Nem akarok férfi lenni! (beszélgetős fórum)
Az ítélkezés, a bírálat mindig is nagyon ment, mert ha valakit bírálhatok, akkor látszat-önértékelést érhetek el az ő kárára. Az, hogy valaki nem tud érdemben hozzászólni egy témához, csak pocskondiázni, vagy önmagát megtenni mércének, csak a silány intelligencia és egoizmus látható jele. Tényleg sokan csak egy jó meglátásra várnak, helyette jól belérúgnak. Ez a való világban is így van. Az emberek legtöbbje hihetetlenül önző és primitív, ott árt, ahol nem is látja.
Nekem tetszik hogy mersz "gyenge" lenni, és nem azért hogy mások erősnek érezhessék magukat melletted (mert az le van szarva), hanem mert "gyengének" lenni tényleg az ERŐ jele.
Nem tudom hallottál -e a "páncél" vagy a "maszk" példáról.
(Érdekes, a tévében épp egy maszkos embert látok:)
Ezek azok a segédeszközeink, amivel védhetjük magunkat. Úgy védekezünk, hogy közben ez mindig rajtunk van. Hogy semmiképpen ne vállaljuk, ahogy éppen vagyunk. És azt hiszik, hogy az élesebb szeműek ezt nem szúrják ki. Hogy valójában nem egy Superman-nel van dolgunk, hanem egy csődtömeggel. A gondolatainknak, az érzelmeinknek és az akaratunknak is van fedősztorija.
Ha nem vállalom magamat úgy, ahogy vagyok, akkor nem tudok természetesen élni. Ha sírok, de közben mosolyra kanyarítom a számat, az feszültséget, erőszakot, természetelllenességet, hazugságot eredményez. Ott már elárultam önmagam. Minden ilyen kis dolog egyfajta önárulás.
De ha magadat elárulod, akkor az egész életedet is. És ennek az lesz a következménye, hogy ahol csak teheted, szabotálod az önmagaddal való kapcsolattartást.
De nyilván itt faszagyerekek vannak, akik mindent kibírnak. Ezért is betegszenek le, nem de? Mert ha betegek, akkor már valahol nincs igazuk. A betegnek csak tüneti szinten van igaza.
Az, hogy én merem vállalni a hibáimat (a világ nem mindig nézi jó szemmel) az ŐSZINTESÉG ÉS ALÁZAT. Viszont tény, hogy ha valaki őszinte, azzal nem tudnak mit kezdeni, mert kimondja a frakót. Abba nem tudnak belekötni, és általában nagyobb kegyelmet is élvez, mintha a kamujával bukik le.
Szóval őszinteség, hogy be merjem vallani magamnak hogy hol tartok.... alázat, hogy fel is tudjam vállalni.
Nem kell foglalkozni a puffogókkal. Csak az értelmesebbekkel. A lényeg az, hogy kezdj valamit a problémáddal és sikeresen meg tudd oldani.
Szerintem nincs kifordulva a világ magából.
Mondom ezt úgy, hogy kemény nő vagyok. De nem férfi. Volt mostanában, hogy kiszaladt egy pillanatra a lábam alól a talaj, igaz, nem írtam belőle másfél oldalas eszét, csak felet:D, és azt is akkor, mikor már megoldódott - elég gyorsan - és akkor már nevettem rajta.
Az én poharam mondjuk félig tele van. De ezt is meg lehet tanulni.
Köszönöm neked, hogy a témakörhöz szóltál hozzá, nem pedig arról a személyről beszéltél te is aki írta. Tényleg köszönöm neked:)
Bár elég szép eszmecsevej kerekedett ki a fórum témájából, csak majdnem mindenki elfelejtette, vagy el sem olvasta, vagy szimplán nem érdekli, miért is nyitottam ezt a fórumot:) Persze ez egy nyílt fórum mindenki azt válaszol amit akar, és eszembe sincsen ebbe beleszólni, mindenki szíve joga mit ír.
