Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem akar gyereket, és nem is szereti őket? (beszélgetős fórum)
A tapasztalat...
Utólag könnyű okosnak lenni! :D
Éppen ezt írtam én is, amit te. Ha valaki nem akar gyereket, nem kell magyarázkodni. Idegenek orrára minek kötni és minek mondani nekik, aki pedig érintett, az úgyis megérti, elfogadja.
Ugyanolyan döntés ez ma, mintha valaki nagy családot tervezne, 6-8 gyereket. Szokatlan, pletykára, vitára adhat okot maga a tény, de igazából az érintett éli meg. :)
De azért meglepett, hogy ha valaki nem akar gyereket, az képes gyűlölködést okként felhozni, nem is személyes élményt, hanem rávetítve szinte az egész világra.
hogy továbbvigyem a gondolatot, annak idején az volt a természetes, hogy az ember lánya, ha elér egy bizonyos kort, férjhez megy, gyereket szül...
Eszünkbe nem jutott, hogy másként is élhetnénk...
És az a kevés, aki mégis megtette, bizony csodabogár volt a társadalom szemében. Kívülálló.
Így van...látod, én most egy fura dolgot mondok...olyat, amit nem illik mondani...
30 évet éltem házasságban...a férjem egy remek ember volt....jó férj, jó apa, jó ember....egy gyereket szültem (nem akartunk többet)...és a gyerekemmel sem volt soha semmi gond. Talán a legjobb dolog volt az életemben.
Ennek ellenére, ha újra kezdhetném, a mai eszemmel, soha nem mennék férjhez, talán gyereket sem vállalnék.
+ nem árt ha fel is tudja nevelni, el is tudja tartani!
Mert ugye ez életre szóló felelősség.
"Mégis ki szüljön? "
Az, aki gyereket akar. És aki szeretettel képes várni azt a gyereket.
A saját lakásodban is be kell tartanod a törvényeket, és te sem üvöltetheted a zenét, még nappal sem!
Te mindenkit lec@rc?
A Polgári Törvénykönyv általánosságban fogalmazza meg, hogy a tulajdonos köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ebbe a gumiszabályba láthatóan elég sok mindent bele lehet zsúfolni, a kényszeres takarítástól kezdve a Dankó Rádió bömböltetésén át egészen az extrémitásokba hajló háziállattartásig. Tévhit az, hogy csak este tíz óra után nem szabad zajt csapni, hiszen ahogy ebben a fenti szabályban is látjuk, a zavarás ténye nem időkorláthoz kötött.
De mi lehet a büntetése az indokolatlanul hangoskodónak? Aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja, szabálysértést követ el. Ilyenkor a helyszíni bírság ötezertől ötvenezer forintig is terjedhet.
Minek foglalkozol mások véleményével?
Ez a te életed és nem kell magyarázkodnod senkinek a döntésed miatt.
Sok boldogságot! - akkor is persze, ha meggondolnád magad!
Én is láttam már ilyet, de van akinek így jó és kész!
:)
Nem olvastam el az összes hozzászólást, de én sem akarok gyereket, nem vagy egyedül ezzel. Az meg, hogy ki mit szól hozzá az kit érdekel.
Amikor még a húszas éveimben jártam, akkor volt némi rosszallás főképp nagyanyám részéről... De ne azért szüljön vki, mert a környezete nyomást gyakorol rá!
Mi a csudáért kellene neked elfogadható módon akárkinek is megindokolnia, miért nem akar gyereket?
Nem akar mert csak...
Nem mindenki akar karriert építeni, aki nem akar gyereket.... lehet, csak kényelmesen akar élni, amibe nem fér bele a gyerekkel járó fizikai vagy pszichikai megterhelés...Vagy csak egyszerűen nem szereti a gyerekeket. Pont.
Amúgy neked nem mindegy?
Az üvöltés a legjobban nevelt gyereknek is sajátja.
A gyerek nem egy robot, amit vagy helyesen, vagy helytelenül irányítunk.
Egy önálló, tőlünk részben független lény, a habitusa, jelleme, sőt a döntései jó része is önálló. Lehet terelgetni, alakítani, sőt kell is ettől csoda nem történik. Csak az úton kísérjük. Aki ennél többet akar tenni, az nagyon nem ért valamit.
Azért üvölt, sír, mert kifejez ezzel valamit. Nem, nem az a cél, hogy "lenyugodjon", hanem az, hogy kifejezzen valamit, azt az anyja megértse, és jó esetben közösen kialakítsanak egy pozitív irányba mutató megoldást.
