Tanács örökbeadóknak és örökbefogadóknak. (beszélgetős fórum)

Köszi!Csak egy szülő értheti meg milyen csoda egy gyerek és milyen elveszteni,sajna ezt te tudod:(

Ezek mély és csodás érzések ha valakihez így kötődik az ember!

A legjobb ha nem tudja ki szülte,mi már csak tudjuk(van a családban "elhagyott")

A legtöbb örökbefogadás titkos és így van jól.

Már ők a szüleik,ha eldobta a szülőanya és másra bízza már ne érdekelje,kezdjen valamit az életében,és ha lesz módja és helyzete szüljön gyermeket akit maga nevel fel és azzal foglalkozzon.

Köszike

:)

Prixi!

Nagyon örülök, hogy megszólaltál, elmondtad véleményed.

Van olyan örökbefogadott aki soha nem bocsát meg a szülőanyának. És van olyan mint TE. Nagybetüvel.

Jó lenne ha nem keverednének a fogalmak. Örökbefogadó nem egyenlő nevelőszülővel.

Ha nem jók az örökbefogadók, honnan tudja hogy a vérszerinti jó lett volna? Biztos hogy itt tartana. Lehet hogy jobb lett volna, de lehet hogy roszabb.

Egy életadó nem azért szül, hogy jó tegyen a leendő örökbefogadóknak.

Azért szül, mert nem akarja elvetetni, vagy nem volt ideje elvetetni. A legtöbben a gyereknek akarnak jót. És itt nem beszélek azokról a "vérszerinti" szülőkről akiktől elveszik e gyereket mert pl. ólban, kutyák közt nevelik, állandóan verik stb. Ők a gyereknek sem a legjobbat keresik. De akik örökbefogadják őket, azok megtesznek értük mindent. ( Itt is vannak jók/esetleg rosszak)

Az örökbefogadók között is vannak, akik nem tudnak megbirkózni a feladattal. Vannak akik nem tudják mit vállalnak.

A gyerekkel őszintének kell lenni. Fel kell őket késziteni arra, hogy ha meg akarják ismerni az életadót megtehessék. Mellettük kell állni.

És akkor már jobb, ha olyan az életadó mint a cikk irója, mint az akitől elveszik. Könnyebb a gyereknek is szembesülni vele.

Tudja azt valaki milyen nehéz ez egy anyának?

Átélni a gyerek fájdalmát. Ez egy nagy feladat, mert tudniuk kell pici koruktól kezdve, ahogy az értelmük nyiladozik.

És a gyerek attól lesz nyugodt, ha érzi hogy nem titkolózunk előtte. És attól lesz csalódott ha mástól tudja meg, és azt érzi hazudtak neki, hazugságban nő fel.

Nekem két gyereknek kellett elmondani. Az egyik a könnyü eset, mert róla felelősséggel döntöttek, a másik a nehéz eset, mert őt csak eldobták.

Így van.Mi így döntöttünk hogy gyermekünket felneveljük és ez így a jó nekünk.

Más ha nem akar ne tegye!Nem erőszak az élet,jó esetben.

így van:)

Szép napot mindenkinek:)

Eljutottam oda,hogy mindenki döntsön úgy ahogy akar vállalja e a gyermekét egyéni probléma ki hogy rontsa el vagy nem az életét.

Nekem az hogy süt a nap kint és megyünk sétálni vidáman a lánnyal felér minden jóval a világon sosem cserélném el ezt az életet,akárki akármit mond!

Látom zajlik az élet...

kár hogy nem kulturáltan...:(

Szia!

Igen.De nem is akarok itt vitát.Ezt tette már vissza úgy sem lehet csinálni,kár rágódni.

Majd kiderül 15-20év múlva mi lett az eredménye a dolognak!

MIndenki más akit ismerek és pici a gyermeke lefekszik este korán hogy tudjon pihenni nem én csak!

De én már nem fexek korán és a lány se mert már nagyobb.De attól még más örül hogy pihenhet kicsit.

Fontosabb az alvás mint a net!Az hogy a tiéd nem aludt el egyéni probléma biztos rossz volt te így jártál még más gyereke alszik egész éjjel.

