Szoptatás körüli tévhitek (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szoptatás körüli tévhitek
Tehéntejet nem adok most sem azt még nem szabad,főleg nem 4hónaposan.
A lelki kapocs így is megvan köztünk,nem ezen múlik,ismerek olyan anyukát aki szoptatott és még sincs köztük kapocs mert letojja a gyerekét,anyukám sem szoptatott engem és imádom a mai napig!!!!!!
Nem ezen múlik szerencsére,de aki tud persze szoptasson,nem vagyok tejpor párti!
Sziasztok!
Köszönöm a kedves hozzászólásokat és remélem, hogy tudtam segíteni valamicskét.
Elvileg nemsokára megjelenik a folytatása is, amiben a lelki hátterét írtam meg a szopis problémáknak, szerintem az is hasznos, mert sokszor nem testi-biológiai probléma van, vagy összetetten több is.
Ha valakinek segítségre van szüksége szoptatási problémánál, nyugodtan írjon privátban és megpróbálok segíteni!:-)
Szép napokat!
Jót nevettem a hurkán! :D
Én is sorolhatnám a sok hülye kérdést, amit kaptam/kapok.
Pl: 5 hónapos volt a kisfiam, amikor egy ismerős közölte, hogy már ideje lenne hozzátáplálnom, hiszen Ő már 3 hónapos korában tarhonyaleves levével etette a gyerekét....(szegény, sajnálom is...)
Vagy:
6 hónapos volt, amikor a védőnőm mondta: "neki már csak 4 óránként KELL szopiznia!" (hát én nem néztem az órát sose...)
Kedvencem:
Kisfiam 10 hónapos korában egy idősebb hölgy ismerősünkkel beszélgettem, amikor mondtam, hogy "megyek, mert már nagyon szopizni akar". Erre Ő megrökönyödve: "10hónapos és még szoptatod?"
IGEN! És remélem még jó pár hónapig tudom anyatejjel táplálni a kisfiamat! (ezt már nem tettem hozzá, csak mosolyogtam és elmentem).
Persze, ez a hölgy ahhoz a generációhoz tartozik, ahol csak az első 3 hónapban volt "divat" a szoptatás, utána jöhetett a hurka! :D :D
Gratulálok, hasznos cikket írtál, ami remélem, hogy sok kismamának fog segítséget nyújtani!
Sajnos nem mindenkinek sikerül szoptatnia, de azért érdemes tényleg próbálkozni, és nem feladni.
Egy ilyen kis összefoglaló cikket minden kismama kezébe kellene adni már a kórházban!
Az én tapasztalataim:
Az egyik babás magazinban olvastam pár hónapja, ahol 3 anyuka mesélte el a saját történetét a szoptatás sikertelenségével kapcsolatban.
Az egyik pl. azt mesélte, hogy Ő azért nem tudott szoptatni, mert lenőtt nyelve volt a babájának. A másik arról panaszkodott, hogy sárga volt a babája, ezért aluszékonyabb volt, és nem szopizott.
Nos, az én kisfiamnak is lenőtt nyelve volt, ami valóban nehezítette a szoptatást, mert nem tudta rendesen bekapni a mellbimbót és "kattogva" szopizott, de 2 hónapos korában sebészeten átvágták a nyelvféket, és utána megszűnt ez a probléma.
Valamint, 3. napon besárgult a kórházban és bizony többször segítséget kellett kérnem, mert nem sikerült felébreszteni, annyira aludt.
Tehát, nem hiszem, hogy rá lehetne fogni ilyen dolgokra a sikertelen szoptatást, ott valami más lehetett a gond, hiszen egy lenőtt nyelv, vagy sárgaság nem akadály.
Sajnos, az ún. "aranyórában" (szülés utáni első óra), amikor a legéberebb a baba, nekem nem került cicire a kisfiam, mert hát nem bababarát kórházban szültem, és senki nem jött, hogy "Anyuka, segítek mellre tenni a kisbabáját" és sajnos én sem voltam túl bátor, és első babásként kezdő anyukaként én sem voltam túl tájékozott...
Sőt, hiába kerültem 2. napon roomingbe, éjszaka nem volt ott a kisfiam, csak hajnalban kaptam meg újra...és még sorolhatnám...
DE a szoptatás nem ezeken múlik! És szerencsére erre én is rájöttem!
Nekem is nehezen indult, voltak akadályok, én is kaptam már a kórházban receptet a tápszerhez, amit ki is váltottunk és az első 3 hétben hébe-hóba adtam is pótlást, mert a védőnőm sem világosított fel rendesen! Teljesen felesleges volt a pótlás, csak magamat idegesítettem az állandó vízforralással, visszahűtéssel...mire elkészült, már aludt is a Picur...
