Tanács örökbeadóknak és örökbefogadóknak. (beszélgetős fórum)

Ne vitatkozzatok.

Mind a két felet meg lehet érteni,én egyet értettem a cikk írójával,de tudom miről beszél krisztine is.

Bár én nem vesztettem el babát,de évek óta lombikra járok sikertelenül.

De nem ítélkezem mert nem tehetem és nem is szeretnék.

ha bármikor elindítod a nyílt vagy zárt örökbefogadást, nagyon komoly "vizsgákon" és vizsgálatokon kell átesned!

így esély nincs arra hogy: kell egy gyerek, oszt megveszem :)

Egyébként a mai világban mindent kaphatsz pénzért, szerelmet, vesét, lehet gyereket is, de itt nem azokról a nőkről van szó, akik eladják a gyereküket, vagy azért szülnek, hogy pénzük legyen...itt különböző okokból megesett lányokról beszélhetünk, akik nem akarták megölni a cseppjüket, mert felfogták mit jelent, megszülik, de szeretnék tudni, hogy jó helyre fog-e kerülni? Utána lehet minden nap, életük minden napján eszükbe jut és ha lesz majd féltestvére, akkor lehet töprengenek, vajon Ő is így nézne ki? Szerintem jobb, mint az abortusz, ezerszer jobb.

Miről beszélsz???!

NEM NÉZTE ŐT LE SENKI!!!!

Én azt írtam le,én hogy jártam mert igazságtalannak érzem:(

DE EGY SZÓVAL SEM BÁNTOTTAM A CIKK ÍRÓJÁT!!!

?

Miért nézzek magamba?

Szerintem nem írtam semmi bántót!

Vagy igen?

Magambaszálltam.Nincsenek véletlenek!

Ha az élet rendje ez lenne,hogyha kell gyerek akkor szerzek egyet,akkor a gyereket boltban árulnák mint bármit amit be akarunk szerezni mert nincs otthon.

Hisz van aki akarja de nem lehet neki és van aki inkább elveteti.

Ez a világ egyelőre igy müködik,ha tetszik ha nem.

Vidorinka,tőlem van egy privát üzid!

KITARTÁS! :)

Örülök, hogy megírtad a cikked, és hogy sikerült örökbefogadó szülőket találnod nyíltan.

Voltam gyakorlaton nem egy gyermekotthonban, akár csak bejárós gyerekeknél, akár tényleg bent hagyottaknál. Számtalan esettel találkoztam, mindegyik más volt. Volt akit otthagytak, volt akit az állam vett el, mert 3 évesen 7 kg(!) volt a kislány az alulgondozás miatt. Volt akit látogattak, volt aki örült neki, volt aki a nevelőket kérte, hogy nem akarja látni többet a szüleit (5 éves gyerekről van szó!) ne engedjék őket ide és volt akit nem látogattak és az idegenekhez úgy futott oda, hogy: anya?!.

Volt akit a román állampolgárságú anyja szült meg itt, hogy majd megkapja a magyar állampolgit, de akkor ez még nem így ment, a román állam sem tartott rá igényt...nemzetiség nélküli gyerekek éltek ott!

Az abortuszt én sem preferálom, itt emberekről van szó, nem csak megcsinált húsdarabokról!

Sok egymást szerető embernek nem lehet gyereke, az örökbeadás-fogadás, ha nyílt, ha titkos, a legszebb dolog szerintem, mert a gyermekotthonok jók és segítenek, de egy CSALÁDban felnőni ezerszer többet jelent és ad, mint egy csoportban, ahol az "anyára" 10 gyerek jut, és apamodell csak elvétve akad...

Örülök hogy így döntöttél, és leírtad az érzelmi oldalát ,a félelmeket, aggodalmakat és vágyakat mindkét fél felől.

Hát igen!Nekem van egy 9hónapos kislányom(a helyzet szar,már hogy így írom hitelek a házra stb..)de mindezek ellenére az életben nem adtam volna oda másnak!!Ha lenne másik azt sem,mert inkább túlórázik a férjem csak hogy megkapja azt ami kell.

És eleve nincs véletlen,védekezni lehet,utána már késő agyalászni.Véletlen nem lehet teherbe esni!Én sem lettem az,csak mert akartam fogant meg és született a lányom,ha nincs gumi akkor inkább nem szexelek.Tudom lehet elítélő amit írok de én így Érzek!

A te életed a te döntésed.

annál jobb mint amit sokan tesznek,hogy megölik a babát.

Valahol igazságtalan az élet...én gyereket szerettem volna de meghalt.

Másnak megadatott egy élő baba,és "eldobja" magától... fura.

