Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetős fórum)

A krizis osztályon én voltam, de akkor még nem pánik miatt.

Ne haragudj, de ez a széndioxidos történet nekem sántít. Ezekben az esetekben nem lesz több széndioxid a levegőben. Ha állnod kell a kocsiban a dugóban, akkor kevesebb lesz az oxigén ott? Egy zsufolt helyen talán, de ahhoz már nagyon zsúfoltnak kell lennie. Ez nem valós tény, nem reális félelem, annyi oxigén bőven van ilyenkor is, amennyi kell, miért jelezne veszélyt az agy, annyi széndioxidod bőven el kell tudnia viselni. Tehát szerintem ezek az esetek a tömeg miatt vannak. Illetve nálam a közlekedés, a közlekedési eszközök hozzák ki, meg a labilissá váló biztonságérzet.

Ha neked nem tetszik a Bach-virágterápia meg a többi, akkor ne csináld, attól még nekem jogom van itt megemlíteni és ki is próbálni. És ha használni fog, nem kell elhinned, hogy használt. Meg lehet érteni azt is, aki próbál más utakat keresni és nem akar gyógyszertől függeni élete végéig. Ezzel csak a tüneteket nyomják el, mint általában, vagyis ez nem nevezhető gyógyulásnak, én pedig gyógyult szeretnék lenni. Tehát továbbra is azt gondolom, hogy a legjobb, bár hosszadalmas és nem könnyű út feltárni a probléma okát és szembesülni azzal, amivel kell és pozitívra fordítani a negatív dolgokat, amik a problémát okozzák. Nem utasítom el a gyógyszert, mert kellhet, de az egy mankó és nem tartom elégnek.

Az pedig hogy elutasítást kaptam emiatt az egész miatt, nem az én hibám volt.

Szerintem sajnos igazad van, a szeretethiány ronthat ezen. Köztudott, hogy az ölelés, simogatás nyugtató hatású. Amúgy nekem is rideg típusú anyám van... Esetleg, család híján egy kiskutya, vagy barátnők is sokat tudnak segíteni. Sajnos, pl. A munkám miatt nem tudok kutyát tartani, barátnőkkel is ritkán találkozok. Nekem van családom, ami nagyon jó, de a munkám egy merő stressz, nekem ezért ott szokott kijönni, vagy hazafele úton. Ez elmúlni nem fog, kordában kell tartani szerintem. (Vagy a munkába kéne egy kutya, na jó, ez vicc...)

Amúgy a low-carb fogyókúrák is rosszak nekünk, én ezért reggel-délben mindig eszek kellő szénhidrátot, aztán este már nem, hogy ne hízzak. Az érzelmi evők is pont ezzel kompenzálnak, elhíznak, de talán nem lesznek pánikosok, csak ha hirtelen fogyózni kezdenek.

Nem értek veled egyet, nem kell rögtön gyógyszerhez folyamodni. A pánikot laktát, szén-dioxid ki tudja váltani, ez orvosilag bizonyított tény, csak hogy kinél mennyi váltja ki, az nem mindegy. Ez a pánikhajlam.

Pánikrohamot félelem is okozhat, valóban, de akiknél pl. Sportolásnál, vagy zárt térben sok ember között jön ki először, azok a szén-dioxid érzékenyek. Utána már félhetnek az adott helyzettől, és akkor a kettő kombinációja okozza.

Pajzsmirigy túlműködés is lehet a ludas, neked azt nézték?

És mi a helyzet azzal akinek mindaz megvolt ami neked nem és mégis pánikos?

A városi legendákat meg hagyjuk, hogy virágterápia, kineziologia, családállitás stb. meg a vese dolgozza fel a streszt

Ha valami érzékeny a legkisebb stresszre is az a szívműködés

Gyógyszert kell szedni, ha az első nem használ, majd használ akárhányadik, vagy legalább is kezelhető mértékre csökkenti a tüneteket

CO2 az autóban

Be is tenné a kaput ha ilyen lenne

Ez is csak egy pánikjelenség

Én lehetőleg úgy közlekedek hogy ne kapjak pirosat. Ha motor akkor elkezdek szédelegni, ha autó akkormeg "feszengek" az ülésben, kaparászom az orrom és minden fölösleges dolgot csinálok amig zöld nem lesz. Akkormár semmi gond ha megyek.

