Petesejtdonoros lombik (beszélgetős fórum)
Szia Miri5!
Köszi az infót, és az árakat.
Nagyon sajnálom, hogy még nem tudtátok megcsinálni, mert nem jött meg. Bízom benne, hogy a doktornő megoldja! Amúgy az aviva tornát nem próbáltad? Az nagyon jó szerintem. Voltak olyan tornatársaim, akiknek szépen meghozta. Csak egy tipp, hátha segít ha még nem ismered.
Jelen, szedem mind a kettőt! Én úgy szoktam, hogy 1 óra mindenképpen elteljen, bár nálam több idő van a kettő közt. A Letroxot rögtön a felkelés után be szoktam venni, hiszen azt étkezés előtt kell, szóval azt 5-5.30 közt veszem be, az Estrofemet pedig reggel 8 körül.
Az egy óra különbséget azt hiszem, az endokrinológusom javasolta.
Sziasztok!
Nekem tünetmentes(!!) bélendóm volt, a lombik kivizsgálások alatt derült ki. Volt műtét, de nem tudtak mindent kiszedni, a nagy bélműtétet pedig nem vállaltam. A GNbRH t sem.
Nekem végül RG saját sejtes lombik sikerült végül 37 évesen , endo miatt szteroid vérhigító és LDN mellett. Plusz Diéta (glutén vörös hús kávé tea csoki).
Én úgy tudom az endo nem feltétlenül roncsolja a petesejteket. A gond inkább az, hogy a nem megfelelő helyen lévő sejtek az immunrendszert pörgetik.
Sziasztok lányok! Annyian írtatok, hogy egyszerűbb egyben reagálnom...vagyis köszi itt mindenkinek, mert nagyon sokat segítettetek!
Válaszaitok alapján úgy döntöttem, hogy a GnRH-t nem vállalom, a stimulációval is leállok egy időre, mert valóban nem tesz jót a miómáimnak. A Reprofittal megbeszélem, hogy az év vége felé, de legkésőbb januárban induljunk el petesejtdonorral (sajnos decemberben nem lesz náluk leszívás). Addig kivizsgáltatom magunkat sokkal részletesebben azok alapján, amiket itt írtatok visszamenőleg is. A Profertilt és a folátot még be kell szereznem.
Megnéztem az epigenetikát is, soha nem hallottam róla, de ez így már teljesen más. Őszintén szólva teljesen lefoglalt... a pasim pedig nem hagyta hogy beszéljek róla, annyira tetszett neki az egész... és ő már hallott róla, csak más formában.
Köszi még egyszer az infókat!
A részleteket is egyeztettétek, ugye? Hogy hányadik ciklusnapon kell menni, illetve azt hiszem, egy hónappal előtte nem lehetsz beteg, különben nem a valós eredményt fogja mutatni.
Biztosan a Synlabot mondták? Mert a vért ők szokták a G1-ben levenni, és a mellettük levő G1 laborba szokták átküldeni.
Ezt nagyon szépen összefoglaltad! Én is azt gondoltam korábban, hogy nekem aztán semmi gondom nem lesz a gyerekvállalással, anyukám 43 évesen szülte a makkegészséges húgomat, az ő nagymamájának a 10. gyereke 45 évesen született, a nővérem védekezés mellett lett terhes a szuper unokaöcsémmel, ugyan mi gond lehetne.
Ezért ért váratlanul, amikor 43 évesen, kb. fél év próbálkozás után elkezdtük a kivizsgálásokat, hogy kiderült, mind a két petevezetékem el van záródva, csak a lombik jöhet szóba. Utána volt egyetlen saját sejtes próbálkozásunk, de a beültetés meghiúsult egyértelműen férfi probléma miatt, persze nem tudom, hogyha ott rendben lett volna minden, mi lett volna a beültetés eredménye, de igazából ez már nem is érdekel.
Aztán nekem is kiderült Marához hasonlóan a Th1 túlsúly, időnként az NK-ban is voltak eltérések, szóval manapság már azt tartom szinte csodának, hogy ennyi nehezítő körülmény mellett egyáltalán meg tudnak foganni és születnek gyerekek. Nekem is lett terhes 42 évesen kolléganőm, sőt 45 évesen egy volt kolléganőm saját sejttel, nem is tervezve a babát, de úgy gondolom, ők inkább a kivételt erősítik, a szabály sajnos más. Lehet nem fair az élettől, de akkor is ez van.
