Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem akar gyereket, és nem is szereti őket? (beszélgetős fórum)
Nem hiszem, hogy ezt a homoszexualitással lehetne összehasonlítani. Ezt senki sem kapja, mint ahogy írtad, ez egy döntés. Homoszexuális senki nem azért lesz, mert úgy dönt, hogy ő az lesz. :)
Gyereket szülni, gyereket vállalni nem kötelező, ha valaki nem akar, nem kell neki. Azt felhozni, hogy a gyerekek undorítóak, butaság. Nyilván a gyerek olyan lesz, amilyenné nevelik és amilyen géneket örököl. Ha valaki úgy gondolja, az ő gyereke is undorító lenne, akkor elismeri, hogy ő is undorító, és undorító, ahogyan él. :) Ebből látszik, milyen buta.
Ha valaki nem tudja, akarja felvállalni azt a kötöttséget, időt, felelősséget, ami egy gyerekkel jár, az egy ok. Az nem, hogy mert a gyereknek taknyos az orra. :)
Gondold csak el: 14-16 éves koruktól már sokan szedik az antibébit.
Harmincon túl kívánnak csak szülni.
A gyógyszerek bármennyire is finomítottak, akkor is a hormonháztartás megerôszakolása.
Hiába néz ki jól kívülrôl, a szervezet belülrôl öregszik.
És a sejtek nem lesznek fiatalabbak.
Életem elsô 50 évében nem találkoztam pl. Down-kórossal, pedig a fôvárosban éltem. Most pedig lépten-nyomon hallani - látni ôket.
Ez lett volna:
:-D
Megnyugtatok minden gyermektelent, hogy a gyerek vérfagyasztó üvöltése, nekünk anyáknak is k.rvaidegesítő-saját és idegen gyereké egyaránt.
:)
Nem volt semmi gondom veled, hogy úgy döntöttél (vagy jelenleg úgy gondolod) nem kell gyerek. Mint írtam magánügye mindenkinek, nem kell ezen magyarázni sem semmit.
DE, nem kell ledegradálni szülőt és babát sem.
Nem minden szülő gügyögő és nem minden gyerek idézlek " a fika lóg az orrából, " Tehát nem minden gyerek taknyos, hiszen az orrát még megtörölni nem tudó baba helyett ott van a gondos szülő, aki ezt helyette megteszi, ha kell. Egy gyerek orrfolyása sem gusztustalanabb, mint egy felnőtté. A felnőttek is taknyosak, finganak, büfögnek,hánynak. Néha lehet a WC-ig sem érnek el, baleset történik, ők sem kiizzadják ezeket a dolgokat. Tehát a babák is csupán emberi dolgokat tesznek.
Van kutyám, a kutya is tud rendesen szellenteni, sőt hányhat is. Akkor most miről is beszélünk, miért kell kiélezni a babákra a témát?
Neked nem kell, hát nem.
De mások gyerekét ne taknyozd le, mert te sem örülnél, ha valaki le büdös dögözné a kutyádat, mert ő nem szereti. Neked jogod van nem szeretni a gyereket, másnak joga van nem szeretni, kígyót, békát, kutyát,stb, de intelligens ember módjára tessék a negatív kritikát megtartani, amíg valaki nem tesz a kezedbe (kezükbe) akaratodon kívül egy gyereket, kutyát stb.
Arra még nem gondoltál, hogyha téged, mint okos és bölcs felnőttet frusztrál egy kisgyerek sírása, esetleg a még nem kellő élettapasztalattal rendelkező gyereket is félelemmel tölt el valami, amitől sír?
De, egy próbát megérne.Megnézném a szituációt.
Szimpatikusnak találtam, mikor írtad, hogy más céljaid vannak és õszintén leszögezted, hogy nem akarsz gyereket. Szívembe zártam, hogy a "felesleget" menhelyeknek szánnád, ez azt jelenti, nem az anyagiakat sajnálod megvonni magadtól egy gyerekért, hanem másban akarsz kiteljesedni, ahol másoknak is hasznosabb vagy a világban, mint anyaként. Szerintem ez lehet így jól...
Bár nem voltam a helyzetedben a kutyival, én a 2 miculimat nem tudtam volna a "menekülésem" közben elhagyni és hiába vágytam rá jóval korábban megszabadulni a férjemtõl, amíg titkon ki nem építettem a védelmi rendszert, ahová õket is magammal menekíthettem, addig tovább hervadtam és fulladoztam, bízva abban, hogy az ember csodálatosan képes regenerálódni. Lehet, hogy kénytelen voltál és igazából ez fáj Neked, hogy a nagy önállóságért azért azzal kompromisszumot kellett kötnöd, hogy a kuty az anyukádra lesz utalva. Kívánom, hogy miamarabb újra együtt lehessetek, bár addigra anyukád zárja õt a szívébe és neki fog fájni megválni tõle... remélem, ilyen helyzetbe nekem sosem kell kényszerülnöm és senkinek sem tudnám ezt kívánni...
A gyerekek viszont nem undorítóak! Nagyon kikeltél magadból, mert ráléptek egy módfelett titkolt tyúkszemedre... sok jó ok van rá, ki miért nem akar és rendben is van, de a gyûlölet-utálat csak hátrafelé visz és az életfelfogásunk értelmes, pozitív részét és a magasztosabb elképzeléseinket hátráltatják...
A gügyögésért engem is sokan utálhatnak... nem szeretem mástól hallani, de magam bele tudok feledkezni... ez van...