Volt egy barátnőm, ha motoroztunk, akkor még semmi pánikom nem volt, és pirosat kaptunk, ő elkezdett valamerre dőlni a motoron. Ha mentünk semmi gond nem volt

Ha engem bármi hétköznapi betegség, mint a napokban lázasság elkap, a pánikos tünetek visszahúzódnak

Persze előjönnek azonnal ha elmúlik a "civil betegség"

Érdekes hogy engem még egy orvos/nővér sem röhögött ki, pedig nem ma kezdtem a kórházba, ügyeletre rohanásokat

Egyszer benyomultam a krizis osztályra ahova kötelességük felvenni ha önként megyek be.

Valami ápoló aszisztens elkezdett velem kekeckedni

El is hajtottam keményen a francba, oszt hazamentem, de ez nem pánik volt hanem más ok miatti végső kétségbeesés

A vesédnél arra gondoltam, hogy ha kicsit gyulladt, akkor ez a gyulladás ráerősíthet a pánikhajlamodra, de kezelnie már orvosnak kellene a vesédet.

Az edzőterem is eleinte kedvezhet a pániknak, mert ugye edzés közben savasodnak az izmok, plusz szokatlan a környezet, plusz ha rég szellőztettek, több lehet a szén-dioxid, de ezt sok ember észre sem veszi, csak mi, pánikhajlamosok. Próbálj eleget aerobozni, hogy egyre jobban bírd a terhelést, és eleinte visszavenni a súlyokból, hogy ne savasodj be hirtelen, aztán ezt is egyre jobban fogod bírni. Ha áporodott a levegő, nyiss ablakot. Jó, ha egy baráttal mész, mert kedélyesen beszélgetve elterelődik a figyelmed. De maga az edzés nagyon jó, mert egyre többet fogsz bírni, és csökken az egész pánikhajlam, szóval ne hagyd abba!

Még annyi, hogy a tejsav kb. Fél óra alatt lebomlik edzés után, ezt jó tudni. Gyorssegélynek nekem a friss levegő, szőlőcukor és víz vált be, plusz a tudatos hasi légzés, lassan, és nem kell nagy levegőket venni, sőt, pár mp-re vissza is lehet tartani, ami fura, mert légszomjat érez az ember, de mégis ez segíthet. Még én is tanulom-gyakorolom ezeket a technikákat, de úgy tűnik, segítenek! Fel a fejjel!

Ha belegondolok, hogy kb. húsz éve egyszer volt egy rosszullétem, ami akár kezdődő pánik is lehetett. Apámmal bementünk a Kútvölgyibe, ahol a nővérek kiröhögtek. Iszonyú rosszul esett. Aztán kb. öt évvel később egyszer éjszaka nagyon rosszul voltam, kihívtuk a mentőt, a mentősnő pedig a szemembe mondta, hogy olyan, hogy pánikbetegség, nincs. Khm. Később is volt, hogy rosszul éreztem magam, nyugtalan voltam nagyon, mentem anyámhoz, hogy öleljen meg, segítsen, vigasztaljon, ő meg hidegen ellökött... szörnyű volt. Aztán volt egy nagyon durva időszak, amikor gyógyszer nélkül lettem jobban, el se mentem orvoshoz. És most úgy tűnik, kissé elhanyagoltam ezt a dolgot, és ha nem is vagyok rosszul, de nem oldódott meg a probléma, tehát lépnem kell, fel kell dolgoznom a félelmeimet és nektek is ezt tanácsolom. Nemrég elmeséltem anyámnak, hogy miféle problémáim voltak a közlekedésben - pl. nem mertem átmenni szélesebb zebrákon az úttesten, aztán ez úgy tűnik elmúlt, lekopogom - és erre úgy nézett rám, mint egy elmebetegre, mondván, valami akkor mégse stimmel veled... és ezzel részéről el van intézve. Amikor csúcsra járt a betegségem, azt se vette észre és egyáltalán nem is érdekelte. Régen nagyon fájt, hogy amikor érzelmileg szükségem volt rá, elutasított, hideg volt, mondván, felnőttél, hagyjál békén, de hát nem volt kihez fordulnom és mégiscsak az anyám!! De mit csináljak, ez van. Nem rossz ember egyébként, de nem egy túláradó típus, mint ahogy én sem. Régen rettenetesen szenvedtem a magánytól és attól, hogy nincs senkim és azt hiszem, voltak időszakok, amikor ez szó szerint az agyamra ment. Már Csehov megírta, hogy a magány szörnyű dolog tud lenni, és ez igaz is. Oké, jó dolog az egyedüllét, az is kell, persze, de van egy pont, amikor már káros, ha nincs kivel lenned. Pláne, hogy a sors sose adott egy igazi párkapcsolatot, csak morzsákat... miért? Ha belegondolok, elkeseredek, inkább nem teszem. De embertelen, hogy mennyi emberhiányt, öleléshiányt, szeretethiányt elviseltem már ebben az életben és nem értem, miért kell ennek így lennie. Azt hiszem, a különféle mentális-lelki-egyéb problémáimnak ez az egyik oka. Az is nagyon fájt, hogy kinevettek, közölték, ilyen nincs, hülye vagyok... most nem akarom az egész életemet megírni itt, hisz hosszú lenne még a problémák sora, a lényeg, hogy most valamitől úgy éreztem, le kell ezt írnom. És nem akarom ezt tovább, nyitnom kell, fel kell tárnom, mi az igazi bajom. Tudjátok: ha az Isten problémát ad, ajándékot is ad vele. Csak most hirtelen rámjött a magány és ez az egész, sírni tudnék tőle... na jó.

