Mindenki saját maga életének az ácsa! (beszélgetős fórum)

Az lenne a normális amit ír, de a valóság az más. Itt sokan a mindenféle diszkrimináció miatt, esélyt sem kapnak, hogy megmutathassák, ők is tudnak dolgozni.

A nők pedig egyértelműen nagyon, de nagyon hátrányban vannak.

Nem tudom, most hogy van, de mikor munkanélküli lettem,50 éveseknek nem adtak esélyt átképzésre!

Én is saját pénzből tanultam, meg sokan mások is.

Főleg a nők...

45 felett már le vannak tojva.

Most, talán, hogy munkaerőhiány van, valamennyire változhatott, de annyira azért nem.

Nincs esélyegyenlőség.

Ha kisgyerekes, ha idősebb, esélye majdnem a 0-val egyenlő. A férfiaknál lehet, hogy jobb az esély,de a társadalom fele kb. nő.

Tapasztalatom is van bőven...:(

Senki sem beszélt a szegénységről. A boldogulási lehetőség a fontos.

Itthon egy egyedülálló szülőnek nagyon nehéz, pláne, ha nem "átlagos" a gyereke.

Általában a boldogulási lehetőség hiányzik sok embernek.

Egészen biztosan tudom, hogy ez nem így van. sajnos...

Nálunk sokaknak,nem adottak a lehetőségek.

Pl. ha valaki vállalkozni akar, KATA ide, vagy oda.

Ha egyedülálló anyuka, ha...

[link]

Magyar vagyok, szeretem a hazámat. Nem is gondoltam soha, hogy elhagyom. Valahogy a sorsom mégis úgy alakult, hogy el kellett mennem. A magyarságomat felülírja a túlélőösztönöm.

Ha el kell mennem, hogy a gyerekeimet fel tudjam nevelni, akkor elmegyek és alkalmazkodok. Ha holnap hottentotta országba kell költöznöm, hogy megéljek, akkor költözök és megtanulok hottentottául, legyek akárhány éves.

[link]

Csakhogy szingli anyukaként (bocs, tök unalmas vagyok, de majd’ minden döntésem mögött alapvető mozgatórugó a gyerekem érdeke) már óvatosabb duhajnak kell lennem. Külföldön váltam egyedülálló anyává, és visszamenőleg rá kellett ébrednem, hogy valószínűleg Magyarországon sokkal nagyobb eséllyel szorulnék a családom anyagi támogatására, mint kint. Ott is előfordult, hogy szükségem volt arra, hogy néha megfogják a kezem, de egyre magabiztosabban haladok afelé, hogy eltartsam magunkat, egy fizetésből úgy, hogy nem szenvedünk hiányt semmiben.

Ennek részben a kinti szociális rendszer az oka, amely figyelembe veszi, hogy a gyerek figyelemzavaros és hiperaktív, vagyis csúnya kifejezéssel, speciális nevelési igényű. Lassabban válik önállóvá, mint az átlag, emiatt az állam havi szinten támogatja a neveltetését.

Az eredeti mondás úgy szól, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa; s az a lényege, hogy sorsunk, életpályánk alakulása leginkább saját kezünkben van.

A „leginkább” szót nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanis hiába teszünk meg mindent erőnknek, tudásunknak megfelelően a lehető legjobban, rajtunk kívül álló tényezők csorbíthatják a sikert.

Úristen!

Ennyire nem lehetsz értetlen, vagy kekec.

Hosszú évekig együtt dolgoztak Németországba. Tudott mit kezdeni vele. Kint élnek az évből több mint fél évet.

Egyébként meg bérbe is tudta volna adni. Egy ingatlannal mindig lehet mit kezdeni.

Hehehe!

Most sem jobb a helyzet...

Igen...

Amikor elkezdtem valaha dolgozni, mindenre megtanítottak. Aztán, mivel szerettem beiratkoztam iskolába, mert nappalin gimnáziumba jártam.

Számítógépet jóval később tanultam meg használni, tanfolyamon.

Nekem tetszett az írásod.

Ha csak kitalált dolog lenne, akkor is... :)

Tanulságos.

Épp aktuális...

Sokan, ha itthon maradnának semmi esélyük sem lenne a boldogulásra. Elmennek az országból. Ott sincs kolbászból a kerítés, mégis van esélyük egy boldogabb életre. Pedig itthon a sorsa a szegénység lenne.

Vagyis tehetünk a sorsunk alakulásáért!

Mondjuk tök jellemző átlagos hozzáállás.

Két éve, mikor felújíttattuk a házunkat, három festőtől kértünk árajánlatot.

Mindhárom megkérdezte, hogy magunknak lesz-e, vagy eladjuk, mert akkor úgy csinálják. És az ár is úgy fog alakulni.

Először nem is értettük hirtelen, hogy miről beszél az első, aztán rájöttünk. 😰