Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem akar gyereket, és nem is szereti őket? (beszélgetős fórum)

NÉzd, én ezt tényleg elhiszem neked. Gondolkodtam, hogy untassalak-e a sztorimmal, de végülis nem kell végigolvasnod, ha nem akarod:) Azért értelek meg nagyon, mert fiatal koromban én sem szerettem a gyerekeket, és úgy érzem, sejtem, hogy mit érzel, ha a téma erőszakos módon felmerül. Gusztustalan kis nyálgömböknek tartottam őket, büdöseknek is (nem tudom, miért, mert igazából egyet sem fogtam:), nem tudtam volna velük mit kezdeni, és az aztán végképp, de végképp nem hiányzott az életemből, hogy nekem is legyen egy, vagy több. 11 éve voltunk már együtt a párommal, amikor jött egy érzés, hogy csodálatos dolgokat éltünk meg együtt, most már készek vagyunk másnak is adni a boldogságunkból. Ez nyálas, de nem tudom másképp megfogalmazni. És nekem, ilyen előzményekkel, 11 év kellett hozzá! És a szülőágyon mintha a régi agyamat is otthagytam volna. Igen, rám maximálisan igaz, hogy kifordultam magamból, amióta gyerekem van (amíg várandós voltam, még nem volt így). De nem ártok vele senkinek, mert senkire nem erőltetem rá, amit érzek vagy gondolok a gyerekekről, és hogy ez mit takar részletesen, az már tényleg olyan nyálas lenne itt és most, ezen a fórumon, hogy nem teszlek ki titeket az elolvasásának. De a változás megtörtént, nálam, egy olyan embernél, akiről soha senki nem gondolta volna, hogy anya lesz, ráadásul az "ősanyás" típusból, abból, amelyik típus olyan sokakat irritál:)

Szóval értem, amit érzel, amit írsz, és közben azt is gondolom, hogy lehet, hogy ez életed végéig így marad, de lehet, hogy mint nálam is, lesz egyszer egy változás. Nem biztos persze. Viszont a mostani énemnek nem esik jól egy tök ártatlan gyerekről azt olvasni, hogy valakinek a kölyke, stb. És egyszer, egyetlen egyszer én is voltam úgy, hogy társasházban a napok óta fogzás miatt nem alvó gyerekem miatt este 10-kor megkértem az alattunk lakót, hogy ha egyetlen mód van rá, tegye meg legyen szíves, hogy a fúrást kicsit elhalasztja. Nem vártam el tőle, hogy meg is tegye, és nem haragudtam volna _rá_, ha nem teszi meg, de nagyon jól esett, hogy tekintettel volt a nehézségünkre, és nem is győztem neki megköszönni.

na ezt én is ki nem állhatom, mikor neveletlen gyerekekre nem tudnak rászólni az állatorvosi rendelõben, szegény beteg állatoknak elég stressz ott idegen körülmények között várni a bizonytalant, már csak teszetosza szülõk gyerekének idétlenkedése hiányzik... tudom, ez nem szép tõlem, de ha az embert felhúzzák, mit érezhet egy kis törékeny lény...?

bár a fórumban a gyerekek iránti ellenszenvedet fejezted ki, szerintem egy csapnivaló szülõ sokkal nagyobb mértékben hibás... nincs nap, hogy ne úgy buszoznék haza, hogy valamelyik gyerek visít... az meg a legjobb, hogy szegény gyereknek a buszos kézzel netán valami mûanyagcukorkát tömnek a szájába, ha már a szülõ sem képes megenni, amit fõzött...

Hmm,ez tök jó.

Ismeritek egymást?

Sokszor leírták itt, én is, semmi gond azzal, ha valaki nem akar gyereket. Nem elítélendő, és nem rossz dolog, mindenkinek a saját döntése. Nem lesz attól rosszabb, boldogtalanabb élete valakinek, ha nincs gyereke, mint ahogy a gyerek sem garancia a jobb, boldogabb életre.

De én itt egy értelmes szót nem olvastam azoktól, akik nem akarnak gyereket, hogy miért nem. Azt hittem, olyan okok lesznek, hogy például olyan hivatást választott, ami teljes embert kíván, nem akarna azért szülni, hogy más nevelje fel. Vagy nem akar, nem tud ekkora felelősséget felvállalni, mert az teher lenne az ő életében, és nem öröm. Vagy szimplán nem akar családot, anélkül tervezi az életét, a jövőjét.

