Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni? (beszélgetős fórum)

Na, de ha nincs partnere valaki, akkor mi a jó abban, hogy egyedül kuksol egy lakásban?

Persze, tudom, hogy odacsődítheti a haverokat, de ha pl. dolgozik valaki, azaz reggel elmegy dolgozni, meló után nincs program, így haza megy, nincs kihez szólnia pl.

Miért jó ez? Mitől önállóbb az aki egyedül otthon, mint az, aki pl, a szüleivel?

Nem értem...

Azért milyen érdekes!

Ha én hasonlót írnék, akkor tuti, hogy rám ugranának többen, hogy ez azért van, mert anyuci pici fia és nem engedtem el a szoknyám mellől

A te lányod elköltözött otthonról, világot látott, Pesten tanult és önálló életet élt, és még sem talált magának partnert, csak 42 évesen...

Miért is fröcsögnek itt sokan a 30-as pasikra?

Milyen gond lehet a 42 éves lányoddal, hogy eddig nem talált annak ellenére, hogy önálló életet élt és nem a te szoknyád mellett ücsörgött?

Vagy milyen gond lehet a 47 éves vejeddel, hogy eddig nem találta meg élete párját? Lehet, hogy anyja szoknyáján ült eddig? Vagy ő is önálló volt, csak problémás a jelleme?

AZ én fiam csak 33 éves, miért gondolják azt, hogy ő önállótlan, stb. és miért nem gondolják azt a 42 éves nőről és 47 éves férfiról?

Na, mindegy is, csak érdekes...

ez nyilvánvaló.mikor én elköltöztem hazulról,a húgom röhögött,ilyen ház,ingyen sem kéne.most panaszkodik az emeletes házra,hát te akartad,hogy a tiéd legyen,szóval visszatérve a férfiakra,a vejem is sokáig egyedül élt,de tud mosni,porszívózni,palacsintát sütni.már nem fiatalok,42,47évesek.kár,hogy nem előbb találták meg

egymást.már nagyon szeretnének gyereket.

Csak azért írtam, mert már többen jöttek azzal, hogy felköltözött egyedül Pestre és ettől milyen önálló lett...

Nem ismerjük a fórumindító ismerősét, vagy a fórumindítót.

Nem tudjuk, hogy mit csinál otthon.

Egyáltalán nem biztos, hogy kiszolgáltatja magát a szüleivel. Persze, én megint magunkból indulok ki, mert nálunk nincs ilyen.

Az sem biztos, hogy 50 ezret ad.

Ismerek olyat, hogy semmit nem ad, mert azt gondolja, hogy a szüleinek az a dolga, hogy eltartsák őt, ameddig ő akarja.

Ismerek olyat is, aki jóval többet tesz be a közösbe, mert szerinte többe kerül a szüleinek.

De ismerek olyat is, aki csak is kizárólag a "kialkudott" összeggel szál be, akkor is, ha háromszor annyit költenek rá.

Hogy kinek mi a "minden" az relatív. Az egyik haverom született pesti, és egy új állás miatt került egy kisvárosba 40+ évesen, és beleszeretett. Sokaknak tele lesz a hócipőjük a nagyvárosi nyüzsivel egy idő után.

Vissza az eredeti kérdéshez: Szerintem minden helyzet egyedi. Ha valaki hajlandó 50e Ft-t hazaadni, az azért nem olyan reménytelen pasi. Nyilván a kényelem nagy úr, és lehet, hogy a szülei is unnak már utána takarítani, és azt is szeretnék látni, hogy előbb-utóbb képes lesz a saját lábán megállni, de pont a jelenlegi helyzetbe, érthető, ha valaki nem könnyen mozdul, ha nem muszáj. Még egy relative olcsó albérletbe se.

Egy kicsit 'összekaptunk', de részemről lezárt a téma.

Tudom, hogy jó szülők vagyunk és ezt semmivel nem fogja senki megingatni bennem/bennünk.

És ezt nem én/mi gondoljuk, hanem a gyerekünk, és az a legfontosabb, hogy ő, hogyan éli meg a kapcsolatunkat.

Mi így érezzük jól magunkat...

..valószínűleg nem késztették a szülők önállóvá válásra, és ő sem akarhatta.

Régen több generáció élt együtt, amit én jónak tartok.

Szerintem nem árt a mai világban előre tervezgetni. Ez nem görcsölés, inkább á és b terv... Gondolom, a szüleit sem fogja öregek otthonába zavarni.

Nézd! Magam részéről a témának ezt a részét (a személyeskedést) lezártam. Én nem kritizáltam senkit, nem kötöttem bele senkibe, nem állítottam senkiről, hogy rosszul csinálja amit csinál, meg sem kérdőjeleztem senki véleményét.

Viszont ha valaki egy témában önszántából bővebben kifejti a véleményét, és egy vagy akár több fórumozó reagál a hozzászólásaira, abból várhatóan hosszabb diskurzus lesz.

Igen. Tisztában vagyok azzal, hogy a régi világban sok család együtt élt. Láthatjuk, hogy nem kell a múltba visszamennünk, ma is vannak ilyen családok.

Már a legelső hozzászólásomban is azt írtam, hogy mindenki úgy él, ahogy akar. Az én véleményem is csak egy vélemény, és az, hogy én a különélés híve vagyok, azt tartom minden szempontból egészségesebbnek - nem oszt, nem szoroz a vita szempontjából.

