Nem akarok férfi lenni! (beszélgetős fórum)

Jaj, ez a segítés dolog is...

Nekem soha nem volt ilyen élményem, hogy valaki ne akart volna segíteni, ha bevásárlás közben történik egy ilyen véletlen baleset. De a nőknek újra meg is kellene tanulni elfogadni a segítséget. Nagyon sokszor a férfiak segítenének bármiben (hogy a cikket idézzem, kerékcsere??, ez is és más is idetartozik). Csakhogy a nők egy frappáns "Igen, megköszönném, milyen figyelmes" helyett elkezdenek kombinálni, hogy az illető hátsó szándékkal teszi ezt, vagy próbálkozik vagy ilyesmik.

Bakker, egy ajtónyitás néha tényleg csak egy ajtónyitás, figyelmesség. És illik megköszönni, nem pofákat vágni, nem megjátszani a sznobot. Nem azt kérik ezért a férfiak, hogy tessék ott helyben lesz.pni, hanem egy köszönömöt, egy mosollyal. Pláne nem kell, hogy derogáljon az, hogy megszólítunk valakit, aki elhalad, hogy segít-e, ha szükségünk van rá. Nem mindenkinek van szüksége. De aki úgy dönt, hogy mindent egyedül akar megcsinálni, az ne sírjon utólag, hogy ez és ez miért rá maradt?

Úgy gondolom, hogy rengeteg kapcsolatban van annyi komunikáció, hogy ezeket meg tudják oldani és gördülékenyen megy, nincs anyázás, duzzogás:)

Olvastam,a legjobban az tetszett,hogy kb 10-ből 9 pasi megmagyarázta,hogy legközelebb tolja ki bevásárlókocsival,meg vigyen ilyen táskát vagy olyan gurulós kis bevásárló kocsit.Mert ennyire egyszerűek a pasik,és csak mi nők bonyolítsuk túl a dolgokat :)

Egyébként a cikk maga egy hiszti...

Először is azért mert nem egy 15 éves kislány írta akinek még hinnie kellene a hercegben fehér lovon aki majd megmenti,másrészt nem tudom ugyan hova lenne,ha még 1-2-3 gyereket is cipelhetne magával bevásárolni,meg úgy általában annyival is több szakadna rá.

A nőknek soha nem volt könnyebb,mindig mi viseltük a több terhet és nem a férfiak,mindenesetre én még mindig jobban szeretek most élni akármennyire is szar világban élünk,mint régebben,nekem ahogy nagyanyám meg dédmamim mesélt az életükről,na hát abban nem volt semmi irigylésre méltó.

Ennek ellenére mikor elolvastam a cikket,akkor elégedettséget éreztem,mert én is gyakran rinyálok,meg elégedetlenkedek,mert együtt vagyok egy kicsit sem tökéletes férfival,de ennek ellenére ami igazán fontos és amire igazán vágytam már tinédzserkorom óta az megvan,a család.Nem könnyű,nem is mindig jó,de 28 évesen tudom hogy boldogtalan lennék ha csak egy jó állásom,karrierem lenne.

És legalább az én férjem mindig bevásárol ha megkérem :)

Ezt is látom a környezetemben,hogy a velem egy korú szingli ismerőseim most kezdenek kétségbeesni,hogy kifutnak az időből,mindenki házasodik meg terhes meg gyerekeket nevel,és ők meg nem,el is hiszik,hogy mindenkinek mézesmázos az élete,mert a facebookon ugye mindenki előadja a tökéletes életet.Ennek tükrében még nehezebb lehet ismerkedni.Én már csak azért is örülök,hogy fiatalon találtam meg a párom,mert akkor még annyi elvárásom volt,hogy kb.szeressen,de most már 30-hoz közel azért nyilván elvár az ember ezt-azt (oda-vissza) nem könnyű már ilyenkor ismerkedni,ahogy hallom.Pláne ha az ember úgy áll az első randikhoz mint az illető hölgy.Pedig korrekt módon,csak hát a pasik olyan ijedősek :D

Nagyon ki van élezve, hogy a férfiak megijednek az öntudatos nőktől, holott nem így van, imponál az önálló, értelmes, érzelmileg stabil nő mert méltó társat látnak benne.

Folytatódik a szál, egyszerre csak azt veszem észre, hogy a szingli barátnői IS mind mind csodaszép, önálló, értelmes nők, de SAJNOS mégis az értelmi csökevény nők foglalják a pasikat, akik mind mind foscsi, szexmentes kapcsolatokban vergődnek, ja, csupa tök hülye nővel...

Nem tudom, mintha savanyú lenne a szőlő. Az meg nem igaz, hogy a pasik megijednek attól, hogy virágot kell hozniuk, vagy közös program, egyebek.

Nekem paradox, hogy a szinglik szerint a normális pasik mindig banyákkal élnek. Ha egyszer normális pasik, akkor nyilván tudtak maguknak választani egy normális nőt. Ha mégis banyát választottak, akkor meg valahol nem normálisak, és mit szomorkodik emiatt egy szingli nő?