Egyébként nem gondolom, hogy valaki depis, vagy nincs tisztában önmagával, a környezetével, vagy túl gyengének érzi magát, és ezért születnek ilyen gondolatok ami a konkrét történetet takarja. Csupán az ember néha gyenge, elfárad, néha egy egy percre, órára, napra. És ilyenkor születnek ilyen gondolatok, és vannak akik szépen megfogalmazzák mit is éreznek pontosan s egy ilyen témát tettem közzé.
Tudom én, hogy itt szuper mamik, papik, nők, és férfiak vannak a hoxán, akik sosem fáradnak el, tökéletes kapcsolatban élnek, tökéletes gyerekeket nevelnek, (bár nem a téma része de), soha nem csalnak meg senkit, még eszükbe sem jut. Soha nem fáradnak el, és mindenkor mindenben tökéletesek. Legalábbis a legtöbb topik ami hasonló témaköröket feszeget, megcsalásról, gyereknevelésről, párkapcsolati témákról, magányról, általában olyan válaszok érkeznek, melyből az jön le, hogy nagyon kevesen, vagy egyáltalán nincsen a hoxán tanyázó emberek között senki hasonló cipőben, aki tanáccsal tudna szolgálni a fórum indítóknak, vagy az én esetemben, nem sok ember akart végül is magáról a témáról beszélgetni, inkább az író volt fontos.:) De ez nem baj, egyébként, senkit nem akartam megbántani, csak elmondtam a véleményemet, akkor is, ha ezek után negatívan ítél meg bárki is.
"Olyan időket élünk, amikor egy nőnek önmagában kell megtalálnia a centrumát és nem a másikban. Sajnos."
***
"A világ globalizálódik, az emberek pedig magányosodnak. A nők szorgalmasan tanulják az egyedüllét művészetét. Sajnos. De megértem."
***
"A nőknek most kell felébredniük a több ezer esztendős tetszhalálból. Nem várnak már többé a királyfira, mert tudják, hogy manapság már nem létezik. Önerejükből kell kiköpni szájukból a mérgezett almát, és elindulni a felébredt lelkek szabad útján."
***
"A legtöbb nő nem tudja a méltóságát megtalálni. Ez a sok évezredes kiszolgáltatottság eredménye. A férfitól függ, ő mondja meg, kicsoda, értékét ő adja neki - boldogsága a férfiak szemében tükröződő képétől függ.
Önérzetes nő a legnagyobb ritkaság.
Néha megrémülök, milyen megalázó helyzetben éltek, s hogy ezt milyen sokáig tűritek.
Valójában minden nő: királynő.
Önmagának ad rangot és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba."
/Müller Péter/
Nem vetted észre, hogy a Rendszernek (Mátrix, ha így könnyebb) az a célja, hogy létminimum alatt élj, kielégítetlenül, zombiként, enerváltan, kiszipolyozva, tönkretéve, sérül gyerekként? Mert akkor segítségre, támogatásra szorulsz, és majd ők "segítenek". Így tudnak iránytani, befolyásolni. Szépen kalodába zárnak, és elhitetik hogy ez az "Élet".
Nem is fogod tudni egyhamar megváltoztatni a környezetedet, mert mindenkin kattan a bilincs. Akin nem annyira kattan, annak már van kulcsa hozzá, megismerte önmagát, felismerte a hatalmát (a körülmények ellenére) és elég bátor ahhoz, hogy kockáztasson. Ehhez idő kell hogy egy ilyen stabil, sérülésmentes személyiséggé váljunk. Úgyanis nagy részben ezen áll vagy bukik a történet.
Az "okosok" rájöttek, hogy ha a piramis alját (alapokat) leblokkolod, akkor nem tudsz fellépni a következő szintre, és akkor még a csúcs hol van...
Nehéz játék ám ez, és tényleg lovággá kell válni hogy ne légy akkora áldozat.
Ez például egy alaptörvény:
"Aki nem hoz áldozatot, maga válik áldozattá!"
vagy...
"Ha békét akarsz, készülj a háborúra!"
"Az elmúlt években az összes randim kudarcba fulladt.