Én tamarynal értek egyet.Majd az idő igazolja csak vissza a döntés helyességét.

Remélem a kicsi születése örökbe adása után is hallunk rólad,mert nem hiszem,hogy ez ennyire egyszerű ahogyan leírod,vagyis annak tűnik így.

Én soha semmilyen körülmények között nem tudnék lemondani a megszületett gyerekemről,de nem vagyunk egyformák.Nem ítélek el senkit,azt sem aki örökbe adja,azt sem aki inkább elveteti.Mert szerintem nincs igazán jó döntés,csak rossz és rossz között lehet ilyen helyzetbe választani.Kíváncsi leszek ha megosztod velünk az érzéseidet azután amikor oda adtad a kicsidet.Én nem tudnám megtenni,bele őrülnék.

Innen látszik, mennyire megosztja az embereket az örökbefogadás maga. Higyjétek el, én sem gondolkodtam rajta, csak mostanában, amikor 32 éves vagyok és két missed abon vagyok túl. Lehet, hogy én is vágynék gyermekre, és ha nekünk nem adatott meg, hogy legyen, akkor örökbe fogadunk. Ehhez nem az kell, hogy lenézem mindkét felet, hanem inkább azon gondolkodni, hogy régen például az az anya, akinek volt teje, adott minden csecsemőnek. Ez is így működik. Régen nem volt ennyire meghatározott a tulajdon, ...

Inkább azon gondolkodj, hogy mivel régen is nőttek fel gyermekek az otthonban, én szülőként szeretetet adnék annak a gyermeknek, nem kérdés, hogy az enyém-e.

Rengeteg gyerek születik úgy, hogy nem akarták, nem megfelelőek a körülmények és majd csak lesz valami alapon anyuka kihordja, megszüli, majd szembesül a nehézségekkel... sokan ezek közül a gyerekek közül felnőnek a vér szerinti szülőkkel rossz körülmények között (szegénység, alkoholizmus, stb) (hangsúlyozom nem mindegyik, sokan közülük), de ami még megdöbbentőbb, hogy sok közülük intézetben köt ki, úgy hogy a szülő nem mond le róla, mert majd ha "jobb lesz az életem akkor nevelem tovább mert szeretem a gyerekem". Aztán közben semmit meg nem tesz (persze kivételek itt is lehetnek) hogy az a nagy betűs élet tényleg jobb legyen, azaz harcolni a gyerekért, majd 18 évesen a csemete vádaskodva kérdőre vonja a szüleit (hozzáteszem teljesen jogosan) kikerülve az intézetből kezében a nagy semmivel.

Szóval melyik szülő is szereti jobban a gyerekét?

Aki (NEM KIS FELADAT!!!) kihordja annak ellenére, hogy nem tudja felnevelni és közben gondoskodik arról, hogy szerető szülőkhöz kerüljön?

Vagy aki nem mond le róla, megvonva az esélyt, hogy jó élete legyen és megvonva az esélyt sok szerető embertől, akinek nem lehet saját, mégis lehessen gyermeke?

Minden tiszteletem a tiéd! Ha még nem vagy túl a szülésen nagyon szorítok hogy minden rendben legyen!!! :)

Én titkosan fogadtam örökbe,

Tisztellek döntésedért, nem itéllek el.

De nem tudom felfogni,megérteni miért nem vettél ( vesznek néhányan ) igénybe segitséget alapitványoktól. ?

Ismerőseim között van titkos öf, alapitványiak ( többfajta ) és olyan tipusu is mint a tied. És van "ismerős" örökbeadó is. (becsülöm nagyon)

Szia!!!

Szerintem pedig példamutató vagy,bölcs és hiszem hogy te ettől még nagyon jó ember vagy.

Döntöttél és reményt adtál egy családnak.

És fogjátok tartani a kapcsolatot majd a késöbbiekben is??

Kívánok neked minden jót ,és hiszem hogy te ettől nem lettél kevesebb,jó anya leszel majd ha ennek el jön a maga ideje.

És teljesen igaz amit a cikkedben írtál!!

Jaj a hideg futkosott a házamon a cikk olvasása közben. Én is abortusz ellenes vagyok de tudom, hogy mindig van olyan háttér ami sajnos nem engedheti meg, hogy még egy életet tönkretegyen az ember..

Jó példa lehetsz, hiszen szeretetben szeretnéd tudni a csemetét, és nem egy lépcsőn hagyod. Nem irigyellek azért amiért keresztül mész és még fogsz menni. Én képtelen lennék rá és remélem sosem lesz rá szükség. Kívánom, hogy minden számításaitok szerint történjen és az a csöpp kis élet boldogan nőjjön fel!