Áldás rátok, kívánom, hogy találjátok meg az elrejtett kincset! Úgy legyen. Üdv.

Az izomlázat nem a tejsav okozza, ez tévhit, hanem az izom apró sérülései.

A veseproblémák egyrészt arra utalnak, hogy kevés vizet iszol, másrészt a vese az érzelmi lereagáló. Nekem is volt régebben jópárszor, annyira, hogy fetrengtem a fájdalomtól, egyszer majdnem el is ájultam. Szokott lenni manapság is néha, de ennyire nem rossz. Szerintem túlerőltetted magad illetve valami érzelmileg megviselt. Akinek hajlama van erre, annál könnyen kijöhet a veseprobléma érzelmi hatásoktól, főleg ha egyébként egy visszahúzódó, kicsit zárkózott emberről van szó, aki nem éli meg látványosan az érzelmeket, inkább önkéntelenül is kicsit elfojt, mint ahogy én is.

Nagyon köszönöm a részletes, kimerítő választ.

Megfogadom a tanácsaidat. most abból amit leírtál lehetséges, hogy a vesefájdalmam a gyúrástól keletkező felgyülemlett tejsav okozta? mivel pár hónapja elkezdtem edzeni és ott kezdődött az egész vese probléma, később pedig jött ez az egész amit leírtam. visszagondolva olyan 4-5 évre tudom tenni ennek az egésznek a kezdetét, de rohamom csak az elmúlt hetekben volt.

Nekem is van sajnos pánikhajlamom, amik nekem segítenek:

Sokan érzékenyek közülünk a széndioxidra, amitől stresszesek leszünk (ez biológiai hajlam...) az autóban ezért én mindig résnyire letekerem az ablakot! Ne várd meg, hogy a co2 kezdjen felgyülemleni. Ja, a co2 ilyen szintje nem káros az egészségre, csak egyesek (én is) feszültek lesznek tőle...

Nem csak kívülről jöhet az emelkedett co2, hanem attól is, ha a hasi helyett mellkasi légzésbe kezdesz-pl görnyedő testhelyzet miatt. Tehát, segíthet, a tudatos hasi légzés.

És most jön a paradoxon! A feszült helyzetekben elkezdünk túllélegezni, ami a pánik testi tüneteit előidézi-amiket le is írtál. Próbáld ilyenkor kifújni a levegőt, majd pár pillanat múlva elkezdeni újra levegőt venni- vagyis rövid légzésszünettől jobb lesz-e?

Ami még bekavarhat: megerőltető sportnál tejsav képződhet az izmokban, és arra érzékenyeknél ez is pánikot provokálhat.. Minthogy (szakirodalom szerint is) a tejsavas injekció is pánikot provokál, ez teljesen normális, csak van, akinél alacsonyabb koncentráció kihozza. A túra utáni rosszullétnél én erre gyanakszom nálad...

