Nincs erőm szakítani... (beszélgetős fórum)

Ezzel mindenki így van, nagyon sokszor.

Nagyon szeretünk valakit, de emberből vagyunk, - Ő is - vannak indulataink és szerelmünk/szeretetünk tárgyát agyon szeretnénk csapni.

Ez létezik szerelmi és szülő-gyerek kapcsolatban is.

Az állandó cukormázas, rózsaszín történet mindig gyanús.

Én így gondolom! Lehet, hogy nem ezt a reagálást várod, de nekem erről ez jutott eszembe.

Sziasztok!

Kuksi vagyok, 24 éves, jelenleg távkapcsolatban élő szerelmes (és talán naiv)lány. Időnként mázlistának érzem magam, mert a párom igazán figyelmes, kedves, szeret. Néha viszont őszintén szólva egy magassarkú cipő sarkával ütném addig a fejét, amíg belátja, h nincs igaza, vagy megérti, hogy bizonyos tettei miért esnek rosszul. Egyre inkább úgy érzem szakítanom kellene, de ott vannak a szép pillanatok és tudom, h szeret (még ha néha a viselkedése nem is ezt tükrözi). Nem okoskodók véleménye érdekel, hanem sorstársaké, akik jártak már hasonló cipőben és bár szeretik a párjukat, néha úgy érzik (az eszük szerint) jobban járnának, ha lapátra tennék az illetőt...