Már csak a fórumnyitó véleményére lennék kíváncsi, de ez - úgy tűnik, még várat magára. Ha egyáltalán halljuk még a véleményét.

Azért azt ne felejtsük el, hogy ez mindig úgy kezdődik, hogy az egyik fórumozó mond egy véleményt. Ha ez a vélemény arról is szól, hogy az ő életében ez hogy van, akkor előfordul, hogy vannak, akik úgy érzik, hogy joguk van belekötni, kritizálni és lényegében azt mondani, hogy a másik rosszul csinálja, s mindezt úgy, hogy nem a kritizált indított topikot vagy kért véleményt, sőt ő elégedett is az életével. És ha ez így van, akkor miért kell megkérdőjelezni? Felesleges feltenni a mi lett volna ha kérdéseket. Teljesen mindegy, hogy idővel a családok tagjai együtt vagy külön élnek, ugyanabban a városban, vagy egy földrésszel arrébb, a lényegnek a másik elfogadásának kellene lenni (akkor talán nem nyílnának topikok a szemét anyós/apósokról sem) és a boldogságnak. Ahogy vannak szülővel élő önállótlan felnőttek, úgy vannak különélő felelőtlen felnőttek is.

És azt se felejtsük el, hogy réges-régen, egy másik világban, amikor a kütyük még talán csak valami ködös álmokban léteztek, sok család együtt élt. A gazdag családok lányai is beköltöztek anyósékhoz. A birtokot öröklő fiú is kénytelen volt egy házban élni az anyjával.

Nyugodtan szólj közbe. Ez egy beszélgetős fórum.

Én sem védem egyiket sem, nem szorulnak rá, egyiket sem ismerem, ők sem engem. Te úgy érzékelted, én másképp. Nem vagyunk egyformák.

Channának vannak bicskanyitogató hozzászólásai, de most szerintem többen őt állitották pellengérre, hogy a 33 éves fia még otthon lakik. Egyébként már bocsánat kinek mi köze hozzá, hogy élik mások az életüket. Igen nekem most Timycat erőszakosnak tűnt azzal, hogy külföld meg külön élni. Ennyi. De ismétlem egyik mellé sem kell védőügyvéd. És igen, úgy tűnik a játszmának vége:)

És az enyém is csak egy vélemény a sok közül.

Típus kérdése, ki mit választ felnőtt fejjel.

Nekem az előző típus tetszik jobban. 🙂

Az pedig, hogy ki mennyire szereti a szüleit, mennyire ragaszkodó, nem attól függ, hogy együtt vagy külön él a szülőktől. Minthogy fordított esetben is igaz: nem az a szülő szereti jobban a gyerekét, aki - bármilyen okból - vele együtt él.

Vannak, akik tényleg alkalmatlanok az önálló életre.

Pont azért kell/kellene időben (ha már témánál vagyunk: 30 éves kor előtt) önállósodni, hogy ne arra kelljen gondolni, hogy „már nem is olyan sokára fordul a kocka, és a fiúnak is pont úgy oda kell tennie magát a szülők ellátásában minden téren”.

Ha valaki korán önállóvá válik, akkor fel sem merül benne, hogy úristen! vajon jól döntöttem? Nem az fogja foglalkoztatni, hogy mi lesz 11-20-30 év múlva. Ha mindenki azon görcsölne, hogy mi lesz ha... akkor senki nem merne egy önálló lépést megtenni.

Az ember ráér gondolkodni ilyeneken akkor, amikor szembesül egy számára megoldandó helyzettel.

Közbeszólok.

Végig követtem a fórumot, tehát nem vaktában mondok véleményt. Nem érzékeltem, hogy Timycat indulatosan próbálta volna a véleményét lenyomni Channa torkán. De ha te (a szavaiddal élve) indulatosságot véltél felfedezni Timycat hozzászólásaiban, akkor Channáéban nem láttad ugyanezt?

Leszögezem: egyik fél pártján sem állok, teljesen függetlenül teszem ezt az észrevételt. Mindkét fél elég határozott és öntudatos, tehát nem szorul egyikük sem védelemre.

Egyébként szerintem a játszmának vége.🏓 Ment egy kis ütögetés, mindenki elmondta a véleményét.

„Úgy kerek a világ, hogy különbözőek vagyunk.” - ezzel egyetértek.

Nem vagy nyomorék.

Tény, hogy elég indulatosan próbálod a véleményedet Channa torkán lenyomni. Nem kell, felesleges vérre menő vitákat folytatni. Mindenki tudja miért és hogyan él. Én sem szeretném a gyerekeimet hosszútávon külföldön tudni. De attól még nagyon jó anya vagyok ők pedig jó gyerekek és sikeresek. Elég volt, hogy nyelvtanulás miatt kint töltött hónapokat. Neki is és nekem is. Úgy kerek a világ, hogy különbözőek vagyunk.

..nem az a kérdés, hogy normális e a szülőkkel való együttélés, hanem az, hogy tud e mellettük is egészséges életminőséget élni.

..mert alapjában véve nem rossz dolog. ...most a szülők támogatják a gyermeküket, aztán már nem is olyan sokára fordul a kocka, és a fiúnak is pont úgy oda kell tennie magát a szülők ellátásában minden téren. És általában ekkor derül ki, hogy szeretetből, ragaszkodásból maradt e otthon, vagy csupán csak önös érdekek vezérelték.