Szóval, kedves kismamik: csak pozitív hozzáállás, pihenés, stressz mentes környezet, sok-sok folyadék, és rendes táplálkozás, szerintem ezekre van szükség az első hetekben és biztos menni fog a szoptatás! :)
Az én kisfiam 11 hónapos, mai napig szopizik (éjjele is), emellett eszi a szilárd ételeket is, még nem volt beteg, jókedvű, egészséges baba, aki már a születési súlyát is megtriplázta! :)
Sok sikert mindenkinek!
Én ebben nem lennék olyan biztos. Amúgy a szoptatós anyuka odafigyelhet, hogy mit eszik. És bármennyire is tejpor párti lennék abban az esetben, ha nem tudtam volna szoptatni, a gyerekorvosom, aki mellesleg nagyon jó szakember, négyhónapos kortól házi tehéntejet javasolja.
Amúgy a szoptatást megszenvedtem egy kicsit a kezdeti időszakban, először nem volt tej, aztán túl sok volt, majd bizonyos zavaró körülmények miatt teljesen visszaapadt, de bíztam magamban, b1ztam a tapasztalt szoptatós anyukákban, és a gyerekem ösztöneiben, aki húsz hónap után semmire nem cserélné a cicit. Ő tanított meg szoptatni, én csak az öszötneimet követtem, és a gyerekem igényeit. És a lelkikapocs....az megfizethetetlen.
Szia!
Nagyon jó a cikk.Nekem is gondom volt a szoptatással-hiába olvastam el mindent, volt szopis füzetem is.de ott bent szülés utáni első napokban ezek nem is jutottak úgy eszembe-a szülés hatása alatt voltam.meg sok minden összejött-hamar lett tej-túl sok a babám besárgult és rosszul tettem elsőre mellre-cumizott.második harmadik naptól nem is volt hajlandó szoipzni-szerencsére rengeteg tejem volt és fejtem.jó lett volna ha a csecsemősök segítettek volna legalább az első két nap-mondjuk minden etetésnél-és látták volna a baba és az én gondjaimat-vagy legalább mindig lett volna bent valaki-akivel ezt meg lehetett volna beszélni.persze a védőnéni nagyon szoptatás párti volt meg a csecsemősök is-cumi cumisüveg csak legvégső esetben került elő.de rengeteg dolguk volt-így erre már nem maradt idő.pedig pont ez az első pár nap lett volna a legfontosabb-jó lenne ha lenne szoptatási tanácsadó külön a kórházakban.
Bearanyozta a napomat a cikk :D örülök, hogy ilyen jól összefoglalt írás lett belőle! Mi most hagytuk abba nemrég a szopit, kétéves a lányom, 26 hetes a pocaklakóm :) Én is mindent pont úgy csináltam, ahogyan Nóri írja, minden nyikkra szopi, azon aludtunk el, nem bántam. Kaptam én is hideget meleget, bár nálunk a védőnők és a dokik is nagyon szoptatáspártiak, a családból azért jöttek az óva-intések és csúnya nézések. Aztán mindenben nekem lett igazam. Sárát nem kellett erővel leválasztanom, mert ő döntött így a születésnapja körül. Még pár hétig járt puszit adni a cicire, de ez is elmúlt hamar :D Már előtte magától rászokott egyik pillanatról a másikra, hogy egyedül, cici nélkül aludjon el. Pedig féltünk tőle, hogy ezzel bajunk lesz, de mivel kielégítettem ezeket az igényeit, már nem kell neki és nyugodtan megy az élet tovább. Most nemsoká következik a külön ágyikó... na ettől tartok, mivel jön a tesó, ha nem jönne, sztem menne ez is mint a karikacsapás, mert már olyan nayglány, de így sztem nehezebb dolgunk lesz.
Visszatérve a szopira. Sosem adtam cumit, cumisüveget, mostanában néha iszik abból kakaót, de csecsemőkorában nem kapott. A szolnoki kórházban amúgy is nagyon csúnyán néznek, ha cumit adsz a kicsi szájába, sztem helyesen teszik, hogy tiltják.
Sztem mindenki hallgasson a belső hangra. ha az azt mondatja veled, hogy sírásnál adj cicit, akkor adj, ha azt érzed, hogy nem jó nélküle aludni, akkor neki sem jó nélküled. Egy anya tudja, érzi ezeket a dolgokat. Én is pont azért hiszem, hogy most már menne Sárinak is a különalvás, mert én is igénylem.