Nagyon kedves, amit írsz.😘 Én is így gondolom, annyi, hogy nekem az elején sem voltak kétségeim.
Én teljesen megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy létezik ilyen lehetőség.
Férjem korábban viccelődött, hogy ha nem jön össze a lombik (egy saját sejtes próbálkozásunk volt, akkor nem jutottunk el a beültetésig, utána férjem betegsége miatt hosszabb szünetet tartottunk és már donorosan folytattuk), és az örökbefogadás sem, akkor veszünk valahol gyereket.
Amikor először olvastam a donoros megoldásról, boldogan újságoltam férjemnek, hogy látod, tényleg vehetünk gyereket.😊 Bennünk szemernyi kétség sem volt, és most sincs, tudtuk, hogy ez a nekünk való lehetőség, és semmilyen dilemmát nem okozott, pedig nálunk teljes donorembrióról van szó, a férjem genetikája sem lesz benne, bár én az enyémből azért becsempészek a babába😉. Nekem nyilván kicsit más, hiszen az a pici bennem fog növekedni, és a három rövidke terhesség alatt is úgy tekintettem a babára, hogy ő teljes mértékben az enyém. De férjem is nagyon készül az apukaszerepre, ő sem foglalkozik azzal, hogy lesz benne egy kis más genetika is. Onnantól, hogy megtörténik a beültetés, ő már a mi gyerekünk, sőt én most is így gondolok arra a kicsire, aki türelmesen várakozik (mondjuk mást nem tud tenni, szépen le van fagyasztva😊), hogy érte menjünk.
Bár mi ebben nagyon elfogadók voltunk, és tulajdonképpen ez is örökbefogadás, csak éppen embrió örökbefogadása, a tényleges örökbefogadásnál én biztosan nem tudtam volna ennyire elfogadó lenni, így azt a vonalat - bár sokszor szóba került főleg a vetélések után - mégsem erőltettük.
Ami meg a hasonlóságot illeti, hány esetben van, hogy a gyerek nem feltétlenül hasonlít a szüleire.😊
Engem nem érdekel a genetikai hasonlóság, nem külsőleg akarom magamat vagy a férjemet a gyerekünkben látni, hanem inkább értékrendben, tulajdonságokban, világszemléletben, amit mi adunk neki át neki.
Persze elfogadom, hogy más nem így látja, az agyammal értem mindenki indokait, de akkor is azt gondolom, hogy ez a donoros megoldás fantasztikus lehetőség sokunk számára, amivel persze nem kötelező élni.😉
Fúú, valaki nagyon bátor!
Én sohase mertem ilyet tenni, most se mernék :)
Pozi eredményt kívánok, nagyon drukkolok!
Ma elmentem HCG-t nézetni. Elvileg este már fent lesz az eredmény.
FET+7 napon már mutatnia kell valamit, ugye? Tehát ha nem nulla, akkor akár jelenthet is valamit? Ha pedig nulla, - akkor is…
Nagyon megértelek. Én pont ugyanezekkel az indokokkal hittem sokáig, hogy nem vagyok elkésve (kiváló genetikám van, édesanyám is 43 évesen esett velem teherbe, egészséges vagyok, fitt, pontos ciklussal, rengeteg példa van 40+ szülésre újabban). Aztán meglepődtem, amikor sorra nem sikerültek a lombikok. Nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy tévedtem, s a korom és az endometriózis észrevétlenül tönkretette a petesejtjeimet. Pont úgy voltam, mint te: véltem, hogy ha ötödnapig elmegy az embrió, akkor nem lehet rossz a petesejt, s ha korábban ültetik be, ha jobban odafigyelnek, ha szerencsés a következő együttállás, akkor megmarad az embrió, hisz "épp csak meg kell tapadjon". Évekig hittem, hogy csak picike plusz kell a sikerhez és azt csak meg kell találni, s nehezen emésztettem meg, hogy az ötödnapos embrió és a beültetés/megtapadás között nem "picike", hanem kozmikus szakadék van - hogy egy ideig küzd az az embrió, mert az élet utat akar törni magának, de valójában hibás s nincs esélye, akármit teszek én vagy az orvosok. Ezért is próbáltam még a Reprofitnál is négy saját sejtes lombikot - hogy biztos lehessek benne, tényleg nincs esély. Az egyre romló eredmények végül elfogadtatták velem, hogy nincs értelme a folytatásnak - bár persze valamennyi kétely mindig marad.