Azon meg ne nyissunk vitát, hogy régen mit csináltak a nők, hát sokkal rosszabbul éltek, és bizony férfimunkát is végeztek, alap volt.

Úgy gondolom, hogy pont nem általánosítottam, csak nem akartam litániát írni, hogy milyen esetek vannak. Persze, hogy nem egyforma mindenki, vannak jobbak, rosszabbak, sőt asszonyverők és megölők is. DE maradtam a témánál, a bolgírónál, aki közel sem férfi attól, hogy egyedül vásárol be.

Emberből vagyunk, kiborulhatunk, de pont azért, mert emberek vagyunk, kezeljük a dolgokat a helyükön, sírjuk ki otthon magunkat, mert kell, muszáj a gőzt kiengedni, de ne üljünk már szerencsétlenül a porban egy szakadt zacskó miatt, mint egy hisztis gyerek. Nem általánosítom a gyerekeket, a legtöbbnek van annyi esze, hogy nem a földön vergődik.

Egyébként úgy gondolom, amikor egyedül marad valaki, már az elején lehetne tudni, de sokan hisszük (hiszik) mi/ők a királylányok. A párjuk megfogta az Isten mindkét lábát, igaz itt-ott vannak problémák, DE majd miattam rendbe jön minden. Egy frászt. Sokan szülnek a rossz kapcsolatba gyereket, gyerekeket, majd az összehozza őket. 1001 fórum indult már ebben a témában. Megcsalt, megütött a párom....DE most várom a gyereket tőle, nem is az elsőt, sokaknál nem is az utolsót.

Minden élethelyzetet nem lehet felsorolni. Mindkét nemben vannak galád férgek is, maradjunk annyiban.

Jó házasság az, ahol az embör leszedi a függönyt, a nő kimossa, és ketten visszarakják. Az embör hazavisz egy zsák krumplit, az asszony meg finomakat alkot belőle. Együtt és egymásért.

De hol nevelődnek ki az olyan férfiak, akik boldogok otthon, a családban, észreveszik, hogy szükség van rájuk,nem annyira a "segítségükre", hanem a saját feladatukra? És hol nevelődnek ki azok az asszonyok, akik nem áldozatnak tekintik magukat,akik örökké méricskélnek, hogy ki feccöl többet a közösbe?És a családban felnövő gyerekük milyen mintát fog látni? Mit fog követni? Pedig minden eldől már az indulásnál. Nem, azt nem lehet bírni, hogy az egyik viszi a terheket, a másik csak a hobbynak, a szórakozásnak él, és néha dünnyögve, de "segít" Aztán ha valamit a nagy segítésben elront, elszúr, olyan kioktatást, lesajnálást kap a nyakába, hogy többet nem mosogat el, az biztos.És néha a holtfáradt asszonynak az a fizetség is elegendő lenne, hogy ej, nem hiába álltál órákig a konyhában, ez finom volt! Vagy, de jó ide hazajönni, olyan nyugalom, rend van itthon... Tanulni kell az egymáshoz való alkalmazkodást, a másik formálásának módját, és észrevenni a jószándékot a másikban is.De egy jó kapcsolatért, mikor a fele cuccot viszik mellettem, azért meg kell dolgozni. Nem teremtődik magától.

Hátőőő.

Vikut alapvetően én is szeretem, élvezettel olvasom a jobbnál jobb humoros írásait.

Viszont ez tényleg egy szingli vergődés.

Egy hiszti.

Biztos könnyű nekem, mert gyakorlatilag nem sokat voltam szingli, és akkor meg határozottan élveztem is a dolgot, s már nem is nagyon emlékszem, mert szerencsémre a három és feledik komoly próbálkozás sikert aratott, s ennek már több, mit tíz éve. Na de a lényeg, hogy én nem hiszem, hogy a férfiak ennyire kisfiúk lennének. Elég sokkal vagyok körül véve, s megállják a helyüket. A lányok is. Vagy valahogy pont sikerült egy ilyen közösségbe keverednem. Egyébként meg mindenkiben ott van a gyerek. Meg a királylány. Meg a hős lovag. De a környezetben elég sok az olyan kapcsolat, ahol egymás mellett élnek, nem egymás helyett. Persze nem tökéletes kapcsolatok, de nincs is olyan, hogy tökéletes.

Önismeret, önbizalom, szeretet, tolerancia. Aztán jön a hős lovag a királylányért és lehet egymással egymás mellett, egymás támaszaként boldogkodni.

Igazad van, de ne általánosítsunk. Van olyan férfi, akivel hiába próbálod megbeszélni a problémákat, hogy változtassunk. Megkapod, hogy nem tud változni, ő ilyen. Ha így nem kell szevasz, ha kell alkalmazkodj.