És nem azért, mert rondavagyok, kövérvagyok, senkisemszeret, hanem mert folyamatosan ki akartam rugdosni a srácokat a komfortzónájukból. Felvázoltam, mire lenne szükségem, mi tenne engem boldoggá, cserébe mit tudok nyújtani, és te, hallod, látnod kellett volna azokat a riadt arcokat! Hogy atyaúristen! Hát ez totál őrült! Ez ennyi figyelmet és időt és érzelmet igényel? Így nem gondolkodik senki! Mi ez? Ufó? "
Ha az első második randin ezt igy adod elő, ne is csodálkozz.
Olvastam itt egy topikot, egyenlőek-e a nők a férfiakkal a hadseregben
Bizonygatják hogy igen, sőőőt
Erre te leülsz a forró aszfaltra mert képtelen vagy beosztani a vásárlásod, képtelen vagy összeszedni az elgurult cuccokat?
Az általad tutyimutyi férfi mit csinálna, mit gondolsz?
Nem venné meg egyszerre a hipermarketet, vagy előre látná hogy a szatyor nem bír el annyit, de ha mégis
akkorsem ülne le bőgve a földre.
Én mondjuk ott hagynám, vissza boltba új szatyrokért
Te magad akarsz önálló lenni! Mi szükség ilyen kitételek közt a férfire, pláne hogy ma már jó "tölthető akksikat" is kapni.
Ami azt illeti, szívesen lettem volna férfi, de ha már nem kérdeztek meg időben, el kell vinnem ezt a balhét.
A cikk tényleg rinyáló, a forró aszfalton lerogyva zokogást azért elnézném egy darabig. :D
A probléma magvát értem, én is éltem egyedül, még gyerekeket nevelve is. És most is egyedül vagyok, csak most már terhemre lenne egy aggódó pasi.
Egészem addig a pillanatig keserves a dolog, amíg rá nem jössz, hogy nem is olyan rossz, ha magad osztod be az idődet, ha azt és akkor eszel/iszol,/olvasol, satöbbi, amikor csak jólesik.
Az emberi psziché pedig úgy működik, hogy amint piszok jól érzed magad egyedül, csak úgy röppennek rád a pasik.
A magánynak szaga van... (fiútól hallottam, és igaz!)
Hogy az én táskámban rúzs nem mindig van, de csavarhúzó igen? Nyilván! Egy csavarhúzó több mindenre használható ugyanis. :D
Néha szar ügy, hogy mindent én viszek akár a hátamon is, és átvitt vagy szó szerinti értelemben is... de itt nincs férfi vagy nő, itt ember van, aki terhelhető. Vagy nem.
(Egyébként te magad vásárolsz, mi a fenének vettél össze annyi mindent, hogy a füleden is táska lóg?)
Nem annyira vészes dolog ez az élet nevű feladat.
És nem kell semmit erőltetni. Karinthy szerint:
"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő is, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő, az aki bejött a szobába."
Namármost egy szétgurult paradicsomok közé rogyott zokogó valaki nem NŐ. Hanem egy kiborult bili.
(Rogyni még nem rogytam, de kiborultbili voltam már, tudom, milyen.) Nincs az a férfi, aki felszedné a cuccot is meg a lelkét is.
Ha csak ennyit vásárolsz be - és ezt átvitt értelemben is értem- amennyivel elegánsan képes vagy hazáig tipegni, és közben mosolyogsz... na akkor már más lesz az ábra.
Aki pedig otthon ül, mert a szülei dolgoznak, annak ajánlok pár kiadós felfedező városban felfedező-mászkálós, remekülvagyokegyedül- jellegű élményt, kettesben saját magával. Van mit megbeszélnetek. :D
aha.. Azt ugye tudod, hogy a barátságokban nem az számít te minek tartod magad? a tettink beszélnek helyettünk. azok kovácsolják a barátságot.
Még a tök antiszocoknak is vannak barátaik.. ha valakinek nincs, háááttt.... próbáld inkább kívülről nézni magad... lehet mégse vagy tökéletes ;) ami nem baj, senki se az :) csak akkor esetleg lejjebbveszel a másiktól várt dolgokból is...
persze nekem mindig gyanús ha valakinek nincs egyáltalán barátja.. meg minden a másikon múlik ;)
A sminkceruza mellett nyugodtan ott lehet a csavarhúzó és a colstok. Ettôl még nem leszek férfi.
Kinek nincsen kutyája, maga ugat ste.