Pikkelysömör tünetmentesítése?! (beszélgetős fórum)

Köszi, ugyanígy látom.

Én azért tudtam napok alatt átállni, mert 1. rosszabbra gondoltam, és szinte örültem, hogy nem hullik ki a hajam, hanem psömör, de akkor egy kicsit rossz volt, mikor utánaolvastam rendesen...

De velem már gyerekkoromban is történtek dolgok, amik...amik után az ember átértékeli a dolgokat, és nem autóbaleset, vagy ilyesmi, hanem eleinte nagy tehernek tűnő...mondjuk betegség, eü gond, amibe, ha belegondolsz, rájössz, hogy együtt lehet élni vele, normális, a régi életed élheted, és semmi baj, neked ez jutott, van, akinek sokkalta rosszabb...

Én is értem, hogy ez egy nem jó helyzet, egyet is értek, de nem ez a jó megközelítés, valóban, de jó annak, akinek nincs, de mindenkinek megvan(nak) a keresztje(i), kinek mi, tudni kell viselni, és bánni vele.

Hidd el, megértjük - legalábbis én tutira (és sztem bettiletti is:)). Én is 17 évesen szembesültem először azzal, hogy kegyetlenül hámlik a fejbőröm, és szépen kúszik a vörös, viszkető hámlás a homlokomra is... Tudom, milyen ezzel fiatal lányként/nőként szembesülni, akkor én is drámáztam, önbizalmam zéró lett, totál elástam magam. Elkönyveltem, hogy én így soha a kutyának se fogok kelleni, totális kétségbeesés, gondolom, ezt nem kell magyaráznom.Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy milyen ez az érzés... Aztán kaptam Locoid Crelo-t, meg vmi atomkénes sampont, le is szedte csodálatosan. Aztán eltelt vagy fél év, kijött a tarkómon meg a fejbőröm hátsó részén, és onnan az elmúlt 6 évben még egyszer sem sikerült tökéletesen eltűntetnem. Vizsgaidőszakokban, amikor agyonstresszeltem magam (minek?), iszonyatosan be szokott durranni. Aztán rájöttem szépen lassan, hogy a drámázás nem segít. Én nem voltam olyan kis okos, hogy nekem ez heteken belül leessen, kellett vagy 2-3 év szenvedés, mire beláttam, hogy vazze, tényleg jobb, ha nem parázok és nem csinálok belőle nagy ügyet. Sok betegségnek lelki oka van (ha nem mindnek) és a gyógyulás sokszor agyban dől el. Ezt már sikerült más betegség kapcsán is bebizonyítanom magamnak, de nem akarok most ide kiseregényt írni :). Ergo amit eddig is mondtam/mondtunk: pozitív hozzáállás és ki kell próbálni a szteroidok helyett a természetes(ebb) cuccokat: mindent, amiben tengeri só/iszap van. Előre nézni, és arra gondolni, amikor jönne a nagy önsajnálat, hogy ennél bizony sokkal rosszabb dolgok is vannak. Ahogy egy barátnőm mondaná: örülök, hogy 2 fülem van, mégse vagyok szatyor :)

Ja, jövő 7en veszek és próbálok ki egy újabb sampont, ha beválik, megígérem, leírom ide ;)

Ezt írtam szintén. ;)

Én épp ezért amúgy nem is kezelem, csak ha nagyon szükségesnek érzem, hogy ne szokjon hozzá.

De ha lecarom ahogy van, akkor mondom, visszahúzódik :)) A fő szabály még, hogy nem szabad hozzányúlni, vakarni.

Figyelj, én nem vitázok, csak próbállak ráébreszetni, hogy mi a valódi baj!

De te minden ilyen jellegű hozzászólást leszólsz, semlegesítesz, hogy nektek az miért nem megy, miért nem jó...

Én nem estem sehova, tudod, ezt is írtam, sok mindenben volt már részem, láttam csúnya sorsokat, méltatlan helyzeteket, de gondolom, haja még van, gondolom, normál életet élhet, akkor mi ekkora baj?