És ez a legtöbb esetben hangos, nehéz, és hosszú folyamat.
Egy hisztis kétségbeesett állapotot sokszor csak 1-2 óra múlva, otthon, nyugodt körülmények között lehet tisztázni. Addig semmi értelme. Tök mindegy, hogy aki melletted áll, mit gondol.
Az a cél, hogy kb. 20 éves korára, már a kamaszkor problémáján is túl már képesek legyenek a problémájukat már nem üvöltve gyerekként, hanem felnőttként kezelni.
Egészen addig csak a saját magához képesti javuló tendencia várható el, amit egy külső szemlélő nem tud megítélni.
A felnövés egy hosszú, rögös folyamat, és az a jó, ha némileg rögös.
Nem azzal a gyerekkel van általában később a baj, aki kicsit rossz gyerek volt, megmutatva a gyengéit, amiket lehetett fejleszteni. Pont sokszor a "jó", azaz 25%-tipusú gyerekkel van a baj, akik mindig jók, meg akarnak felelni. Aztán gyűlik, gyűlik... Náluk fordul elő a leggyakrabban a depresszió, drogozás, stb...
Az a gyerek van jól megnevelve, aki 25 éves korától önálló, kiegyensúlyozott életre lesz képes. Az oda vezető utak meg nagyon eltérőek.
Ennyit a gyereknevelésről.
Az egész témáról meg annyit, hogy az emberbe genetikailag bele van kódolva egyrészt az élethez, másrészt meg a szaporodáshoz való ragaszkodás.
A mai jólét egyre inkább felülírja sokszor mindkettőt, és mesterséges preferenciákat alakítunk ki.
Oké.
Csak mivel azért még a többségnél ez nem így van, működnek az ősi ösztönök.
Szerintem tévedtek. A 99% ponthogy nem külső elvárások miatt szül, hanem belső elvárás miatt. A "kell" ezt jelenti, és nem egy külső kényszert.
Olyan emberek meg mindig lesznek, akik olyanokba szólnak bele, amihez semmi közük sincs. Ez akkor is úgy lenne, ha lenne két gyereked. Akkor is pont ugyanezek az emberek beszólnának, csak más témában.
Élni kell megtanulni, úgy, ahogy nektek jó. Ez a nagy művészet.
A gyerek nem valakinek az alkotása, hanem egy teljesen különálló önálló entitás, később egyéniség, a jó életbe már. Egy másik ember!!!!! Maximum végigkísérni lehet a saját útjának azon a szakaszán, ami a szülővel töltendő időszakot jelenti.
Egyébként is ebből a mondásból a három tevékenység legalább egyenrangúnak tűnik, a kiemelés csak tőled származik, teljesen szubjektív véleménynyilvánítás formájában. Ezért számomra az csak a te saját értékítéleted, amivel a fentebb általam említettek miatt még csak egyet sem értek.
Ami pedig magát a mondást illeti, ha ezt valaki útmutatásnak tekinti, ahelyett, hogy csak lehetséges viszonyítási pont(ok)nak )(= kiinduló kapaszkodónak) tekintené, az az ő baja, de ne akarja már másokra is követendő útként rátukmálni.
Alkalmazkodni?
Valami ilyesmiről hallottál már?
Nem csodálom,hogy nincsenek barátaid.
Ezt arra írtam,hogy ő gyereket nem szeretne...
Oké,de attól nem kell zsigerből tirpáknak lenni azzal,akinek van!
Egyébként nyilván,senki nem vágyik a rokkant nyugdíjas létre,de azért még lehet segíteni,még akkor is,ha ez épp csak egy gesztus,vagy valami apróság.
Bocsi,közben rád nézetem...
Szóval,nem nagyon háborognék a helyedben! Nem a saját kalásod,anyósék háza,úgyhogy elég necces,hogy te koordinálnád a családlátogatást!
Én 4 éve lakom anyósom házában (amit nem ő fizet vagy fizetett,de após már meghalt,nélkülünk meg nem tudná fenntartani),mégsem szólok rá,ha hangosan hallgatja a tévét!
Sőt,mikor volt kutyája,azért sem ugattam,hogy szedje már össze a fél tonnányi cart a kertben,mert nem tudok szellőztetni,ha jön be a bűz! Vagy összeszedi az ember,vagy nem szellőztet...