Sok sikert mindenkinek. A szopizással, öleléssel, összebújással, hordozókendővel, nem lehet elkapatni a gyereket!
Nálunk a kórházban nagyon segítők voltak a csecsemős nővérek, jöttek, amikor segítség kellett, segítettek, megmutattak mindent, akár órákat is ott voltak velünk. De mégsem ment. :(
Kűr, hogy nincs minden kórházban így. :(
Sziasztok!
Én is osztom azt a véleményt,hogy akkor adj a kicsink mikor kér,nem pedig menetrendszerűen.Egy idő után kialakul a rendszere a babának.Az első lányommal minden ment,mint a karikacsapás,egy kicsi bibi volt kirepedt a mellbimbóm,kb.max 2 hét alatt begyógyult,és itt jön az,hogy a mamák emiatt a fájdalom miatt hagyják abba a szoptatást,pedig begyógyul az a cici!!!Sajnos lázas beteg lettem és az injekciók miatt elapadt a tejem,az orvos mondta is számítsak rá,de sajnos elkerülhetetlen volt.
Második lányom nem tudott szopni.Visszamentem az orvoshoz akinek mondtam,hogy tudom,hogy nem fáj a szoptatást,meg ki szokott repedni a mellbimbó az elején ami be is gyógyul,de ez amit most érzek nagyon fáj.Megvizsgált és közölte,hogy csoda,hogy eddig is cicire tettem a kicsit,mert VÉRHÓLYAGOK vannak a tejcsatornáim végén,ami elpattan és az fáj.Ő javasolta,hogy tanuljak meg fejni és úgy,hogy az ne fájjon,mert annak is sok sok technikája van és üvegből adjam neki a tejet,mert attól,hogy nem tudok szoptatni az anyatej az üvegből is anyatej.A kicsi lányom ugyanis préselte a cicimet a szájával és attól volt a vérhólyagom.Persze mivel nem volt a tej kiszívva belőle lázas is voltam és begyulladt a mellem,amit sírva egy meleg víz kádba ülve kifejtem,de sikerült.Rátaláltam egy fejőgépre ami úgy ahogy illik az utolsó cseppig lefejte a tejem,ja kézi mellszívó volt,9 hónapos koráig volt tej,plusz egy rokonnak kb.7,5 liter fagyasztott tejet adtunk,mert nekik nem volt.
Megtanultam,hogy minnél jobban kiürül a mell,annál több tej termelődik.Az én védőnőm pedig azt mondta ez így igaz és hangoztassam minden kismamának ezt.
Most van egy 4 hetes kisbabám és szó szerint ha óránként kér a babám cicit,akkor óránként kap ha 15 percet szopizik akkor 15 percet,ha 1 órát akkor 1 órát szopizik ő tudja mennyi kell neki.Éjszaka felébred enni,de mivel ott nagyobb az idő eltérés olyan kemény lesz a cicim,mint egy labda és annyi tej is van benne,hogy szegény alig tudja bekapni,de ő mosolyogva elégedetten elalszik rajta.
Tehát én is azt mondom akkor egyen az a baba amikor ő kér
De jó fej vagy!
Én a szülés után voltam azon a véleményen, hogy a védőnőnek kellett volna azért pár szót szólnia a nehézségekről és fájdalmakról, amit a szoptatás okoz. Az én védőmőm nagyon aranyos, de sajnos a terhességem alatt állandóan a toxoplasmával volt elfoglalva, ami nem baj. Csak kevés. Amikor a szoptatás iránt érdeklődtem nála azt mondta, nyugodjak meg, mert majd minden megy magától. Hát, kakit megy magától. Küzdeni kell!! És ez nagyon fontos.
De, valóban saját magamnak kellett mindennek utána olvasnom. Mire számítsak a szülésnél, kórházban. Pedig, szívesen beszélgettem volna pl. a szoptatásról valakivel.
Kár, hogy kevés hozzás hasonló védőnéni van!!
Köszia cikket,nagyon jól sikerült!
Nállunk most épp felmerülő gondok vannak a szopás-hízás terén a dokink szerint,sikerült is elbizonytalanítania,de a cikked megnyugtatott affelől,hogy így a második gyereknél,még mindíg jók az ösztönös megérzéseim és jól csinálom a dolgokat!
Sziasztok!
Fiam már hároméves, de még mindig lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudtam szoptatni. Sajnos szerintem a kórházban cseszték el az egészet a csecsemősök. Kisfiam elég aluszékony volt, ezért állandóan keltegették, hogy be ne sárguljon és állandóan odanyomták a kis fejét a mellemhez, hogy szopjon. Szegénykének ez nem nagyon tetszett csak sírt és sírt, nem fogadta el a mellemet, de nem is csodálom. Úgy tudom, hogy vannak babák, akik megszületnek és szinte már egyszerre keresik a cicit, de vannak olyanok is, akiknél ez pár nap múlva következik be.
