Mindenki saját maga életének az ácsa! (beszélgetős fórum)

A festő, aki nálam már korábban a lakótelepen is dolgozott, olcsón és jól, olyan sok kőműves munkát megcsinált grátisz, hogy csak pislogtam. Beleszámolta a saját munkadíjába. Nem volt segédje sem, ha valami nagyon volumenre készült, elhozta a saját kamasz fiát.

Ha majd végre tataroztatni fogok, csakis őt hívom.

Az is egy szorgalmas mester lehetett. Az én kőművesem legalább nem az egyetlen lehúzós, átvágós volt. Eredetileg nem én dirigáltam ezt a felújítást, a kripli volt élettársam szerezte ezeket a tagokat, a kocsmából. A legtöbbet meg se lehetett soha többet találni. A villanyszerelő az elegánsan befejezetlen hagyta a munkát, jó, a nagyrészét megcsinálta. De megsértődött azon, hogy randán van vésve, tényleg baromi csunya volt. Őt nem lehet kritizálni, eltűnt. Egy alternatív kapcsolást nem tudott megcsinálni, azóta sem tudja senki azt megcsinálni, pedig egy villanyszerelőnek ilyesmihez érteni kéne.

Aztán én kerestem másik mester urakat. :-) De nem a kocsmában, vannak olyanok másutt is.

:(

Vagyis kontárkodtak egyet!

Mek mester az ilyen...

Arról szó sem volt, hogy jól csinálta volna. Volt amit kihagyott, volt amit elszúrt. A legtöbbször meg ott se volt, egy öreg, ágyú süket tatát hagyott ott falazni, mester úr meg eltűnt mint a szürke szamár a ködben. A süket tata egyfolytában nyavalygott hogy vizes a fal, nem marad fenn a malter. Ebben igaza is volt. Hát nem kellett volna engem figyelmeztetni, hogy legalább azon a falon szigeteljünk is?

A mester úr szerintem egy fenékkel ült meg egyszerre több lovat is.

Manapság sokszor örülhet az ember, ha még talál vállalkozót. Sokan a jobbak közül elmentek, és nem is akarnak visszajönni. :(

Amit tudunk, mi is magunk csináljuk meg - ez van.

Uh, nálam is a kőműves volt a legnagyobb vállalkozó. Kb. ötször mondta nekem, hogy kész vagyok keziccsókolom, és találkozni akart velem valahol a városban, átvenni a pénzt. Véletlenül se a házban, hogy lássam, mit csinált.

Persze ragaszkodtam ahhoz, hogy előbb megnézzem, és akkor kb. ötször kellett még ezt-azt megcsinálnia...

:)

Így akkor - utólag - jobb is!

Én is megpróbáltam réééégen. Még tanfolyamra is beiratkoztam, hogy ne legyek tök süket hozzá. Nnna a társaim oktattak ki végül. Sokat tanultam tőlük.

El is döntöttem, ebben az országban soha sem fognék semmiféle vállalkozásba. Nem is bántam meg.

Ne is mondd, én is azt tervezgettem, hogy majd a fiam cégének a könyvelője leszek. :-) Ő filmnyomó textilfestő képzettségű, nagyon szerette csinálni, csak megszűnt a munkahelye. Az szerintem egy igazi kisipari szakma. Én tele lettem volna ötletekkel, ha muszáj rajzolni, festeni is tudok, jó lett volna. Akár helyiség is lett volna hozzá.

De a fiam félt tőle... Végül komolyabban nem is került ez közelbe. Csak vicces terv maradt.

Aki itt megpróbál tisztességesen vállalkozni, annak annyi is! :(

[link]

2018. március 7.

Durva: ennyire nem mernek a magyar fiatalok vállalkozást indítani

Igen ééérdekes, mit meg nem tudnak a multik fű alatt csinálni. Volt egy nagyon jó ismerősöm, 4 órában volt felvéve, ehhez képest akár napi 12-tőt 14-et is lenyomott mind áruszállító sofőr, ha elkapták a tachográffal, "okosban" lerendezte a zsaruval, és a munkahelyi főnöke kifizette azt neki. :-)

Zsebben ő is megkapta a pénzt a teljes munkaidőre, csak fújhatta a nyugdíját. El is ment busz sufőrnek. De valami 15 évet így dolgozott végig a multinál.

Sajnos, teljesen így van!

Általában leszázalékoltakat, már nyugdíjasokat szívesebben alkalmaznak, mint aktívakat.

Mert az adó és járulékrendszer úgy c@r, ahogy van!

Nem dolgozó, és nem munkáltatópárti.

Ezért mennek el, még 60 évesek is...

Esély itthon nem sok, hiába is mondják sokan, hogy de!

Munkaerőhiány csak állítólag van, amikor hirdetnek, akkor sem vesznek fel. A fiam millió helyre elment, szakmája, érettségije, nyelvvizsgája, jó kiállása, jó modora van, mégse vették fel, mégcsak fel se hívták hogy köszönjük.

Én már kiszabadultam a munka világából, de amikor akartam valamit nyugdíj mellett csinálni, teljesen sikertelenül próbálkoztam én is. Meghallották a koromat, másra már nem voltak kíváncsiak.