szülőnek nincs hozzá kedve éppen. És persze, sosem szabad tesztelni.

Nem szabad visszakérdezni, hogy emlékszik-e, hogy ezen vagy ezen a kártyán mi szerepel.

Nincs "feleltetés", mert az frusztrációt okozna.

Én pl. sosem kérdeztem meg Tőle még mesekönyv nézegetésnél se, hogy: "milyen állat ez szerinted?", vagy "milyen színű ez a labda?", meg ilyeneket. Csak elmondtam: "nézd itt egy elefánt", meg "nézd csak itt egy zöld labda", és mosolyogtam Rá, hogy lássa, ez egy érdekes dolog, és kész. Amikor kedve volt hozzá, később már úgyis elmesélte nekem Ő magától is, hogy mit lát, miről mit tud.

Hm... csak nem tudtam röviden leírni... és még mindig tudnék mit írni erről a témáról :)

Egyébként most, hogy van egy gyerekmentes hetem itthon, az okosbabás anyagok újbóli átrendezgetése, átnézése, és újabbak letöltése, átgyártása is tervben van :)

Mert már régóta nem néztünk pl. idegen nyelvi anyagokat, mivel abban eléggé korlátozottak a képességeim, és a hétvégén valahogy előkerült a Zippy and Me, és néhány Backyardigans mese, és szinte odatapadt eléjük :)

Utána meg kitalálta, hogy nézzük meg a sakkos, meg a zeneszerzős, meg a csontvázas vetítéseket... és ahogy néztük, megrohantak a régi kedves emlékek, hogy milyen jó volt együtt okosbabázni, és hogy milyen édi volt, ahogy már a reggelinél azt gügyögte, amikor még pedig beszélni nem nagyon tudott, hogy: "obázázás", és egyenesen kiharcolta, hogy Neki az kell :)

Annyira jó, amikor az ember látja, hogy örömet okoz a gyermekének! És őszintén megmondom, hogy még soha egyetlen játéknak nem örült annyira, mint amikor intenzívebben okosbabáztunk.

És igaz, hogy sokat dolgoztam vele, gyakran fáradt voltam amiatt, hogy ezt az egészet bevállaltam, de az Ő öröme ezt feledtetni tudta velem.

És eléggé lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy az utóbbi időben nem nagyon tudtam Vele így foglalkozni...

A múlt héten is valamelyik nap előkereste a pöttyös kártyákat, és kezdte rakosgatni, és játszani velük... és átvillant az agyamon akkor is, hogy de régen pöttyös kártyáztunk már, és lám, tényleg igényelné Ő is...

Na, jó, most már befejeztem, mert el se férek már lassan erre az oldalra :)

Amúgy is bőbeszédű vagyok, de ettől a témától százszorosan az leszek :D)))

Jó éjt csajok!

Holnap megyünk dokihoz, mert Gergő nagyon belázasodott, de más tünetet nem látok rajta. Kérdeztem hogy hol fáj, és az állkapcsára mutatott, most nemtudom hogy a torka vagy az utolsó rágófoga, ami most jön, mert arra már nem válaszol. Azzal gondolom eléggé megszenvednek, olyan bazi nagy....

Most veszem magamhoz, és ott alszik velem. Így biztonságban érzem

Én is adok vitamint a gyerekeknek, Béres csepp és C-vityi reggel, meg Dm-es "gumimaci" este, csak legutóbb nem volt, úgyhogy muszáj voltam megvenni a drága Béres-féle gyerekvitamint.

Eredemények, lásd lejjebb... :)

A lányom most hívott, mert a leckéhez kellett 1-2 adat a szülőkről. Teljesen kivolt akadva, hogy mi 1900 -ban születtünk. Arról nem is beszélek, hogy nem tudta, melyik évben......Drága nem????:):)

Szóval öregek vagyunk... Hát igen... Így belegondolva..Ő 2000-es , mi meg 1900....

Nos tudatosította ismét, hogy telik az idő.....:):)

Nekem is csak egy fiam van. 3 éves. Most a mamánál van egy hétig. Hiányzik is, az igaz, főleg este, állandóan bemennék Hozzá megnézni... de jó is most, hogy nincs egy kicsit itthon. Kicsit van időm valami rendezkedni itthon. És egy kicsit csend van :)

És végre van jobban időnk a férjemmel is egymásra. Egy kis romantikára, meghittebb beszélgetésekre. Erre az átlagos hétköznapokban sajnos nem nagyon jut annyi idő, mint amennyit szeretnénk...

Most jó, hogy nincs ötpercenként anya ezt szeretném, anya azt szeretném :)

Néha kell egy kis szabi :)

Pedig amúgy tünemény, szófogadó (már kezdjük kinőni a fekve sikítós dackorszakot...), és annyira imádom, ahogy mindig ölelget, puszilgat minket, és ahogy mondja: "szeretlek", hihetetlen, mennyi szeretet van a gyerekekben.

Tudom, hogy ez közhely, de tény is :)

Most mégis jó egy kis csönd, jóból is megárt a sok időnként ;)

Sziasztok!

Probáltam visszaolvasni. Le a kalappal a 4 gyerek nem semmi. Én nem hiszem, hogy bírnám cérnával. A kettő is néha nehéz. Mindig egyszerre kell és rögtön minden nekik, vagyis a nagyobbiknak akkor amikor a kicsivel foglalkozok. De azért csuda jó hogy vannak:):)

A vitacolant Áki is szedi mert elég rossz az étvágya. Nem egy beteges szerencsére.