Ehelyett olyan hülyeségekkel jönnek, minthogy a gyerek az undorító és haszontalan, meg folyik az orra és időnként hangoskodik. Valóban értelmes és elfogadható okok, mintha az ember párjának ne lennének idegesítő szokásai, ne borulna ki időnként vagy lenne elviselhetetlen, ugyanígy rá lehet sütni a barátokra, háziállatokra, de még önmagunkra is.

Pontosan :D

Egyrészt én bent vagyok pár albi csoportban... olvasom, hogy sokan gyerekkel nem találnak lakást, mert a tulaj nem adja ki gyerekeseknek. Elsó körben nem is értem, hogy miért szül albérletbe gyereket? Albiból bármikor repülhet, hiába bérli már x éve. Nem biztos háttér. Ja, hogy akkor soha nem lenne gyerek? Akkor soha nem lesz... ennyi... ez a mai világ.

Másrészt kaptam itt szépen az íveket, hogy én otthon hagytam anyunál a kutyám, míg nem találok olyan albit, ahova vihetem, vagy nem tudok lakást venni. Itt azt nem fogják fel, hogy én sem röhögve megyek vissza otthonról, és hagyok ott mindenkit, akit szeretek. De dönthettem, hogy vagy nyomorgok a szeretteimmel együtt egy isten háta mögötti megyének isten háta mögötti városában, ahonnan csak azok nem menekülnek, akiket a pasijuk tart el, vagy elvállalom a munkát, és bevállalom, hogy átmenetileg távol kell lennem tőlük.

Ezért most még jobban vissza kell fognom magam, hogy ne simogassak meg minden kutyát, mert erre nagyon sokat sétáltatnak. A kutyáknak sem szoktam gügyögni, de sokkal cukibbnak tartom őket. Sőt... én minden állatot imádok, kivéve a pókokat.

Egyszer az állatorvosnál vártunk a kutyám gyógyszerére, ő pont nem volt velünk. Egy kisgyerek üvöltött, rohangált, halálra rémísztve a kutyákat. Bejött egy kis fiatal kutyus a gazdijával. Össze is haverkodtunk nagyon hamar. A gyerek anyja le se tojta, hogy a gyereke mit csinál, nevetett rajta. Akkor döntött úgy, hogy inkább a kocsiban várnak, mikor ez a kiskutya (kis - a bernáthegyi kölyök változata :D ) el nem kezdett ugrani és morogni rá. Miután csak én álltam kőzé és a gyerek közé, hogy az bele ne rúgjon egyet. Látványosan megdicsértem én is és a gazdi is a kutyust, a nagymama szeme láttára :D

Szintén egyet értek, azt hiszem írtam is erről, csak nem ilyen burkoltan (gyereket csinálni mindenki tud, de nevelni nem).

Igazából titeket pasikat sokszor nem is értelek, hogy hogy tudjátok elviselni a legtöbb nőt. Sokszor páromat se értem, pedig logikus és racionális embernek tartom magam, nem tisztem felesleges apróságok miatt kiverni a balhét.

De elnézve sok kapcsolatot, szegény pasi csak hallgat. Míg megnézve egy idős párt, általában a nő hallgat, míg a pasi lehurrogja. Ez sem ideális, de az sem, hogy a barátnője perel a pasival, mert nem banános muffint vett, hanem barackosat.

Sok nő feleségül megy egy nála 10 évvel idősebb pasihoz, gyereket szül, és a pasi eltartja. Nálunk ez a divat. Karrierje 0, ha nagyobb lesz a gyerek, nem tud menni dolgozni, mert sehova nem fogják felvenni. Utána meg majd küzd, ha esetleg a pasi elhagyja, vagy leesik lábról.

Nem értem a mai felfogást, nem értem miért jobb eltartatni magát... és még ha jól nevelné a gyerket, de nem... a gyerek elvan odakint, ő meg okostelefonozik. Az ilyennek minek gyerek?

Szerintem most nagyon keversz valakivel!!! Pénteken szóltam hozzá utoljára a fórumodhoz, ma reggel benéztem és láttam, hogy még mindig ezerrel pörögsz, ezért kaptál egy gyógyszer jelet!

A válaszod ugye nem kell leírnom, tudod te mit irkálsz, csak azt nem, hogy kinek!

Mégis melyik hozzászólásom volt az a rettenetes, ami miatt megszűntem létezni?

Tudok én vitatkozni, de nálunk alapelv, hogy a hétvége a családé és ilyenkor nem netezünk :D Ezért nem olvashattál tőlem semmit sem péntek óta :) Ha nem lennél ideges, tudnál olvasni, pl a hozzászólók nick-jeit is!

Hoppsz!

