Normális, hogy egy 30 éves férfi nem akar önálló életet kezdeni? (beszélgetős fórum)

Teljesen függetlenül attól, hogy kinek szól a hsz-ed, engem egy dolog ragadott meg. Tetszik ez a fecske-típus, aki majd kilöki a fiókáját, hadd repüljön.

Igen. Az életképes fióka képes repülni, mi több: szárnyalni.

Itt mindenki csak a véleményét írta le.

Szerintem pont attól működőképes egy topik, hogy nem mindenki ugyanazt a „nótát fújja”.

Ha mindenki mindenben egyetértene, az dögunalmas lenne.

Ez a fórum a fiatalemberekről szól. De hallgattassék meg a másik oldal is. A fiam addig marad otthon , ameddig igy kényelmes vagy praktikus, amig élek, biztositom neki az 5 csillagos ellátást.

Mint potenciális anyós viszont nem szeretnék és nem is fogok a leendő menyemmel együtt lakni, kerülgetni, még ugyanazon ingatlan több bejárata esetén sem. Ha olyan nagy a szerelem, oldják meg a fiatalok a zavartalan együttlétüket. Az un - de gyűlölöm leírni - mamahotel csak a saját gyereknek szól, a párjuknak nem.

Szerintem az ember életéhez hozzá kell, hogy tartozzon az a fajta elszakadás is amikor a szülői háztól, a szülőktől fizikailag is eltávolodik.

Elmegy szerencsét próbálni, világot látni, más közösségekben élni.

Szerintem ez az igény minden fiatalban feltámad.

Az, hogy ez mennyire tud kibontakozni, mennyire tudja megvalósítani a szülőkön múlik.

Ha később valamilyen oknál fogva mégis a szülőkkel él az már az ő, a család élethelyzet hozta döntése lesz.

Szerintem minden fiatalnak élni kéne külön/távol néhány évet.

Felesleges arról vitatkozni hogy otthon vagy sem,,ki ki maga rendezi be az életét,ha nem jó válltoztat.

Nálunk kirepültek,nekem ez rossz volt,,aztán magunkra találtunk.

Így 50 után más élet jött ,olyan ami ha itthon lennének nem lehetne ilyen.Nem jobb vagy rosszabb szabadabb

Ganz egal a FI hsz a véleményed alapján.

De ha ragaszkodunk már a FI hozzászólásához, oké bérlet, 30ezer forintért... egy rosszabb cipőm többe kerül. Tudom, tudom rezsi.

Hagyjuk is, te totál ingyen, sőt még ha fizetnének sem engednéd el a fiadat a szoknyád mellől.

Anno engem egyszer elég facán leszóltál, hogy én fecske-típus vagyok és bizony kilököm majd a fiókát hadd repüljön.

"Ennek az ingatlannak a használati jogát az életben nem fogja a társ megkapni, hiszen elég bizonyíthatóan a fiú szülei vették, az mindig az ő magánvagyona marad."

Ez nem így van. A fiú magánvagyona marad, de használati jogot simán kaphat a volt társ a 2 gyerekkel. Meglepően sokszor születik ilyen döntés a gyerekekre tekintettel.

Akkor nagy szerencséje van a fiadnak, megtalálta a zsák a foltját. (Nem véletlen, hogy a lány is mama-hoteles.)

Sok boldogságot kívánok nekik, remélem ők lesznek a kivételek, akik erősítik a szabályt!

Ennek az ingatlannak a használati jogát az életben nem fogja a társ megkapni, hiszen elég bizonyíthatóan a fiú szülei vették, az mindig az ő magánvagyona marad.

Majd ha úgy alakul, hogy válnak, megoldják. Végül is nem kötelező a szülő által biztosított lakásban családot alapítani. Ez egy lehetőség, de nem kötelezettség.

A jövő esetleges problémáit ráérünk a jövőben megoldani, nem? Most a jelent kellene élvezni.

Ismerem a jövendőbelijét. Ő is a szüleivel él, azaz legtöbbször inkább nálunk.

Szeret minket. Örül, hogy ilyen családba került be, amilyenek vagyunk. És semmi gondja nincs azzal, hogy a fiam velünk is akar élni. Sőt!

Mindenre van példa.;)

Ha nem működik? Majd akkor kiderül. A mi esetünkben is károgtak elég sokan 34 évvel ezelőtt (gyors volt, túl sok a korkülönbség, stb.), és nem lett igazuk.

Egy kapcsolathoz nem lehet úgy hozzáállni, hogy mi történhet.

Tehát, a jövendőbelinek is van lakása, keresete, nem egy elveszett lány, és nem is anyagias.

Miből gondolod, hogy a fiad jövendőbelije együtt szeretne majd élni az anyósával és az apósával?

Mi történik, ha becsődöl a kapcsolat? Akkor természetes, hogy esetleg a társ költözik el 1-2 akárhány gyerekkel a semmibe? Ha esetleg ő kapja meg az ingatlan használati jogát - volt már rá példa a tágabb környezetemben - ott marad az ex anyósékkal?

Írom ezt egy 23 éves fiú anyjaként. Amint a fiam végez, és lesz önálló rendszeres jövedelme, el tud költözni a saját lakásába. Ami távol van annyira, hogy ne legyünk egymás napi életének részesei, de közel annyira, hogy probléma esetén 20-30 perc alatt elérjük egymást.

Nem, nem irányítom. Ha megkérdezi a véleményemet elmondom, de semmibe nem szólok bele.

Kicsi az esély arra, hogy menyem legyen?

Miért is? Ismersz engem vagy a fiamat?

Nem hiszem, hogy a barátaim között lennél és tudnál is bármit rólunk azon kívül, amit itt leírok;)

De, ha már ennyire izgat, még nem a menyem, de hamarosan az lesz, és köszönjük szépen jól elvagyunk.

Én is szerettem az anyósomat. Már idős volt mikor többször kértem költözzön hozzánk, mozgásában korlátozott volt, szerettem volna ha szem előtt van. De ő nem akart, sőt a férjem sem akarta, hogy ideköltözzön a mama, még akkor sem amikor már majdnem minden éjszaka menni kellett a mamához, mert mindig történt valami.

Persze így utólag azt mondom bölcsek voltak mindketten, anyós is erős nő volt, én is szoktam az asztalra csapni, biztos lett volna összezördülés.

Mi a földi pokol?

Egy házban, de külön házrészben élni 2 generációnak?

Akkor én is abban élek. Jajj.

Szerintem nem normális. Valahol a húszas évek elején legalább már kell az az önálló, senkitől sem függő élet férfiaknak, nőknek egyaránt, hogy egészséges psziché alakulhasson ki. Hogy maga legyen, hogy felvihessen bárkit, hogy viselje a saját döntéseinek a súlyát, hogy senkinek ne kelljen beszámolnia, mit mikor hogyan miért. Aki 30 évesen még otthon él, annál ezek a lelki dolgok nem fejlődnek megfelelően.

Másrészt meg hány nőt tart ez távol? Akármilyen tündibündik is a szülők, azért minden fiatal pár önálló, független életre vágyik szerintem.