Milyen az élet gyerek nélkül? (beszélgetős fórum)

Igen, ez is "ragadós" példa. Macerás gépen írni, így sokan lemondanak a plusz nyomogatásról.

A "papír" mindent elbír. :)

A stílus, az a fensőbbséges kinyilatkoztatás, ahogyan ezt teszed, az tesz mások számára unszimpatikussá.

Személy szerint kerülöm a fórumokat ahol megjelensz, mert a hozzászólásaid nem éppen a mások véleményének elfogadásáról, megértéséről szólnak, csak írod a bigott mondanivalódat.

Némely hozzászóló igencsak felpaprikázódott (megőrült) azon, hogy családpárti vagyok és ennek hangot is adtam.

Még a gyermekes szülők közül is, valamiféle hamis empátiával, hiszen nem a gyermeke, rokona, nem érdekli más dolga.

Viszont vannak olyan fiatalok, akik olvasnak bennünket, olvassanak ilyen véleményt is. Még időben elgondolkodhatnak azon, hogy esetleg nem szeretnének baleczkyannamáriák lenni. Ne csupán „szaporodásnak” gondolják a gyermek születését.

Ezt korlátoltságnak nevezni meglehetősen furcsa, különösen egy gyermekes, családos anyától.

Nem csak.

Akárhogy kapálózol, a szülés szaporodást jelent, és egyáltalán nem "csak".

Az a csak, ha valaki ezen kívül semmi mást nem tud felmutatni, és szerinte ez hatalmas teljesítmény.

Sajnálatos, hogy volt pedagógusként ilyen korlátolt vagy.

Panka, én már vénasszony vagyok, már nem sok kéretlen tanácsot kapok. De az életem folyamán megtanultam védekezni ellenük.

Mindjárt úgy, hogy mindig óvakodtam attól, hogy én is elkövessem ezt a hibát.

"Nekem inkább az fura, hogy gyerekesek foggal-körömmel védekeznek "gyerek ellen"

Látod-látod, nem minden működik papírforma szerint.

Én speciel nem a gyerek ellen védekezek foggal-körömmel, mert ha azt tettem volna, nem lenne gyerekem.

De foggal-körömmel védekezek az olyan emberek ellen, akik meg akarják mondani más embereknek, hogyan kellene élniük. És azok ellen, akik lelki sérülteknek tartják azon embereket, akik másként gondolják, hogy mi a jó az életben, mint ők.

Te Magdalénia, világéletemben annyit ittam, amennyit én láttam jónak, és még eddig nem haltam szomjan. A példánál maradva.

És a továbbiakban sem valószínű, hogy a szomjuság fogja a halálomat okozni, de ha mégis, állok elébe. Juszt sem fogok többet inni annál, mint amennyi jólesik.

Nincs már semmi olyan, ami előbbre való lenne. Na jó, lakást vettünk neki, ez nagy dobásnak számít és nyilván kihat a következő évekre még. De nem annyira nagy teher, hogy ellehetetlenítene saját célokat. Annak örülök, hogy megfelelő időben sikerült elköltöznie, már évekkel ezelőtt albérletben lakott. Sok negatív történetet hallok mamahoteles elkényeztetett kölykökről, bizonyos kor után nehezebb a leválás, még ha lenne is rá lehetőség.

Belegondolok utólag, mi hárman nem igazán voltunk angyalkák gyerekkorunkban, anyunak mégis olyan türelme volt hozzánk, hihetetlen :) Vagy az idő szépíti meg a dolgokat.

Persze, tudom, de ez egy fórum, ahol ez is belefér.

Én sem használom ezt a szót, emberre meg pláne nem. Ő meg igen.

Sokan ezt hozzák fel, hogy biztosan a kényelmi szempontok miatt nem vállalnak gyermeket. Lehet ebben is van némi igazság. Biztosan vannak ilyenek is.

Attól, hogy nem lakik otthon a gyermek, még mindig az ő boldogulását tartod szem előtt, nem? Nem magadra gondolsz elsősorban ha, pl. be szeretnél iratkozni valamilyen tanfolyamra, ami fiatalabb korodban is érdekelt már. Fordítanál az életeden. De a gyermeknek ugyan ilyen tervei vannak.

Pl.pedagógusként sem lehet tudomásul venni egy helytelen szóhasználatot. Azt ki kell javítani!

Itt nem erről van szó, - hiszen feltételezem, ennél bővebb a szókincse - hanem szándékosságról.

Egy kis különbség.

Akinek van gyereke, soha nem lesz gyermektelen még ha már nem laknak együtt, akkor sem. Szerintem.

Akinek meg nincs és nem is akar és nem is lesz gyereke, sosem fogja tudni, hogy milyen az élet gyerekkel, gyerekekkel.

Nem szoktam meg egyáltalán, csak tudomásul vettem, ő ezt írta és kész. Nem kell mindent túlkombinálni.

Ez a véleménye, így. Lehet, nem?

Persze, hogy voltak.:) Csak nem abban az életszakaszban, amelyekben a tudatosan gyermeket nem vállalók.

Ráadásul mindent bevetnek, hogy a korábbi, saját döntésüket igazolják.

De úgy hiszem, hogy fiatalabb korukban, mikor még ugye egyik oldalnak sem voltak gyermekei, akkor sem lehetett volna egyik felet sem győzködni. Most meg már miért is?

Csak el kéne fogadni és megérteni, hogy nem mindenki olyan, amilyennek azt mások elképzelik.

Bocs, ez nem is mind neked szólt.:)

Hááát, valamikor a gyerekesek is voltak gyerektelenek, nem? :) Ez nem ugyanaz, mint az objektív büdös tojás: nem próbáltam soha, de tudom, hogy rossz. Emocionális élményekhez személyes érintettség szükséges, akár a fájdalomhoz, örömhöz, drogos lebegéshez, szerelemhez stb. stb. Ezeket más hiába meséli.

Nekem inkább az fura, hogy gyerekesek foggal-körömmel védekeznek "gyerek ellen", számomra mögöttes tartalommal bír, de ez az én problémám. Néha megesik ilyesmi.

Ha megszoktad ezt a szóhasználatot, akkor fel sem tűnik.

Az ember nem gondolja így, nem is mondja, vagy pejoratív használja valakikre.

A példánál maradva. Ha csak annyit iszol, amennyit te találsz jónak, attól még szomjan halhatsz.

Érted már?

A másiknak lehet tapasztalata róla és figyelmeztethet.