A végén már azt mondtam a csecsemős növéreknek hogy most már szeretnék kettesben nyugalomban lenni a babámmal. A terhességem alatt nekem eszembe sem jutott, hogy nem fogok tudni szoptatni.
Kb. 3 hónapos koráig kézzel fejegettem a mellemet, mert sajnos otthon sem akart szopizni. Olyan 4 hónapos korától már csak kizárólag tápszert kapott, mert egyre kevesebb és kevesebb lett a tejem. Persze nem segített a védőnőm, sőt amikor 3 hónapos lett a fiam azt mondta, hogy már el kellene kezdeni a hozzátáplálást, meg a teájába nyugodtan keverhetek bele már egy kis mézet /amit 1 éves kortól lehet adni/... stb. stb. Persze nem fogadtam meg a tanácsát sosem, mert mondott még sok hülyeséget. Én a hozzátáplálást egyébként 6 hónapos korában kezdtem el, előtte nem is fogadott el semmit, még az almalevet sem.
Sajnos a korházban nekem sem mutatták, és nem is segítettek, hogy hogyan szoptassam a kisfiam. (négy éves)Nem tudtam ügyesen szoptatni, így sok-sok teát ivott cumisüvegből, (a korházi latexos) Hazamentünk és ott már ügyesebben cicizett, de a cumisüveg megmaradt. Nagyon sokáig a szájába lógott, még 2 évesen is. A lányom (1,5 éves)Nála már a szülést követő 15 percben meg is szoptattam. Kis drágám... Szóval kezdettől kezdve elutasította a cumit. Öklendezett tőle. Azóta sem volt még a szájában, csak addig mig beleraktam. Már el sem kezdem rászoktatni. Viszont cicin alszik el este is és délbe is. Persze ha jóllakott, vagy elég volt, fogja magát és hátatfordít... Imádom.
Még egyszer le a kalappal a cikkírónak.!
Szia!
Sajnos kénytelen vagyok eggyet érteni veled (már annyiban), hogy egyszerűbb felírni, mint foglalkozni a kismamával, babával.
A lányomnak a terhesség 9 hónapja alatt 5 védőnője volt, szülés után 2 (KETTŐ) alkalommal volt itt a védőnő (26 hónapos az unokám), mikor hazahoztuk(+ 3 nap, hosszúhétvége), és utánna 2 héttel (akkor lázasodott be a lányom a "pangó" tejtől).
Sajnos nem minden védőnő olyan, hogy törődik a mamával-babával.
Sziasztok!
Nagyon tetszett a cikk, de gyakorlott "szoptatós" anyaként, és olyan nagyiként akinek a lánya is szoptatott egy-két észrevételt hozzáfűznék.
- Anno, 1981-ben mikor a fiam született, senki nem segített hogyan kell szoptatni, fejni. (A fiam, mivel a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve (2X) átkerült Szolnokra a korszülött osztályra /4 kg, 62 cm, "elefánt a porcellán boltba"/.) Itt senki nem segített hogy kell fejni, sőt... Akkor még KILENC NAP kórház kötelező volt (szülés + 8.-ik nap varrat szedés + 1 nap ellenőrzés). Saját kérésemre a főorvos "átkával" mehettem a fiam után a 8.-ik napon. Ott egy (akkor számomra) "öreg cigányasszony" (BOCS!!! SENKIT NEM AKAROK MEGBÁNTANI!) De 20 évesen egy 40 éves, hatodik gyerekét szülőnő akkor annak tűnt, megtanított fejni. A kórházban volt "fejőgép", de Ő mondta: "Sz.rt nem ér, a java bent marad, olyan tőgygyulladásod lesz, hogy a szemed kiugrik a fájdalomtól!"
- A lányom születésekor "büszkén" segítettem az első gyermekes anyukáknak, és akkor döbbentem le igazán, hogy a csecsemősnővérek mennyire nem tudnak segíteni.
- Amikor a lányom szült, ő is mint "modern jány" (sicccc) kapott kölcsön elektromos "fejőgépet",, mereven elutasította a "régi" fejési technikát! Két hét után sírva kért: mutassam meg, hogy kell kézzel kifejni a tejet, mivel a gép nem az igazi.
- A két gyerekemnek, 7 tejtestvére (5 Szolnokon a kórházban, 2 itthon), az unokámnak 1 tejtestvére van.