Én drámázok? Nem, nekem nincs rá okom, és nem is fogok, nem is akarok! Tudod, képes vagyok felfogni, hogy az csak árt, amíg valaki legalább ezen a szinten nem tudja kontrollálni az agyát, addig ne várjon javulást, mert a teste azt hajtja végre, amit az agya mond neki, és ha hiszed, ha nem, ebben igenis van igazság.

Tényleg nem érted, hogy az milyen, amikor valakinek valódian nagyon kínzó psömöre van, amit írtam? Ők is élnek! Tudod, élnek...

És igen, szerintem egy kontrollálható probléma esetén, amíg élheti rendesen a mindennapjait, addig ne drámázzon senki.

Aki teszi, az meg viszi magát bele jobban és jobban a bajba...de tegye, ha úgy a jó neki, nekem aztán... :)))

Nem reagálok sehogy, de baccus, talán téged is idegesítene, ha valamit 4edszer kérdezel pl. és nincs válasz, csak a jajgatás.

Tehát, mit próbált már ki? milyen kúrát???

Szerinted ez a vita helye??

Hagyjuk már,én egyszerűen a tünetmentesítésre voltam kiváncsi..

Miért fújod fel???

Gondolom neked van okod drámázni!!

A többieknek köszi a segítséget,neked is,de te át estél a ló túlsó oldalára,ez már sértő,ha valakinek valami baja van de még él, az ne drámázzon???

Miért kell így reagálni?

Kétségbe van esve és ennyi!!!!

Az károg jogosan és drámázik, akinek keze-lába felkötve a kórházi ágyon, és meg sem mozdulhat, annyi a sebe mindenhol, mert szétszakad...

Az a dráma!!!!

Miért, milyen?

Akkor még nem látott elég szörnyű dolgot, betegséget, nehéz sorsokat, ha ezen jogosnak érzi a drámát....nekem is ez van, és amióta tudok úgy hozzáállni, ahogy érdemes, szinte eltűnt...

Nos, miket próbált ki az általam írtak közül???

Nem drámázik,de ha mégis,akkor van rá oka!

Ha látnád értenéd...

Sok mindent kipróbált a 2 év alatt,de semmi javulás!

Pedig azt érzem.

Mit próbált ki, melyiket?

Köszi a segítséget,de amit írtál,már kipróbálta kúraszerüen!

És nincs dráma...

Ha így áll hozzá car is lesz neki...

Nézd meg, én nem is foglalkozom vele, semmit, de nem is nyúlok hozzá, már nem is szokott szinte soha viszketni sem, semmi...kizárom, és nem törődök vele, meghálálja azzal, hogy nem okoz nekem gondot.

Örüljön, hogy csak ennyi a baja...

Én is fejbőrös, de nem kell drámázni, mondom, hozzáállás kérdése minden, hogy mi mennyire szar...

Sokaknak nem jön ki bőrön, aki fejes, kb senkinek.

Diprosalic cseppet, kell íratni, a háziorvos is írhatja, azt kell esténként rákenni, illetve kénes sampont kell venni, írja a háziorvos ezt is, azzal kell hajat mosni, utána persze rendes samponnal is, azzal két mosás kell, 5-10 percig álljon a fejen mindkét adag, és utána rendes samponnal megmosni, esetleg gombaölőssel, pl. tgél, vagy korpa elleni sampon.

Ennyi.

Nincs dráma :) A bőr mint írtam védhető sok testápolással, sheavajjal, amiből egy nagyobb tégellyel kerül 3500ftba, neten rendelhető, és ezzel ha beült a kádba, végigkenni a testét, de akár testápolóként is használható, bár kicsit sűrű, íyg a meleg víz kicsit oldja a kézben és akkor könnyebb felkenni, álljon a bőrön, aztán simán lezuhizik tusfürdővel, ami lehetőleg szintén hidratálós, ennyi.

Nem kell ekkora ügyet csinálni belőle...

Jó,értem,de higyjétek el az akinek kevés van

az is írtóra szenved...

A fejbőrös rokonom,pl: most attól retteg,nehogy a testén is kijőjjön,nehéz ilyenkor azt mondani,hagyd már abba,már azt hiszi,ha gondol rá attól is kijön...Sajnálom őt,nem hisztizik ne értsétek félre,hanem fél, én megértem mit érez!

