Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni? (beszélgetős fórum)

Az a nő, aki ilyen férfiről álmodik, meg is érdemli. Az ő választottja, legyen boldog élete férfijával!

Mi is laktunk a szüleimnél, amíg el nem készült a saját lakásunk. Szép volt, jó volt, elég volt. Hangsúly az elég volton. Alig vártuk, hogy a sajátunkban legyünk, pedig a férjem soha nem szólt egy rossz szót sem a szüleimre, és nem voltak konfliktusok sem. De hosszabb távon kizárt, hogy ne lettek volna. A szülőkkel való hosszútávú együttélés előbb-utóbb problémákhoz vezetett volna nálunk is. Hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám.

Bizony, a férjem még jóval harmincon innen volt, amikor teljesen önálló lett, és gőzerővel dolgozott a saját lakáson.

Igen az.

A 3. feleség, és 3. szakmámnál tartottam, de ne offoljunk.

A normalítás határai manapság tágak.

30 évesen határeset. Inkább a szüleinél mint albérletbe szerintem is. Addig tud félretenni, spórolni. Ha így is elmegy a pénze és nem tud felmutatni semmit na az már gáz.

Viszont van az az életkor amikor ez már "vállalhatatlan" és ha kitörni akar, sem tud. Nyilván itt a kényelem vektor magasan szerepet játszik. Kevés az a nő aki ilyen férfiről álmodik. Bár lehet majd ő is odaköltözik és akkor lehet egymást savazni anyóssal, apóssal mert valljuk be lépten nyomon ezt halljuk azoktól akik együtt élnek, de már azoktól is akik nem. Ez plusz konfliktus forrás.

Szerintem te 30 évesen már bőven önálló voltál.

Nem gondolom, hogy tévedek, de cáfolj meg, ha nincs igazam.

Egy újabb megosztó téma.

Van, akinek normális - van, akinek nem. Egyáltalán mi a normális?

Felőlem mindenki úgy él, ahogy akar.

Ha valaki kíváncsi a véleményemre, akkor mondom. Nem olyan férfi volt az álmom, aki 30 évesen képtelen lett volna önálló életet kezdeni. Akkor szingli lennék, de az is lehet, hogy aggszűz. Ja, aggszűz - az mégsem. 😀

Komolyra fordítva: úgy gondolom, hogy az a férfi, aki 30 éves kora körül még a szülőkkel él - önállótlan. Lehet itt beszélni szülői szeretetről, ragaszkodásról meg mindenféle kifogásról, hogy miért is él együtt a szülőkkel; ritka, mint a fehér holló, amikor indokolt az együttélés. De ezt megint hosszú lenne leírnom.

Tehát: alapjáraton nem tartom egészséges dolognak a szülővel való együttélést egy harmincas férfi esetében.

Ez földi pokol.

"Neki, egyszerűen nem volt igénye arra, hogy megszabaduljon tőlünk, mert sosem irányítottuk, nem korlátoztuk és nem azt várjuk, hogy majd ő ápoljon minket."

Te csak hiszed, hogy nem irányítod. Még talán ő is. (Anyámék is így hiszik...)

Majd lesz egy menyed talán - bár egészen kicsi az esély így - és akkor rájöttök, hogy miért egészségtelen ez.

Az fel sem merül, hogy valaki sajátot vesz nem albérletbe megy?

Mifelénk van egy nagyon igaz mondás, sose költözz oda, ahova az anyós papucsba át tud menni.

Nincs gyerekem, de egyetértek! Emlékszem, régen ezt úgy mondták: megmarad magnak. Ugye erre mondták? 😀

A te gyereked sokra is vitte! Furcsa is lenne egy olyan szülőtől, mint te, aki ennyire topon van! Úgy értem normális értékrenddel, férjjel, háttérrel, szorgossággal.

Gazdatest. 😀😀

Mindenhol más az egészséges.

Én biztos, hogy nem küldeném albérletbe a fiamat.

Igaz, simán elférünk mindig.

Most az új házban is együtt fogunk lakni.

2 lakást alakítottunk ki a házba, ami össze van nyitva egy folyósóval és így 2x 60 nm-ünk van.

Ha akarnak teljesen külön élnek, ha nem akkor közösen élünk. Van/lesz külön konyhája, fürdője, ha jön az unoka, akkor a jelenlegi szobánk lesz a gyerekszoba, ami középen van a házba, azaz minden meg van a külön élethez is.

Nem gazdatestnek képzelem magunkat, és a fiúnk sem így tekint ránk.

Neki, egyszerűen nem volt igénye arra, hogy megszabaduljon tőlünk, mert sosem irányítottuk, nem korlátoztuk és nem azt várjuk, hogy majd ő ápoljon minket.

Teljesen külön életet élünk, csak néhány helyzetben közös,)

Sajnos, ez így van :/

Nálunk családban is megesett. Nagyon keskeny az a mesgye, ahol lehet élni úgy szülőkkel, hogy később bármikor kiröppenjen. Ez egy döntés, a kényelem hatalma. Egyikük már legalább 25 éve azt mondogatja, hogy "vennem kéne lakást", mondom minek? Úgysem fogsz odaköltözni :D Nehezen változtatnak, ők az állandóságot szeretik, amibe beletartozik a környezet. Még a boltba se akarnak már elmenni, kimozdulni a komfortzónából, örökre valaki "gyerekei" maradtak.