Megértelek téged is....csak tudod mindenki másképp gondolkozik és fogja fel...én sem tudnám az enyémet tovább adni ha majd lesz...de mivel nem ismerem az ő hátterét, hogy miért is, nem éltem azt meg és úgy ahogy ő nem akarok ítélkezni...

nem szeretek elítélni senkit...

Szia!Kicsit rövid volt az éjszaka így hogy sokáig fenn voltam.

Mondtam neki regizzen ha akar és írogathat,de azt mondta csak ehhez akart szólni nem ír máshová.

Na mindegy.

De az én véleményem ha van nálunk egy pár hetes baba nem maradok fenn éjfélig mert az még tuti nem alussza át az éjszakát és nem is lehet rendszerről beszélni még!Az én lányom is csak 1hónapja alszik fél7ig azelőtt felkelt éjszaka enni.

Úgyhogy nekem gyanús hogy nem az örökbefogadó írogatott.Nekem eszembe se jutott amikor még pici volt a lány hogy sokáig fenn legyek,örültem ha 8kor ágyba kerülök és alhatok még lehet,ezt csak pár hónapja engedhetem meg magamnak:-)Csak a véleményem!

az a baj hogy nem mindenki tudja átérezni se az egyik se a másik oldalt.

az akinek nem lehet saját gyermeke ilyen vagy olyan okból akkor ő már nem érdemli meg hogy szülő legyen??ő már ne is érezze milyen anyának,apának lenni?érezni azt a csepp testet szeretni őt és akit az a kicsi anyjaként viszont szeret?

nekik sem könnyű megtenni azt a lépést hogy elmenjenek és bejelentkezzenek hogy örökbefogadók legyenek.aztán átmenni azon a rengeteg vizsgálódáson amíg engedélyt kapnak rá hogy igen örökbefogadhatnak.

és várni várni mert ugye mindig azt hallani hogy sok gyermek van állami gondozásban de a fogaskerekek nehezen indulnak be és csikorognak ám persze ezt is meg lehet érteni hiszen az államnak az az érdeke hogy a legjobb helyre tudja elhelyezni ezeket a gyerekeket.

és nem csak zárt nyílt örökbefogadás is van.

megismerkednek a felek az aki szeretné örökbe fogadni azt a kis babát akit az örökbeadó hord ki majdnem úgy érezheti magát mintha ő is babát várna és vele együtt él meg szinte minden pillanatot.És igen az örökbe adónak joga van meggondolni magát de aki örökbefogadná azt a kicsit éppen úgy érezheti mintha elvetélt volna és elvesztené azt kicsi babát akit várt már nagyon.akiről már álmodozott mert ugye ugysem lehet úgy belevágni ebbe a dologba hogy majd lesz valahogy...a félelem mindkét félben benne van szerintem.

az örökbeadó is félhet hiszen le(kell)mondania a saját gyermekéről de jó helyen szeretné tudni ahol szeretik a babát és próbálnak neki mindent megadni..

és ez a döntés egy életre szól nincs vissza út.

ezzel együtt kell élnie de még mindig azt gondolom ha valaki örökbeadja a gyermekét sokkal tisztább és jobb megoldás mint szörnyűséget tenni vele bántalmazni.

és nem hiszem hogy aki örökbefogadó lenne az csakis magára gondolna.persze végre teljesül az álma és szülő lesz/lett de az aki lemondott a gyermekéről már ne követelje vissza ha megtudta hozni ezt a hihetetlenül nehéz és bátor döntést akkor vállalja és ne visszakozzon mert az már mindenkinek rossz.

ezért gondolom én hogy egyik félnek sem könnyű mindkét oldalnak megvan a neheze nem ítélkezhetünk senki felett sem főleg úgy nem hogy nem tudjuk átérezni amin ők keresztül mennek az adott pillanatokban.

Hát igen,ami az egyiknek öröm, a másiknak bánat.Habár nem minden esetben,van olyan volt falumbeli,akinek 4 gyereke van örökbe adva,egyet a nagymamája nevel,volt számtalan abortusza,és az utolsó kettő vele él.Na,erre varrjatok gombot,ilyen nők is léteznek.

De nem szabad ebből kiindulni,mert nem mindenki elvetemült aki "megesik".Van akinek örök bánat,hogy lemondott agyerekéről,én sok ilyennel találkozok.

Jó éjt mindenkinek.