Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni? (beszélgetős fórum)

Szerintem jellemzőbb az, hogy a gyermek korához képest túl nagy önállóságot kap és sokan elvesznek ebben az új dzsentri világban. Buli, fanta, haverok... stb.

De ez egy másik téma lenne. (adjunk témát az anonim fórumnyitóknak?:))

Azért ezt nem kellene.

Lehet, hogy egy kis gyógyulás mindenkire ráfér.

Kezdjük akkor itt.

Anonim módon fórumot nyitottál, és ahhoz képest, hogy két napja nyitottad - elég jól pörög.

Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy neked mi a véleményed a haverodról, akiről (állítólag) a témát nyitottad.

Szerinted „Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni?” - ez a fórumcím, de te nem nyilatkoztál erről. Most megkérdezem tőled, talán választ is kapok. Szerinted normális?

Másik kérdésem (ez még jobban érdekel): te hogy állsz az önállósággal? Külön élsz a szüleidtől?

Csak idéztelej, nem volt rajta mit kiforgatni.

De ez az utolsó érv! Nagyon elegáns 😂

Igen nyomorék vagyok, ezért is jó hogy legalább eddig éltem.

Nem azt tetted, kiforgattad egyszerűen.

De mint írtam, ha ettől gyógyulsz, akkor csináld.

Nem ismersz. Nem tudod, hogy élünk, mit mutatunk meg a gyerekünknek, ráadásul sok közöd sincs hozzá.

Még is megteszed, hogy a fantáziád szüleményét kivetíted és még el is hiszed, hogy így van.

Ha te ettől jobban érzed magad, akkor csináld. Nem vagyok semmi jónak az elrontója.

"Erről nem szeretnék vitát indítani, mert szerinted az én gyerekem azért van velünk, mert kényszerítjük."

Ezt nem mondtam, csak nem mutattátok meg neki, noha azt mondod lehetőség lett volna, hogy lehet másként, mert ti sem csináltátok másként nyilván mert nem akartátok, így ő sem akarja, jó az úgy neki.

Többször leírtad minek ment volna bárhova mikor ahol van minden van és ha lépett volna bármerre egyedül lenne, magányosan. Ez milyen már? Ezt te írtad, nem csak itt, már máshol is megütötte a szememet. Ilyen hozzáállással milyen alternatívát mutattatok? Félni kell az ismeretlentől? Hogy nincs jobb annál mint amit nyújtani tudtok neki, kár is megpróbálni?

Hol van ebben az hogy felkeltettétek az érdeklődést az - általatok is- ismeretlenre? Egészséges kíváncsiság, tapasztalat szerzés, ez mind hozzájárul az ember személyiségéhez, önbizalmának felépítéséhez.

Látom nem esik jól, hogy a történeted köré kitalál valamit a másik.

Pont ezért nem kellene neked sem és másoknak sem vélt dolgokat kanyarítani mások történetébe.

Nagyon jól látod, menekültem, rommá erőszakoltak és vertek azok akik lakást, autót és lehetőségeket vágtak hozzám, mindezt végső sanyargatásként.

Mert ugye csak 2 véglett van. Összetörve magányosan a sebek nyalogatása és az egymás nyakán.

Ki lehetne számolni hogy egy 30 éves ffi egyedül most mennyit költene el albérletre ,rezsire, élelemre,megélhetésre és vajon a keresőképesek közül hány embernek van ehhez egyedül megfelelő bevétele.A nyári árak is 150-200 körül voltak...

[link]

Na igen. Erről nem szeretnék vitát indítani, mert szerinted az én gyerekem azért van velünk, mert kényszerítjük.

Most mondjam azt, hogy a tied meg azért menekül otthonról, mert bántjátok?

Te is azért menekültél el otthonról, mert esetleg molesztált valaki? A lányoddal is ezt teszi valaki?

Ez esetben egy kicsit sem csodálkozok, hogy inkább a magányt választja valaki...

Nem szeretnék veled vitázni.

Szerintem az a rossz, hogy elkülditek a gyereket otthonról, szerinted meg az, ha a gyerek nem él külön a szüleitől.

Mindenki tegyen úgy, ahogy akar.

Nekünk így jó, nektek úgy.

"Itt van a családja és a barátai, nem vágyott sem vidékre, sem külföldre, hogy egyedül legyen."

Miért lenne egyedül? Lehet új embereket is megismerni. Bármilyen elképzelhetetlen. Mi van ha a sulis barátai falcolnak le, pl munka miatt? Akkor egyedül marad?

Pesten persze minden van, lehet kacsintani. Nekem nem egy évfolyamtársam volt, aki Pestről vagy más egyetemi városból jött (nem azért mert alacsonyabb lett volna a pontszám, mert nem) pusztán csak azért, hogy szárnypróbáljon, látókört bővítsen, önállósodjon, mert akart, igénye volt rá teljesen rendezett családi körülmények mellett is.

Na mindegy, ha anyámon múlt volna akkor én is még ott élnék vele, szerinte én sem akartam menni soha sehova, hát miért is mentem volna mikor ott van ő és kell ennél több?