Tehát a sport nálunk szigorúan aerob legyen, és ajánlott az aerob kapacitást fejleszteni.

Nekem már az sokat segít, hogy az ellenség többé nem láthatatlan, hanem a neve szén-dioxid és tejsav!

Egyetlen eset van, amikor nem sikerül megnyugtatni magamat: vírusos betegségek kezdetekor, még a köhögés-tüsszögés kezdete előtt érzem a pánikos tüneteket, tehát a fertőzések rontják. Mivel Te is szülő vagy, a gyerekek által hozott vírusok, egyéb fertőzések is ronthatnak a helyzeten. A veséddel is talán így függ össze... A gyerekek egyébként nagyon jó nyugtatók, ha kicsit rosszul vagy, öleld, simogasd meg őket, sokszor már ettől el tud múlni... Ha van kutyád, ő is segíthet:)

Remélem, valamit tudtam segíteni, nagyon sokat olvastam a témában, még mindig nem világos minden összefüggés. Úgy veszem észre, hogy a kalcium-magnézium szedése, sok víz és tea ivása segíthet - elvileg előbbi semlegesíti, utóbbi hígítva, kimossa szervezetdből a tejsavat. Vészhelyzetben nekem többször bevált a szőlőcukor pasztilla is.

És végül: ez az egész dolog összefügg az elegendő alvással, elegendő sporttal, fehérje és szénhidrát elegendő! fogyasztásával... Bonyolult a dolog, van egy hajlam,, de szerintem (remélem) kézben lehet tartani, ha tudjuk, mivel állunk szemben....

Ajánlom még Szendi Gábor pánik leírását... Kitartás!!!

Szia, én hozzájuk jártam, sokat segített, és olcsók is, a többi szakemberhez képest:

[link]

Sziasztok!

33éves családapa vagyok.

Azért próbálok meg ide is írni, mert már fogalmam sincs mi lehet a bajom. Talán Pánikbetegség, de lehet meniere szindróma, vagy bármi más. Ezt szeretném kideríteni, mert régóta orvosokhoz járok eddig minden lelet negatív, de én mégis rosszul érzem magam. Kb. fél éve enyhe vesefájdalmaim jelentkeztek, a létező összes vizsgálatot megcsinálták rajtam, de minden negatív lett. Pár hete egy túrából hazatérve reggeli közben rosszul lettem, ájulásos tünetek, de nem ájultam el. Hányinger, remegés, halálfélelem. Mentőt hívtunk mivel fél órán belül sem múlt el, bevittek sürgősségire, ott már enyhültek a tünetek kaptam infúziót, jobban lettem. A dokik véleménye, egy 5évvel ezelőtti szédüléses betegség lefolyása lehet, de ezek csak találgatások. Hazaengedtek még aznap. jobban éreztem magam 2 nap után, szinte teljesen elmúlt minden bajom. Aztán rá egy hétre otthon újra előjött. Most már megérzem a jeleit. Hideg izzadó láb, egyre gyengülő erő, ájulás érzés kezdete, amin a lefekvés sem segít és 5-10perc után erős remegés, még egy inget sem tudok begombolni olyankor magamon. Taxit hívtunk, ismét sürgősségi, ahol egy nagyon normális doki volt, aki azt mondta, hogy a tüneteim alapján pánikrohamom volt, és olyan mintha könyvből olvasná a pánikroham jellemzőit. Adott egy szem frontint, ami jól ellazított. Azóta többször éreztem autóban is, főleg piros lámpánál, hogy kezdődik valami, ablak leteker, mély levegőket szív, a levegőt lassan számolva túl tudok jutni rajta. A közérzetem folyamatosan rossz. Nem tudom, hogy ez a pánikbetegség, vagy más bajom lehet e, de már kezd megőrjíteni, hogy nem tudjuk mi a bajom, de érzem, hogy valami nincs rendben.

Közben előjött egy fogfájás is, állítólag ez is lehet pszichésen.

Köszönöm mindenki válaszát, aki ebből ráismer valamire, vagy tud javasolni valamit, hogy merre tovább!

Szia!