Igen, donorpetesejttel végül összejött a terhesség. Az se volt egyszerű menet, mert pont ahogy írod, közben keletkeztek nálam is más problémák... szóval mire elfogadtam a donorpetesejt gondolatát, majdnem arról is lecsúsztam. Volt nekem is miómám, polipom (kevés, kiműtötték), meg nagyon erős TH1 dominanciám (túlműködő immunrendszer, ami nekem ugyan jó, hisz megvéd, de a beültetett embriókat sorra betolakodóként kezelte s megölte), azt immunszupresszáns gyógyszerekkel kezelni kellett.
Ahogy a lányok is írták, a donorpetesejtes embrió az újabb kutatások szerint átvesz sok mindent a kihordó anyából, mert a környezet, méhlepény, méh dönti el, melyik magzati géneket nyomja el s melyikeket hozza előtérbe. Van kutatás, amely szerint a donoros magzat genetikai állományának 30%-át is befolyásolja a szülőanya. Én ebben eleinte nem hittem, hagymázas képzelgésnek tartottam az egészet, amivel a donorosok nyugtatgatják magukat... de be kell lássam, tényleg sok kutatás mutatja ki ezt. Keress rá a donorpetesejt-epigenetika kérdéskörre, de itt is van pár link:
Én is nagyon óckodtam a donortól az elején, emlékszem, konkrétan rá is kérdeztem a dokimnál, hogy “azért egy icipicit rám is hasonlíthat majd a baba?” Mosolygott és azt mondta, hogy ne vicceljen, hát persze! Az anyából is kap, a mi vérünkből növekszik, mi tápláljuk, ez csak pindurka, egyetlen sejtes segítség ahhoz, hogy terhesek legyünk, de belőlünk épül, bennünk növekszik, az összes többi sejtje belőlünk fejlődik…
Olyan szépen beszélt, szinte megható volt hallgatni… és megnyugtató is egyben.
A párommal arról beszélgettünk, hogy ha esetleg egyáltalán nem hasonlítana se rám, se rá, biztosan van a családban valaki, akire hasonlít
egy kicsit… egy nagymama, egy testvér, tejesen mindegy!!! Szőke vagy barna, kerek arcú vagy ovális, mandula szemű vagy kis gomb szemű…. Akkor is imádni fogjuk, ha egy csilingelő villamosra hasonlít….
Nekem eszembe jut pár dolog, miközben a hozzászólásaidat olvastam, de csak zárójelben jegyzem meg. Mert ezek csak 'szerintem' vagy ',ahogy én érzem' : pl. hogy az újabb és újabb stimulációk nem kedveznek miómák ellen. Minél több stimud lesz, amikor saját petesejtet érlelnek zsákszámra, vélhetően erősödnek vagy számosodnak a miómáid. A GNRH-kezelést vagy depot injekciós kezelést ( mintha korábban ezt olvastam volna itt a fórumon és utána még máshol is) pont a miómák csökkentésére (is??) adják, - ez az egyik módja a nem műtéti úton való megoldásnak.
Én is 42 évesen kezdtem a férjemmel a lombikot, mint Gingli. 3 IVF, 38 petesejt és még az utolsó itthoni körben, majd' 45 évesen is lettek jó minőségű 5naposaink. Voltak megtapadások és 6-7-8 héten megállt terhességek. 40 felett ez már saját sejttel nehéz és az 1% az baromi kevés. Hiába élsz egészségesen, eszed a sejtfiatalító vitaminokat és sportolsz, de ezt én is csak 8 év lombik után látom így.
Amit most másképp csinálnék ha 42 éves lennék, az az, hogy bármilyen új stimu előtt, legyen az még saját sejtes ( amúgy megértelek, hogy még akarod azt a vonalat is próbálni ), a férjemmel csináltatnék egy profertil-kúrát + egyen mellé plusz folátot is. A kúra min. 3 hónap legyen és csak utána induljon a köv. stimu. Mert ha nem volt neki mély és részletes kivizsgálása ( nemcsak a spermaszám a döntő), akkor bármi lehet, akár nála is.