Aztán meghalt anyuka, több mint tíz éve megy a durci, hogy ki takarítson, ki mosogasson, mert ez nem az ő dolguk.

Saját gyerekemet egyetem után azonnal kipenderítettük albérletbe, 200 km-re. Előtte már alapozott külföldi iskolában, szerintem ez az egészségesebb leválás. Időben tanulja meg eltartani magát, különben nagyon keserves élete lesz, ha megszűnik a gazdatest.

A fiam 33 éves és még sosem lakott külön, és nem is fog.

Bár tudná fizetni, de sosem élt albérletbe, ahogy mi sem, így el nem tudjuk képzelni sem, hogy más lakásába lakjunk és azért fizessünk.

Ez ugye felesleges pénzköltés lenne, ahogy Enissa is írta.

Én teljesen feleslegesnek tartom, hogy valaki azért adjon ki többszáz ezret, mert mások azt gondolják, hogy önállótlan, mert otthon él és nem egy albérletben, amit még a saját elképzelése szerint se csinálhat meg, mert nem az övé, illetve azt sem értettem sosem, hogy miért jó az, hogy hazamegy valaki és nincs kihez szólnia.

Ettől lesz valaki önálló? Hát ez hülyeség.

Se én, se a férjem nem éltünk sose albérletbe, ahogy a fiúnk se.

Tehát, a fiúnk itthon él. Ő az én pici fiam, ami sosem fog változni. Mindig az marad:D De ettől függetlenül nem önállótlan, stb.

Van saját fizetése, nem is kevés, van autója, be tud vásárolni, tud takarítani, főzni, mosni, vasalni és az összes férfi melót is el tudja végezni, ami akad, tudja kezelni a szerszámokat, azaz nem fog sírva fakadni, ha fúrnia kell egy lyukat, ki kell vésnie a falat a vezetékeknek vagy bárminek.

Persze, van, hogy segítséget kér az apjától vagy tőlem, de mi is szoktunk egymástól is és mástól is, hiszen nem érthetünk mindenhez.

Nem mehet fel hozzá senki?

Neki aztán szerintem tök mindegy, hogy anyja, vagy élettársa, barátnője, felesége teszi ezt, illetve nem, mert 50 ezernél többe kerülne egy társsal az élete.

Szexuális életét gondolom megoldja, annyi nő kínálja tálcán magát.

Amikor összejön a kémia, jön az életében a nagy ő, biztos lépni fog.

Ha meg kimondottan a szülők hülye pici fia, maradjon otthon kényelemben, ne keserítse senki életét.

Kinek normális, kinek nem.

Ha a szüleinél elszeparáltan tud élni, nem ülnek a nyakán állandóan, szabadon mozoghat, miért ne lehetne normális? Azt nem írtad, hogy a háztartást önállóan vezeti, vagy besegít, de hülye lenne albérletet fizetni, ha otthon a fentiek alapján kényelmesen tud élni. A 30 ezer forinthoz, azért jönnek járulékos költségek is, villany-gáz, internet, TV közös ktg. stb.

A barátnak is jól jönne, nem romlana jó esetben, ha ismerős óvná a lakás állagát , fűtené, szellőztetné, hiszáen állásközben is romlik az állag.

Régen volt az a "zsákod foltját megtalálom" és gereblyézem az utad...

Valahogy mára szinte teljesen eltűnt,pedig hasznos lenne szinte minden esetben.

Szerintem erősen működik neki a "kényelmi" faktor.

Ennek semmi köze a mersz, vagy nem merszhez. Mondjuk én nehezen tudom elképzelni azt a havert, aki 30 ezerért odaad egy lakást valakinek, hacsak nem vár valami ellenszolgáltatást érte, mert hát senki nem a saját pénze ellensége. És hát az sem mindegy mennyit keres, mert 200 ezerből még az olcsó lakás a hozzá tartozó rezsivel is elviszi a jórészét, és akkor még nem főz-mos rá senki.

Persze ha az én fiam lakna otthon 30 évesen, azt már nem venném annyira jó néven. Igaz, ő még csak 24, de évek óta nem itthon él, már az is fura,ha néha 1-1 éjszakát itthon tölt :)

Ja panaszkodas...akkor nem jo neki (neked??).

Ha panaszkodas van akkor egyertelmuen el akarna menni csak nem mer. Szal neki se jo. Hat ez van. Valami visszatartja.

Szoval te vagy az a ferfi! Tudni, hogy magad miatt irtad ki.

Amugy szerintem ha neki jo igy akk oke de az atlag ember szemevel ez annyira nem normalis. Vagyis en hasonlo korban vagyok de kell a sajat elet nem birnek anyamekkal osztozni. Pfu.

Mondjuk otthoneles es otthenes kozott is van kulonbseg. Van aza nyuci pici fia, anyuci adja fel a csekkket, meg az anyuci mondja meg micisnaljon tipus meg az, aki onallo ember es ha arra kenyszerulne tudna egyedul elni csak mivel szingli inkbb gyujti a penzet.

Szerintem sem normális.

Egy felnőtt embernek már kell a privát szféra.

Sosem lesz önálló.

Egy okot tudnék csak elképzelni, hogy az anyagiak miatt nem költözik.