Sajnos tudom miröl beszélsz ugyanezeket élte át én is.Mindenképpen pszihiáter segitségét kérd ez magátol nem fog elmulni.A frontinrol csak annyi hogy olyan mintha fogfájásra fájdalomcsillapitot vennél be , elmulik a fájdalom de a betegség nem szünik meg! Pánikbetegségre valo gyogyszer kell és rendbe fogsz jönni.Lehet elsöre nem találják el melyik gyogyszer lesz jo neked , nekem az 5. segitett! Nem könnyü de meg lehet gyogyulni! Kitartást és jobbulást!

Szia!

Mindenképpen menj pszihiáterhez! Azt h magadban kell eldönteni h meggyogyulsz meg minden agyban döl el ezeket csak azok mondják akik még nem éltek át ilyen betegséget.Persze akarni kell meggyogyulni és nem szabad feladni de kell az orvosi segitség és a gyogyszeres kezelés! Ez egy hosszu nehéz folyamat de ki lehet belöle jönni! Kitartást és jobbulást!

Szia!

Mindenképpen menj pszihiáterhez és minél hamarabb!

Nálam ugyanigy kezdödött de mivel azt sem tudtam mi az h pánikbetegség azt hittem majd elmulik.Aztán egy éjszaka olyan rosszul lettem h azt elmondani nem tudom :-( Elmentem orvoshoz kivizsgáltak semmi szervi bajt nem találtak innentöl egyértelmü volt h pánikbetegség.Ne huzd az idöt mert minél tovább maradsz ebben az állapotban annál nehezebben jössz helyre!Nálam 13 éve jött elö akkor kikezeltek azota semmi bajom nem volt, most sajnos megint elöjött uh most én is szenvedek mert 3 napja kezdtem el a gyogyszert szedni és kell minimum 2 hét amig hat.Azt is tudnod kell h nem biztos h elsöre megtalálják a gyogyszert ami neked jo, mindenkinek más hat. Nekem amikor elöször elöjött az 5. hatott. Uh kitartás meg lehet gyogyulni, nem lesz könnyü de minél hamarabb menj orvoshoz!Jobbulást!

Sziasztok!

Nahát, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer kénytelen leszek egy ilyen topicba írni- olvasni.

Kezdem előről a történetemet. Mindig is nyugodt ember voltam. Ha értek is bosszúságok, nem idegeskedtem rajta(talán pár percig, de hamar túl voltam rajta). Év elején kezdődött. Tudniillik mindig is féltem a fogorvosoktól. Január első hetét kín keservesen éltem túl. Alig aludtam, alig ettem..mindezt fogfájás, 3 fog együttes kezelése miatt. Azóta minden nap sajnos az agyamba furakszik hol erősebben, hol gyengébben a félelem a következő fogfájástól. Nem segített az sem, hogy a munkahelyen egyszerűen kikészítettek, hetekig idegeskedtem. (Időközben az egyetemen is vizsgaidőszak volt, illetve kezdtem egy tanfolyamot a munka és az egyetem mellé) Március közepén egyre rosszabb kedvem lett, sokat voltam lehangolt. Április végén volt egy nagyobb rosszul létem a munkahelyen. Szinte szétfeszített a tudat, hogy be vagyok zárva, ülök a monitor előtt. Sírtam, nem bírtam abbahagyni. Már-már ki akartam ugrani az emeletről. Akkor taxival jöttem haza. 1 napot itthon maradtam pihenni, de utána ismét dolgoztam. Pár napra rá már annyira elviselhetetlen volt az érzés (halálfélelem, csupa rossz gondolatok), hogy édesanyámat megkértem kísérjen el a háziorvoshoz. Felsoroltam a tüneteket. Rögtön rákérdezett, hogy szedek-e fogamzásgátlót. Igen, szedtem. "Azonnal hagyd el!"