Ezzel a kicsit bőlére sikeredett magyarázattal csak azt akartam leírni, hogy sajnos sokszor a nővérek, védőnők sem tudnak igazán segíteni.
Aki szoptat, szoptatott valamikor az tudja: NINCS SZEBB AMIKOR A KICSI CUPPOGVA, MOSOLYOGVA ELALSZIK!
Sajnos a gyerekorvosok, védőnők nagyon könnyen "kivágják" a tápszer-receptet. Könnyebb mint a "frissanyukával" leülni, elmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Jónak tartom a cikket, gratula hozzá!
Viszont azzal nem értek egyet, hogy rengetegen csalódásként érik meg, hogy nem tudtak szoptatni. Sajnos császároztam, altattak. Élő hulla voltam szülés után, még vért is kellett kapnom. 3 nap után kerültünk a kislányommal. A melleim be voltak durranva, nem tudott szopizni, nem tudtam bekapni. Próbáltam kimasszírozni, de nem sikerült. Mikor hazajöttünk, a párom segített, és kb. egy héten belül sikerült. Akkor már aztán abszolút nem fogadta el a cicit a lányom, csak sírt, és sírt. Hozzászokott, hogy a cumisüvegből nem kell megdolgozni a kajáért. Amit le tudtunk fejni, azt megkapta cumisüvegből, de ez nem volt elég? Hogy honnan is tudtam? Mert napi max. 120 ml-t tudtunk lefejni. Kérdezem én, hagyni kellett volna sírni a kisasszonyt, mert éhes volt? Csak, és kizárólag azért, hogy ne kelljen neki tápszert adnom? Ettől nem érzem magam rossz anyának, ugyanolyan értékűnek tartom magam, mint aki tudott/tud szoptatni.
Ja, mellesleg akkor aki nem simán, hanem császárral szül, vagy épp' nem simán esik teherbe, hanem lombikkal, az már pokolra való anya? Mert ezekről a dolgokról sajna nem tehetünk!
Sziasztok!
én védőnő vagyok és már a terhesség utolsó harmadában beszélgetek a kismamákkal a szoptatásról, és amikor mennek szülni, már tudják mit kell csinálni, azt h hinni és bízni kell magukban, h akarni kell, h először az agyban kell eldönteni h nem lesz gond ill. ha lesz azt meg lehet oldani, h ha a szülés utáni 2. napon még nem ömlik a tej még nem kell feladni és elkönyvelni h nincs tejem, stb. szóval felkészítem őket időben.
DE amitől égnek áll a hajam, h a kórházban is 3 óránkénti szoptatás van, ha baba-mama szobát kérnek akkor is éjszaka külön vannak és akkor az ápolók megetetik a babákat tápszerrel v cukros vízzel! emellett mikor kijönnek a kórházból 5-6 naposan, hazafelé még bemennek a gyermekorvosukhoz aki kezdésnek "biztos, ami biztos alapon" felírja a tápszert és javasolja h legyen otthon. szóval nem könnyítik meg a munkát, gyakorlatilag földbe tiporják mindazt amit addig elértem.
sőt olyan is volt h egy szuper jól szopó csecsemőnek az anyának rengeteg teje volt, a gyerekorvos javaslatára 3 hónaposan elkezdték a hozzátáplálást.
félre ne értsetek, nem akarok én senkit sem áztatni és ráverni a sikertelenség okát, de lássuk be, sokaknak sajnos sokkal könnyebb annyit mondani h pótolj neki, mint órákon, napokon át dolgozni az anyával együtt azon h beinduljon, fennmaradjon v gyarapodjon szegény édesanya tejtermelése.
NAGYON REMEK CIKK!!!! Gratulálok hozzá! :))
A kisfiam esetében pont ahogy a cikkben állt, félelemből a biztonság kedvéért kapott tápszert néhány hetes korától. Bár 13 hós koráig szopizott, hasfájós is volt majdnem eddig. Tapasztalatlan voltam és anyukámtól is annyit hallottam, hogy neki vékony volt a teje.
a lányomnál már rutinosabb voltam, jobban bíztam magamban. Már 11 hónapos és sosem kapott tápszert, 6 hós koráig csak anyatejen élt, eztán még egy-másfél hónapig csak néha egy-két kanállal evett hozzátápit mert nem kellett neki. A mai napig nagyon cicis és jól is lakik csak cicivel.
Eszik már nagyon sok mindent, napi háromszor, ha elfogadja. De pl betegeskedős és kánikula időszakban szinte csak cicin él még most is! Hála égnek ezúttal másképp álltam a dolgokhoz, jobban bíztam magamban és tessék! :)