Bocánat:)

Ami engem bosszant kicsit, hogy számtalanszor szembesítenek azzal, hogy 40 év felettiként sincsen gyerekem. Ráadásul ezt olyan felsőbbrendű módon teszik, hogy kinyílik a balkán passzport a zsebemben. Mióta itthon esz a fene, elvittem édesanyámat vásárolni ahol a következő megjegyzések és kérdések jutottak osztályrészemül: "Miért nem csinálsz(!)már anyukádnak egy-két unokát?" vagy "Még mindig nem nősültél meg?" de a legprofibb az egyik magántanítványa anyja volt. "Nem is értem az ilyen pasikat, hogy negyvenen túl se gyerekük, se családjuk.Hogy lehet így létezni?" és "Életre szóló társat kel választani, blablabla..."

Mondja ezt aki 2X elvált és élettársával nevel 3 kölköt nem túl rózsás körülmények közt.

Nos és azt a mondást szoktam idézni, hogy "ne ítéljünk meg senkit, amíg nem tettünk meg egy mérföldet a cipőjében"

Honnan tudja bárki is, hogy milyen életút áll a másik mögött és miért nem él szokványos rutinéletet mint mások? Miért jópofáskodnak az emberek modortalanul olyan dolgokkal, amelyek bár nekem nem, de lehet, hogy többeknek fájó pont az életében? Miért quasi dicsőség ha valaki képes volt utódot nemzeni és belegondol-e az a szülő,hogy ezenkívül semmi másra nem lehet büszke az életében?

Figyu! Ne hergeljed má :) Küldtem neki egy gyógyszer jelet, hátha megnyugszik.

Erre kaptam egy szívszaggató privátot tőle, hogy ingyom bingyom :( :(

Ha Te bántod őt, akkor ő engem bánt, mert már kicsit sem tudja követni, hogy ki kivel van!

Engem is hidegen hagynak. Azt sem tudom hogy kell bánni velük... egyszer egyik rokon hozta a gyerekét a családi ünnepségre, olyan 1 év se volt a gyerek. És mindenki odament, hogy milyen cuki, megpuszilták, simogatták... én inkább kislisszoltam haverkodni a kutyával meg a többi állattal, mert cukinak nem találtam, aranyosnak sem, hazudni meg nem szokásom.

Kicsinek egyedül unokatesóm gyerekeit viseltem el, tök jófejek voltak, csendesek, és fiatal korukhoz képest még viccesek is. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon szép család, és unokatesóm és a férje is nagyon jó szülő. Ha mindenki ilyen lenne, akkor lehet nekem sem lenne bajom a gyerekekkel. De sajnos olyan szülőkből nagyon kevés van, ahogy párból is, és sajnos viszonylag nagy (10év) köztünk a korkülönbség. A korosztályom csak azért szüli a gyereket, mert az a divat és az elvárás.

Azon kívül, hogy nem is kívánok 0-24ben gyerekkel foglalkozni, ha szülnék is... én hiába nevelem meg, a mai társadalom eléggé el tudja vinni. Hiába készíteném fel, mindig van új, amitől óvni kellene, hogy normális, értékes felnőtt legyen. Mindezt azért, mert a legtöbb szülő képtelen megnevelni a gyerekét. Nem akarok annyira gyereket, hogy megérje ezt a felesleges energiát.

Mondjuk aki marha semmirekellő felnőttet nevel, az meg is érdemli.

Különben tök jó, hogy ezt előre lehet tudni :)

Nem erről van most szó...

Ne véleményezz olyan dolgokat,amiről halvány lila fingod sincs.

Az élet velejárója... nagyon sok mindenki meghal a mai világba, legtöbbször olyanok, akiknek nem kellene... Fel kell dolgozni és együtt kell élni vele...

De általában egy vetélést is véleményem szerint túlragoznak...

Annyiban egyet értek Niarral, hogy szülni bárki tud... a hülye is... Csak szét kell tennie a lábát, és kész is. Mégis sok ember annyira nagyon büszke arra, hogy gyereke van, hogy hihetetlen. Akkor legyenek büszkék, ha normális, jólnevelt gyerekük van, ha ér is valamit a világban. Én nem ezt tapasztalom. Gyereket szülni nem nagy dolog. Megnevelni igen.

Olvasni még mindig nem tanult meg itt egy-két ember, így a hozzám fűzött dologra 25 csak annyit írnék, hogy nem óvoda mellett lakom, és ha ott is laknék sem annyira egyszerű költözni, mint ahogy te képzeled. Te nagyon burokban élsz.