Igazából nekem most esett le, hogy apa is ilyen helyzetben volt. 30-as évei elején vette el anyát, addig a szüleinél lakott, majd a házasság után mamáék fölé húztak még egy szintet. Sosem költözött el a szülői házból, és bár nagyszüleim már meghaltak, mai napig ott élnek. Nagyszüleim helyére pedig nemsokára tesómék költöznek párjával és őket sem érzem cikinek, vagy önállótlannak, amiért szüleimmel fognak lakni :)

Tehát csak azt akartam az egészből kihozni, hogy tök normális ez így.

Igen, meg volt minden lehetősége, de kényszert nem alkalmaztunk.

Nem akart vidéken se tanulni, pont megfelelt neki a Pesti főiskola. Pesten, mindenre van lehetőség;)

Itt van a családja és a barátai, nem vágyott sem vidékre, sem külföldre, hogy egyedül legyen.

Beszél angolul.

Németül is valamennyit.

Nem itthon ül állandóan, sokszor napokig sem találkoztunk/találkozunk.

Azt csinált mindig amit akart, mi a háttere vagyunk, akikre mindig számíthat.

A házat is bőven átbeszéltük, hogy akarja e, akarja e, hogy ennyire közel lakjunk hozzá, nem zavarja e a barátnőjét?

Tehát, igen. Minden lehetősége meg volt másra is, ezt választotta.

Mint írtam már, mindent meg tud csinálni, mindent el tud intézni. Semmivel nem vár ránk.

Amikor pl. az apja külföldön volt, ő látott el kajával.

A 'női' munkát is el tudja látni.

Nem önállótlan, nem egy here. A bankos IT melója mellett simán elmegy vendéglátózni is. Minden téren független tőlünk. Van bőven bevétele is, sosem arra vár, hogy mi vásároljunk és csináljunk meg helyette mindent.

Ja, nyaralni is jár, és nem velünk;)

Utoljára 17 évesen volt velünk nyaralni, bár idén nagy családi nyaralásunk volt, mert mindenki gyereke eljött a párjával:D

Tudom, hogy szeretné itt mindenki ránk sütni, hogy szerencsétlenek vagyunk, de azt gondol mindenki amit akar. És attól, hogy gondoltok valamit, nem lesz úgy.;)

Pl felajánlottátok bármikor is a gyereknek akár már gimisként is hogy tanuljon külföldön, vagy akár már gimisként is, hogy figyi ott egy lakás, próbáld ki magad ha nem megy visszajössz, vagy vidéki/külföldi továbbtanulás, munka? Mekkora részét látta a világnak?

Nekem ez mind megvolt és a lányomnak is megvan. Én 15 évesen különköltözhettem a nagyim gimi melletti, "felesleges" lakásába. Anyám nyilván nem örült, de tök jó volt, hogy bár szülői háttérrel, de mégis kipróbálhattam a felnőtt létet, ahogy istenkirályság volt 16 évesen 1 évet külföldön tanulni, mire oda kerültem, hogy vidéki egyetem már nem nagyon tudtak megijeszteni semmivel, másodévtől már költség sem voltam a családnak. De ez mind választás, maradhattam volna 15 évesen anyuéknál, ahogy külföldön tanulni sem volt kötelező és helyben is van főiskola.

A gyerekem 2 tannyelvű suliba jár, nem ez a környék legizmosabb sulija, de már 1 idegennyelven anyanyelvi szinten van és a mellette tanult második idegennyelven is le tud iskolázni. Ha minden jól megy ő is minimum 1 gimis évet külföldön fog járni (az ő sulijábak a szervezésében voltam kint én is), attól sem zárkózunk el hogy a fősulit/egyetemet külföldön végezze vagy annak egy részét. Ez mind-mind rajta áll és valós választási lehetősége, kérni-e sem kell, ha akar él vele.

Minél fiatalabb az ember annál bevállalósabb, kalandvágyóbb. Aki otthon ül 30+ éves koráig, mert "nem akart" elmenni sehova otthonról az maximum már csak kényszerből mozdul.

De ugyanez a nyaralás, jövés menés, világlátás. Nem azért megyünk hogy kitegyük facere, meg feküdjünk 2-3 hetet egy szállodában, hanem picit vegyülni, új helyet, kultúrát megismerni.

Csaladomban tobb ferfinek is sikerult. Hazvezetonot vett el feleseg címen. Asszonyka mindent megold helyettuk nekik csak a munkahelyre kell behordani a szőrös seghguket.

Raadasul au egyik 36 eves koraig mamahoteles volt. En egy hapsika utan sem takaritanek meg oltoztetnem mint egy csecsemot.

Igen tudom. Nem is csak anyagilag értem a segitséget, hanem ha tényleg nem boldogul egyedül vagy félresiklik valahol az élete, vagy lelki támasz, tanács, bármilyen segitség kell akkor támaszkodhat a szülőkre és ez már biztonságot ad a gyereknek.

Aki együtt él a szüleivel 30-40+an, annak is biztos meg van az oka. Kényelem, pénztelenség, lustaság bármi nem feltétlenül rossz az. Nincs két egyforma család. Éljen úgy mindenki ahogy akar és ahogy tud.

:DD

Egyébként én is azt gondolom nagy általánosságban, hogy megszüljük, felneveljük őket, tanitatjuk, aki tud elinditja valamennyire a gyerekeit, de menjenek és járják az útjukat. Közben pedig biztositjuk őket, hogy bármikor hazaérkezhetnek és amiben csak tudjuk segitjük őket. Amig élünk a támaszaik vagyunk. Itthon mindig otthon van.