Aki meg egyedül van, mert magára hagyja a párja, vagy mert nincs az igenis erős, mert végig tudja vinni a mindennapokat. Szerintem belefér, ha kitőr a hiszti, hisz mi is emberek vagyunk, érző lények, és nem robotok.

Nem így terveztük mi sem az életünket, ha tudjuk, hogy megbotlunk, nem indulunk el.

Azt tudom, mondani örüljön az aki a párjától meg kap, mindenféle támogatást, és nem kell hisztis kislányként magába roskadnia, ha elszakad a cérna.

En is :) Milyen ember mar az, aki leul pityeregni egy kiszakadt bevasarlozacsko melle :D

A blog irojanak az a baja, hogy nincs neki eleg baja.

Elkezdtem olvasni, az elején én nem egy erős nőt véltem felfedezni, aminek leírta magát, hanem egy bevásárlást ésszerűen megszervezni sem tudó hisztis kislány.

Beszélhetünk a múltról, hogy akkor bezzeg tökös pasik voltak. Egy frászt. Ha nem aranykanállal a szájában született valaki, ha nem is volt állása, most egy falusi, tanyasi példát hozva, a nő már hajnalban kelt, ellátta az állatokat, elkészítette a reggelit, miközben már készítette fel az ebédet, közben végezte a kertben, földjükön a dolgát, netán napszámba járt. Kézzel mostak, sokan kézzel dagasztottak és sütöttek. Piacra jártak, gyereket neveltek, ápoltak, mikor hazaért életül párja elétették a kaját. Az végignézett kól ellátott-e mindent az asszony bekapcsolta a rádiót, később a TV-t és várta aludjanak el a gyerekek, hogy teljesíthesse férfiúi kötelességét. Aztán haladva a korban, a nők gyárakban dolgoztak, hajnalban keltették a gyerekeket, bőlcsöde, ovi..kulcsos iskolás. Munka után rohanás a gyerekért/gyerekekért, bevásárlás, házi feladat ellenőrzés, tanulás, főzés, fürdetés, apa haza, vacsora elé, újság tévé sör, esetleg haverok, buli fanta..asszony egyedül.

Én a mostani férfiaknál tapasztalom azt, hogy lemegy a játszóra a gyerekkel, elviszi az oviba, lemegy a srácokkal focizni. kirándulni, otthon marad esetleg a gyerekkel, viszi az orvoshoz. Nagyon sok férfit látok akár egyedül, de legtöbbször a párjával közösen vásárolni.

Én szeretek önálló lenne, szeretem, ha rám marad a lakás hogyan legyen berendezve, hogy milyen műszaki cikket vegyünk stb.

Úgy gondolom zsák a foltját megtalálja. A gond ott van, majdnem minden szülő a gyerekét arra neveli, hogy legyen öntudatos, önálló szent és sérthetetlen. Nem tanítjuk meg a gyerekeinket alkalmazkodni (persze vannak kivételek) a legkisebb dologból elefántot csinálunk, nem működik a kommunikáció. Naplókat írunk, ahol a problémát kiírjuk magunkból és nem ülünk le megbeszélni dolgokat. Csigaházba vonulunk duzzogni, hogy bezzeg nem vagyunk megértve. De, mitől is lennénk, ha másiknak fogalma sincs, mit várnánk el tőle?

Lazíts... és humort! Igen, mind ezt csináljuk, de nevessük ki magunkat, ... akkor is ha szétgurul a qrva sok paradicsom.. és mindent magunk intézve, karriert építve, fejlődve, előrejaladva is lehet királylánynak lenni, mert ez belőled jön (ha jön), nem a külvilág fogja bizonygatni!

Ne vedd magad túl komolyan, más se vesz! :)

Én nagyon sokáig olvastam és imádtam Viku blogját, mert tényleg elementáris humora van a csajnak. Aztán szépen lassan átment egyfajta szingli vergődésbe. Igen, kell, hogy az embernek társa legyen, de a legkevésbé azért, hogy ezeket a dolgokat ne egyedül kelljen intézni.

Ennek a csajnak szerintem nagyobb farka van, mint a legtöbb pasinak :)

Elhiszem, hogy így érzi, de értelmetlen ezen siránkozni, senkin nem segít.

Igaz, sok töketlen pasi van, akiket anyuci/apuci pici fiacskájának neveltek, azok is maradtak, negyven évesen is akár.

Válogatni kell, nem szabad az ilyenekkel beérni. Nehéz, hosszú, de a másik út katasztrófa. Tapasztalat...

Fészbúúúúkon olvastam ezt az írást :)

Valszeg kevés táskával ment bevásárolni, jártam már én is hasonlóan :D

Valahol olvastam az első részt....

Légy Önmagad! ;)

Olvastam ezt a cikket, és kommentjeit is.

Gyakorlatiasabb olvasóknak annyi jött le, hogy vigyél vásárolni textiltáskát, vagy rendelj online :D