..és én elhagytam. Gondoltam milyen jó lesz, mert biztos attól vagyok ennyire lehangolt és negatív. Eltelt egy hónap és úgy ahogy mérséklődtem. De attól a munkahelyi probléma ugyanúgy fenn állt, illetve (biztos viccesen hangzik) a fogam is minden nap idegesített, de nem fájt. Most nyáron mindig a menzesz előtt 1 héttel éreztem, hogy rosszabbul alszok, lehangoltabb vagyok. Gondoltam ez is majd elmúlik lassan. Másfél hete azonban egy nyaralásból hazafelé tartó vonat úton hirtelen rosszul lettem. A vonaton az ülésre feküdtem le..azután a buszra alig bírtam felszállni, de a testvérem unszolására nagy nehezen kibírtam a 20 percig tartó buszozást.

Utána jártam dolgozni metróval, busszal, semmi baj nem volt.

Aztán jött a fekete leves. Egy hétvégi tengerparti utazásra voltunk már nyár eleje óta befizetve. Tudtam, kb 6 óra lesz az út, de vettem be hányinger ellen gyógyszert, gondoltam majd kibírom. A busz egy régi, emeletes busz volt, ahová be voltak zsúfolva az emberek, levegő nem volt. Miután elfoglaltuk a helyünket, 3 perc múlva már le is szálltunk, mert rám jött a pánik.

Nem utaztunk..

A hétvégét itthon töltöttem a családdal. Ma pedig mentem rokonokkal egy nagyobb bevásárló központba. Ismét rám tört a pánik, de erőltettem magam, hogy bent maradjak, így kb 15 percet kibírtam ott. Ma kezdődne nyár után a tanfolyamom, de úgy érzem képtelen lennék ott maradni.

SEGÍTSETEK!!! Menjek pszichológushoz?

Szia!

Ha elmész pszihiáterhez, és õ megállapítja a betegséget, szerintem igazolja, hogy beteg vagy. Bár az nem derült ki, hogy mihez kell. Én 20 éve vagyok pánikbeteg, de senkit nem érdekel igazábôl.

[link]

segítsetek lécci!

Igen, minden félelem halálfélelem, ezzel én is egyetértek, azt most már sejtem, mi váltotta ki nálam ezt az állapotot, de az hogy hogyan változtassak rajta, azt sajnos még nem tudom.

Nehéz, mert nincs helyhez kötve, sem történéshez az, hogy mikor jön rám a rosszullét.

Vannak jobb és rosszabb napok, megpróbálom magamban leküzdeni a félelmet, és valami pozitív dologra gondolni, és arra hogy mindjárt vége...

Egész jól megy, de rájöttem, hiányzik valaki olyan, akivel tudok róla beszélni,aki hasonló dolgokon esett át.

Szia!

Én is hasonló okok miatt írtam az oldalra... Ha gondolod írj! :)

Sziasztok!

8 hónapja én is küzdök, kisebb- nagyobb pánikrohamokkal sajnos...

Az első és egyetlen nagyobb még december 30-án volt... rám is hívták a mentőt. A kórházban nem találtak semmit, a vérképem is majdnem tökéletes volt. Beláttam, hogy valami nem jó és orvosi segítséget kértem, mert állandó halálfélelem gyötört, egész nap szinte ez töltötte ki a gondolataimat, semmit sem tudtam 100 százalék odafigyeléssel csinálni.Állandóan a halál és az az utáni dolgok,(mi is lesz a halál után)foglalkoztattak. Én is meghalok meg mindenki mi értelme van a világnak stb... Az egész életkedvem odalett, pedig mindig nagyon jó kedvű és vidám voltam.

Elmentem egy szakemberhez, és 2 alkalom után majdnem teljesen meg is szűntek a rosszullétek.

Igyekeztem elmagyarázni magamnak, hogy mindez csak az agyamban létezik... Aztán május végén megint jött egy roham... el is mentem az orvoshoz.. és megint vérvétel, kivizsgálás, kardiológia.. Eddig persze nem találtak semmit. Pénteken és szombaton volt rajtam egy 24 órás vérnyomásmérő, mert a pulzusom nem túl alacsony. Sokszor ideges vagyok, és szorongok, de pontosan nem tudom, hogy mi miatt.. Talán de tényleg csak talán egy okot tudok mondani.

Tavaly szeptemberben meghalt a sógorom 38 évesen szívrohamban, egyik pillanatról a másikra, és ez eléggé megrázott.

Ezen kívül viszont nagyon boldog életem van, van egy pici lányom, készülünk az esküvőnkre. Sokszor arra gondolok, hogy tiszta hülye vagyok, sokan cserélnének velem, én meg itt "hisztizek".