Amúgy kezelés mellett ő is nyugis lenne(talán)

de nem kezelik neki a bőrgyógyász semmit nem segít neki,megse nézi a fejét!

Akkor volt egy helyen,ahol 25.000ft-ért ajánlottak neki gyógymódot,ami tünet mentesíti,de ezt azért nem engedheti meg magának,gondolom nincs egyedül..

Ezért továbbra is várjuk a segítséget,ja a fejbőrös rokonom köszöni a segítséget a sorstársainak!!!

így is van.

Nekem egyből (napok, talán hetek alatt) sikerült a szemléletváltás, volt már részem dolgokban ezelőtt is, és szinte másnapra úgy álltam hozzá, hogy semmi gáz, örülök, hogy CSAK ENNYI, és nem több, vagy nem valami súlyos, vagy ilyesmi...

Nem kell keseregni rajta, semmi baj, ez van, amin úgysem lehet változtatni sehogy, azon minek idegeskedni...

Nagyon fontos a stresszmentesség, tudni kizárni a világot, és főképp nem a psömör miatt idegeskedni, az bizonyítottam fokozza, ahogy az alkohol-fogyasztás is.

Kenegetni, kezelgetni kell, és ennyi, sokat testápolózni az egész testet, az is jót tesz a bőrnek, kevésbé szárad, így kevesebb a psömör esélye, akár napi 2x-3x is lehet, ami hidratálós, vízmegkötős...

Olyan borúsan látják sokan a világot, pedig fogalmuk nincs mi az igazi durva...

Például amit előbb írtam, amit a klinikán fekvő psömörösökről...

Mondom, nekem -szerencsére vagy nem- sok mindenben

volt részem, így tudom értékelni azt, ami van...

Diétázni egyáltalán nem diétázom, eszem, ami elém kerül, nekem egy doki se mondta, hogy az bármit is segítene. Hajra a Diprosalicot kaptam eredetileg, de lecseréltem Elocomra és az nekem sokkal jobb volt. Erősebb sztem, mint a Diprosalic.

Stresszmentesíteni valóban nem könnyű. Ez egyfajta "gondolkodásmód-váltást" igényel, ami nem megy egyik napról a másikra. Nekem is időbe telt, amíg rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb pozitívan állni a dolgokhoz, mint állandóan siránkozni, a problémán rágódni, és sajnálni magamat, hogy ilyen fasza kis betegségben van részem. De mára elértem, hogy nem csak a pikkelysömörhöz, hanem más dolgokhoz is sokkal pozitívabban tudok hozzáállni, és mintha mázsás súlyokat ráztam volna le magamról - és ezzel együtt a p.sömöröm is enyhébb lett... Foglalkozni kell vele, de egészséges keretek között, arra koncentrálva, hogy gyógyulni fog, nem pedig keseregni azon, hogy van. Örököltük, ezen már nem tudunk változtatni. Azzal viszont megkönnyíthetjük a magunk dolgát, hogy nem a p.sömör miatti kesergés és önsajnálat tölti ki a napjainkat, hanem másra is koncentrálunk.

Meg szerintem ennél rosszabb is van - én pl határozottan örülök, hogy van 2 kezem meg 2 lábam. Azok hiányát nehezebben viselném, akkor inkább már kenegetem a lábamon meg a karomon a foltjaimat :)

Nekem ez vált be. Könnyű, csak el kell dönteni,a fejében, neki. nem aggódni, hogy jajjajjjajj......

Kórházban rokonom látott a bőrklinikán olyanokat, hogy áldja az eget, akinek csak kevés van... az egggész testük olyan, és fiatalok, iszonyatos fájdalmaik vannak, még a kórházból sem mehetnek ki, nemhogy utcára...na....

Nem egyszerű nem foglalkozni vele ,nem vakarni stb...

Egy ideig sikerül neki,majd aztán ezerrel,stressz mentesíteni szerintem senkinek nem könnyű!!

Persze van akinek bejön,minekünk ez és a diéta nem segített.

Az eddig érkezett válaszokat köszönjük szépen!