Tetszik,nem tetszik,a helyzet az,hogy te még cserélhető bútordarab vagy,ők meg a tulajok!
Akkor megvettétek ti az egyik felét az ikerháznak,párod ősei a másikat?
Értem,bocsi! Így més a helyzet!
Bár én életemben nem választanám ezt a módját a lakhatásnak,de akkor is elvárható lenne több együttérzés legalább családon belül!
Mikor még panelban laktunk,nálunk is előfordult,hogy feljött az alsó lakó,hogy hangos a zene.Mivel volt egy újszülött (a mi oldalunkról),nem tartottam valósnak a problémáját- nyilván nem üvölt az Aladdin filmzenéje,ha a gyereket altatom (zenére)! El is hajtottam haza! De,mikor felújítottunk,és jött a másik szomszéd,hogy 2-4-ig alszanak a gyerekei,szó nélkül csendes tevékenységet végeztünk a kért időpontban,pedig akkor még nálunk nem volt gyerek,és nem is a rokonunk volt....
Vannak helyzetek,mikor alkalmazkodni kellene! Ha az 50 éves szomszédod szól,hogy vedd halkabbra a zenét délután 4-kor,mert zavarja,persze,lehet háborogni!
Az,hogy valakinek gyereke(i) van,nem jelent semmilyen előjogot,nem jár több figyelem,vagy kedvesség...csak rajtad múlik,hogy képes vagy-e megértő esetleg segítőkész lenni! Hangsúlyozom,nem kötelező,csak lehet! Rajtad múlik!
Én pl. rokkant kisnyugger nem szeretnék lenni,mégis átadtam a buszon a helyem,ha láttam egyet!
Van egy keleti (japán vagy kínai) közmondás:
nemzz egy gyermeket, építs egy házat, ültess egy fát, írj egy könyvet!
Valahol az alkotás "csúcsa" a gyermek, az élet tovabbadása.
Van egy nagyon kedves pedagógus ismerősöm. Igazából csupa nagybetűvel kellene írnom a hivatását. Tény és való, hogy ha látnátok, azonnal a külsejét okolná mindenki, amiért nincsen családja (nem szeretném leírni a külsejét, mert még névtelenül sem bántanám meg ilyesmivel). Én sosem kérdeztem rá, hogy eredetileg vágyott-e férje és gyermekre, vagy a természet döntése teljes összhangban volt-e az ő saját vágyaival és döntéseivel. Egy szó mint száz, negyven éves jócskán elmúlott, nem lesz már sem férje sem gyermeke, mégis - ősanya típusként is, akinek tényleg az élete értelme a család és gyerekek - merem állítani, hogy a hivatásában olyan módon teljesít, és ez olyan teljessé teszi az életét, amire én a család mellett sosem leszek képes (mert egy nap 24 óra mindenkinek, és nem mindegy, hogy hányfelé kell azt elosztani). Biztos vagyok benne, hogy barátaival, rendszeres kulturális programjaival, színes és nagyon sokoldalú tevékenységeivel, olvasmányaival, stb. az élete tökéletesen kerek egész, és nem hiányzik belőle semmi. Ő is nő. És ha valahol a genetikájában kódolva is van az anyasági ösztön, a gyermekek nevelése, azt ő tökéletesen ki tudja élni a hivatásában (míg olyan pedagógust is ismerek, aki, miután megtudta, hogy nem lehet gyermeke, nem tudott tovább gyerekek között dolgozni, és azt is megértem).
Szóval általánosítani nem lehet. Ahányan vagyunk, annyiféle élethivatás vár ránk, akár nőnek születtünk, akár férfinak. Azt szerintem nem lehet eltagadni, hogy a biológia a szaporodás és gyermeknevelés irányába mutat, és ezért ebből a szempontból az a "normális", ha valaki szül, de az óriási félreértés és tévhit, hogy önmagában az, hogy valaki szül, és így vagy úgy felnevel egy gyereket, az már önmagában teljesítette az élethivatását. Van ilyen, de nem automatikusan igaz mindenkire. És 100% biztos vagyok abban, hogy gyerek nélkül is lehet teljes életet élni, pusztán másképp és másmilyet, mint családdal.
Az igen... mondjuk ha minden apa annyi pénzt vinne haza havonta mint ő, akkor biztos több valakinek megjönne a kedve a nagycsaládhoz.
Pont ez a vélemény ami kiakaszt.