Gyógyszert még nem próbáltam, és nem is nagyon akarok, max egy egy Valeriana vagy Sedatif PC.

Szeretnék itt esetleg olyanokkal beszélni akik hasonló dolgokat éreznek/mennek át, mert sok esetben ez is segíthet.

Sziasztok! Én még új vagyok tegnap

regisztráltam az oldalon, azért csak most

írok mert előtte nagyon sok hozzászólást

végigolvastam. Remélem az olvasottak

alapján nekem is tudtok segítséget adni.

Most röviden elmesélném, hogy nálam,

hogyan kezdődött. Egy téli napon történt

amikor éppen lakóhelyemről

tömegközlekedési ezközzel, " táv.

buszjárattal" indultam volna dolgozni.

Már a buszmegállóban elkapott egy

addig ismeretlen eredetű félelemérzet.

Alig vártam, hogy felszálljak a buszra, de

itt kezdődött számomra a rémállom.

Mint emlitettem téli nap volt de olyan

hőhullám tört rám, hogy a végén már

csak póló volt rajtam, mégis ömlött rólam

a verírék, közben meg iszonyú

szájszáradás és fulladásérzés. Kínomban

már ha elhisziek ha nem a busz belső

üvegének a lecsapódó páráját

"nyaldostam" . Mivel fiatal ember

vagyok voltam és némi tartás szorult

belém, vagy csak az, hogy mit szóllnának

mások valahogyan kibírtam a 25 perces

utat. Ahogyan leszálltam a buszról

betántorogtam a munkahelyemre és

tényleg szó szerint támolyogtam, pedig

siettem nehogy összeessek. A

munkahelyemen persze így nem

dolgozhattam ezért kivittek a kórházba,

ott az orvosnak elmondtam a történetem,

gondolom a tünetekből levágta, hogy mi

történt velem, mert a vérnyomásmérés

után fél szem gyógyszert adott és közölte,

hogy másnap keressem fel a házi

orvosomat. Ez megtörtént aki

kivizsgáltatott, majd felírt medazepam-q

nevű nyugtatót. Teltek múltak a napok

ismét busz, de ami a legalattomosabb az

emberi agyban az velem is megtörtént,

félni kezdtem attól a helyzettől ami az

első rosszullétem helyszíne volt. Innentől

kezdve felkészültem vittem magammal

vizet, hallgattam zenét ill beszélgettem a

mellettem ülővel. Sokszor segített mivel

sikerült elterelni a gondolataimat. De ez

a szemét akkor máskor támadott. Pl. Este

filmnézés közben, vagy elalvást

követően. Ilyenkor bevettem a nyugtató

felét és volt valahogy. Most ugrok a

történetemben egy kicsit. Napjainkban

járunk és bevallom elolvastam a

"betegségről" szóló rengeteg infót. Ki is

próbáltam ( homeo készítmények,

meditáció, autogén tréning, persze csak

magamnak.) Az életemet élem van

szerető feleségem gyönyörű lányaim,

munkahelyem, autóm, barátaim,

hobbim. Voltam már nagyon szarul a

napokban ekkor felkerestem a körzeti

orvost és irattam másik bogyót, mert az

előzző kezdett hatástalan lenni, ill vagy

úgy ahogy én szedtem. Még az életemről

annyit, hogy nagyon stresses melóm van,

és itt nem a megfelelési kényszerről van

szó, hanem állandó készültég, balesetek,

halálesetek, agresszív figurák, stb...

Rengeteg barátom is van akikkel meg is

szoktam inni néhanapján valamit. Na és

itt jön a Ti segítségetek, emlitettem az új

bogyót Frontin 0,25 szedjem, vagy ne

szedjem. Azt tudom, hogy sokan

munkahely válltoztatást javasoltok majd,

de az sajnos nem megoldható. Magamról

még annyit, hogy nem vagyok túlsúlyos,

szoktam sportolgatni amikor az időm

engedi. Pszichológusnál, pszichiáternél

még mem jártam, félek, hogy belekerül

az orvosi anyagomba, ami azonnali

állásvesztést jelentene. Válaszaitokat,

segítő hozzászólásaitokat előre is

köszönöm!