Mindenki saját maga életének az ácsa! (beszélgetős fórum)

nem igazán értem, hogy mi köze van a cikk elején említett munkáltatói kiválasztásnak a cikk végén említett, saját életünk felépítésében vállalt felelősségnek.

A példaként felhozott történet pedig elsősorban a motiváció hiányáról szólt. De van olyan ember, aki nem tudja, hogy a saját életét éli és a sajátját rontja el, ha nem helyesen cselekszik?

Olyan értelemben nincs, hogy nem attól tette függővé a munkaadó az álláslehetőségemet, ha az önéletrajz és a motivációs levél már megfelelő volt.

De most komolyan..

Ugyan mit lehet csekkolni Facebookon?

Megosztok-e elég napi mantrát?

Vannak-e befolyásos ismerőseim?

Melyik párttal szimpatizálok?

Ugyan már... Én szégyellném magam érte, ha ilyen cégnél akarnék dolgozni ilyen elvárásokkal.

Minden relativ, akkor az én nézetemben más a valamirevaló.

Megnyertem pár pályázatot közösségi felület nélkül.

Nem volt mit csekkolni :)

Attól még te belepakoltál minden jót, ami tőled telhető volt, megtettél az ügy érdekében mindent.

Így mondhatod, hogy nem rajtad múlt, a következő helyen meg lesz az ácsolásod gyümölcse.

Ugyanolyan kvalitással a legszimpatikusabb nyer, és az csak szerencse, hogy én vagyok az a felvételiztető(k)nek.

Meg épp jókor kerestem és a többi.

Pár napja valamelyik fórumon a személyes névmásokról beszélgettünk, dűlőre jutottunk, hogy NEM kell őket nagy betűvel írni. Szerintem bizonyos korosztályban még úgy tanulták, de így, írott szövegben, ha több fordul elő, eléggé zavaró.

"megkérte Őt

ez a Te házad, az az Én ajándékom Neked".

Az első mondat gondolom a Facebookra utal.

Én még nem ismertem olyan valamire való munkáltatót, aki ott tájékozódott a jövendőbelijéről. Inkább olyant, ahol megpályáztatják a leendő állást, és szakmaiságot, motivációs levelet várnak.

A továbbiakkal egyet értek.

Olyan lesz a házunk ,amilyet!amennyit beleteszünk.

Külsőnk ,belsőnk, munkánk, családunk ,barátaink.

Minden.